A fejlődés útján - Egyház és iskola - Csorvási történetek

Csorvási históriák
Csorvási históriák
Tartalomhoz ugrás
I. Egyház és iskola
1859-1912

Csorvás, 1999.

Készült a PRO RENOVANDA CULTURA HUNGARIAE
ALAPÍTVÁNY támogatásával
Református Egyházközség és iskolája

Az 1857- bén önálló községgé alakuló Csorvás csak jogállása szerint "de jure" lett község. A terjedelmes puszta egyik felén szórt tanyavilág, másik felén uradalmi major és néhány csőszház volt Az első községháza is egy tanyán kapott helyet. A valóságban "de facto" a következő évek során vált községgé, amikor a tagosított belsőségben sorra épültek a lakóházak, községházát iskolát, templomot építettek, amikor létrejöttek a lakossá' igényei szerinti szolgáltató szervezetek, intézmények.
A kül- belterület tagosítása után felgyorsult, a főként Gyulán és Orosházán lakó földtulajdonosok beköltözése. ezzel együtt a földnélküliek /cselédek, napszámosok, szolgák/ betelepülése is. Velük '"költöztek" azok az igények is, amelyek előző lakóhelyükön kielégíthetők voltak: az újszülöttek anyakönyvezése, keresztelése, esketés, temetés, a vallásgyakorlás /istentisztelet, mise, úrvacsora, gyónás, konfirmálás, stb. /Ezek az igények már egyre nehezebben voltak kielégíthetők a Gyulán, Orosházán lakó és ott is állandóan növekvő igényeikkel terhelt lelkészek által. Az igények között legsürgősebb volt a gyerekek iskolázása. A pusztán nem volt iskola. Kevés olyan család volt, amely rokonok, ismerősök segítségével továbbra is ott tudta járatni gyermekét iskolába, ahol Csorvásra költözésük előtt járt. 1859- bén a katolikus egyháznak 402, a reformátusnak 143. a görög nem egyesülteknek 79 tagja lakott Csorváson /1/. A katolikusok már 1822 óta Orosházához tartozó leányegyházban éltek, szoros kapcsolatban az anyaegyházzal. Az egyházi igények kielégítése nem vált oly sürgetővé Csorváson mint a Gyulától 5 mérföldnyire lakó reformátusoknak. Az önálló egyházközség megalakítása és iskola, létesítése, lelkész és tanító alkalmazása kényszerűvé vált a református leányegyház tagjai számára.
Erre lehetőséget adott az 1857 április 8-án kötött "Úrbéri örök egyezség". Ennek 6. pontja úgy rendelkezett, hogy "az újonnan rendszeresen megülendő Csorvás község részére ki fognak a földesurak hasítani templom, iskola, községháza és temető helyiségeknek 5, azaz: öt holdat- az idővel létesítendő tanítói állomás fizetése pótlásához 20, azaz: húsz- így összesen 25, azaz: huszonöt holdat". Ez meg is történt az 1859- bén végrehajtott tagosítás során. A 20 hold földet a községben már leányegyházba szervezett római katolikus, helvét hitvallású, reformált, és a görög nem egyesült egyház között az 1860 szeptember 26-án kötött megállapodás szerint osztották fel a község belterületén bírt telkek arányában. A katolikus és református egyháznak 6 - 6, a görög nem egyesült egyháznak pedig 4 belső telke lett. Így a 20 holdat 14 egyenlő részre osztva 7 1/2, 7 1/2 és 5 hold föld jutott a három egyház birtokába. /2/ I. melléklet.
Az ágostai hitvallású hívők csekély száma miatt még nem alakultak leányegyházzá, nem volt belső telkük sem, így mint "nem létezőket figyelembe sem vették". A 20 hold földet - hogy adómentes legyen, egy tagban telekkönyvezték a község tulajdonából, "örök használatra" az egyházak birtokába adták iskolai alapítvány céljára. A három földhöz jutott egyház közül a református leányegyház már 1859 tavaszán elhatározta, hogy önálló egyházközséggé alakul és iskolát létesít. E célból beadvánnyal fordult Békés Bánáti Esperességhez. /3/
Az esperesség gyorsan cselekedett, a kérelmet azonnal továbbította. A helvét hitvallású Békés-Bánáti Egyházvidék az 1859. július 25-én kezdődő közgyűlésén napirendre tűzte a kérelmet és úgy határozott, hogy "mielőtt, az Egyházmegyei gyűlés a kérelem tekintetében véglegesen intézkednék, kiküldi Csorvásra Esperes úr elnöklete alatti Gaál Dániel, Bonyhádi Benjamin tanácsbíró urakat" vizsgálják meg, hogy meg vannak e Csorváson az önálló egyházközséggé alakulás és iskola építés feltételei: "miből áll a vagyona, a hívők száma biztosítja-e az alapnak tekinthető jövedelmet, szerezzék meg az egyház biztosítására szolgáló alapítványi okiratot, azonnal szervezzék meg a·presbitériumot, rendezzék meg a lelkészválasztást, tevőlegesen intézkedjenek a tanítói állomás felállítása és a Bánfalvához való csatlakozásra nézve, eljárásaikról kimerítő jelentést adjanak." A küldöttség sem késlekedett. 1859. szeptember 16-án kelt jegyzőkönyvben már "kimerítő jelentést tett a csorvási egyház ügyében tett eljárásról". /4/ A 16 oldalas jegyzőkönyvet a csorvási református egyházközség megalakulása alapvető dokumentumának tekinthetjük. Részletesen számot ad a hivatalos eljárásról és eredményéről. A küldöttség legelőször azt vizsgálta, hogy van-e olyan vagyona, lesz-e olyan vagyona a megalakulandó egyházközségnek, amely fedezi a szükséges kiadásait, lehetővé teszi a vallásgyakorláshoz szükséges épület létesítését, iskola építését és fenntartását. Megállapította, hogy a helvét hitvallásúak részére 6 házhely van kimutatva, mely 300 négyszögölével összesen: 1800 négyszögöl egy tagban. Ez a terület elegendő templom, iskola és több más épület számára. Van továbbá 1 hold és 400 négyszögöl temetője, amely árokkal és annak szélére ültetett fákkal el van különítve. Az úrbéri örök egyezség 6. pontjában tanítói állomás és ennek fenntartása céljából van 7 1/2 hold földje, amelynek haszonbére biztos évi jövedelmet ad. Azt is megállapították, hogy az egyháztagok száma 217, ezek által fizetett adó biztos jövedelemnek tekinthető, mert fizetését az egyház hívei egyetemlegesen felajánlották. A tanító fizetését egyrészt az iskolai alapítvány jövedelme, másrészt az iskolába járó gyermek után fizetendő "fél véka búza, fél véka árpa és 50 krajcár fedezi. Azt is megállapították, hogy az iskolába járó más felekezetű gyermek után egy véka búzát, egy véka árpát és egy forintot kell fizetni. Az ágostai hitvallású szülök gyermekei, mint hittestvérek, ugyanannyit fizetnek, mint a helvét hitvallásúak. A tanítói föld szántása, vetése és a termés betakarítása az egyházközség feladata lesz. Termése a tanítót illeti. Ezeken kívül minden fiú és leány gyermek után jár egy vágásra nőtt csirke".
Megállapodtak abban is, amíg az Egyházmegye nem hozza meg a határozatot a csorvási egyházközség megalakulásáról, és nem lesz választott lelkésze, addig az egyházügyek intézését, az egyházi szolgáltatásokat is /születés, temetés, esketés, istentisztelet, stb./, a Bánfalvai Egyháztól kell kérniük. A leányegyház vezetői felajánlották, hogy a szolgáltatások fejében a kivetendő párbérnek bizonyos részét a Bánfalvai Egyháznak adják azzal, hogy az összeg fele legyen az egyházközségé, másik fele pedig a lelkipásztort illesse. Ezen kívül a csorvási hívek által igénybe veendő keresztelési, esketési és temetési szolgálataiért a Bánfalván szokásos palástdíjat foga kapni.
Befejezve a vizsgálatot a küldöttség közreműködésével megalakult a leendő egyházközség presbitériuma, egyháztanácsa. Gondnoknak Dékány Istvánt, presbitenek Öreg-Gyarmati Istvánt és Tövisháti Andrást választották meg, egyházfinak pedig Bíró Jánost, a már Csorváson lakó hívőket. Ők lettek a csorvási református egyházközség első választott vezetői.
Tekintettel arra, hogy a csorvási tanyákon már több iskolázható gyermek van "kiknek iskoláztatása és vallásos nevelése szükségessé teszi egy tanító általi oktatást, az Esperesség rendeljen Csorvásra egy jó erkölcsű alkalmas egyént tanítóul. Dékány István vallási buzgóságból felajánlotta, hogy a leendő iskola felépítéséig a tanítónak szálláshelyet és ellátást ad, az iskolának helyiségül alkalmas helyet a tanyáján, amíg az egyházközség meg nem alakul, addig a tanítót ő fogja fizetni."
A megválasztott kurátor, presbiterek és az egyházfi, "ünnepélyes hitet tettek a küldöttség kezeibe" ezzel a küldöttség hivatalos eljárását bevégezte, összegező véleménnyel zárta a jegyzőkönyvet: "Az eljárás során nem lehetett meg nem győződnie a küldöttségnek afelől, hogy csorvási egyházfeleinknek hitvallásunk iránti buzgólkodásukból kifolyó kérelmük oly méltányos és igazságos, hogy azt minden esetben az Esperesség figyelmébe és pártolásába ajánlani a küldöttségnek legkellemesebb feladatához tartozik." /5/
A küldöttség jelentését az egyházmegye 1860. március 29-én és több napon át tartott közgyűlésén tárgyalta. Elfogadta a csorvási leányegyház önálló egyházközséggé alakulására tett javaslatot és megbízta Hajnal Ábel egyházmegyei jegyzőt és Asztalos Ágoston tanácsnokot, hogy vegyenek részt Csorváson az egyházközséggé való alakulás előkészítésében és az esetleg közbeeső változásokról adjanak jelentést az esperességnek.
A megbízottak kezdeményezésére júniusban tanácskozást tartottak a csorvási községházán. Ezen részt vettek a presbitérium tagjai, a községi bíró és jegyző. Számba vették az egyház vagyoni viszonyait és a legjobban rendben találták. "Szerény erejükhöz képest egészen megnyugtató és kielégítő az állapot." A legújabb községi összeírás szerint az egyházi tagok száma 248 volt, az egyházi adót fizető párszám /házastársak/: 48. A föld két évre haszonbérbe volt adva. Az iskolázható fiúk száma 28, 19 a lányoké. Tanítójuk is van: Hegedűs Károly.
1859. tavaszán tartott tanácskozás után megválasztott presbiterek és a gondnok azonnal hozzálátott az iskola szervezéséhez. Felfogadták a tanítót, megbeszélték a szülőkkel a gyermekek iskolába járását. Ez azt jelentette, hogy bizonyos napokon egy-egy szülő saját fogatával összegyűjti a gyerekeket, elviszi Dékány István tanyájára, majd tanítás után visszaviszi szüleihez. A tanév 1859 őszén meg is kezdődött a Csorvás történetében első helyi népiskolában. Megegyeztek a tanítóval is évi 200 Ft. készpénz fizetésben, ezentúl kap lakást, tűzrevalót, 6 köböl búzát és a szülők 2/8-ad földje után 1 Ft. 20 krajcárt, valamint egy icce búzát, a párbéren kívül.
Az előző tanácskozáson a bánfalvai egyházzal és lelkésszel megkötött megállapodást változtatták oly képpen, hogy nem fizetik a megígért párbért, mert egyrészt a Bánfalvai lelkész a számára felajánlott összeget a Csorváson építendő iskola alapjára adta, másrészt a lelkész a csorvásiak költségén jár át Csorvásra. A megbízottak e tapasztalataikról jelentést tettek és "további bölcs intézkedésére Méltóságos Egyházmegyének ez egyébként szép jövendőjű keletkező egyház gyámolítását kérik." /6/ Novemberben elkészült a megválasztandó lelkész évi fizetésére szóló javaslat. (7/1)
Az Esperesség 1861. április 29-re tűzte ki az egyházközség megalakulásának és egy lelkész megválasztásának időpontját. Felhatalmazta Hajnal Ábel egyházmegyei tanácsbírót, hogy "a Csorvás plánta egyházban személyesen megjelenvén lelkészválasztási gyűlést tartson, abban az elnökséget vigye, s kijelölvén az általa megnevezett három vagy több egyént, azok mellé olyanokat is, akiket a nép ajánl, és a szavazást ahhoz illő renddel a templomban hajtsa végre és az eredményről tegyen jelentést". A lelkészválasztó közgyűlésen 19 egyháztag jelent meg, az elnöklő Hajnal Ábel megnyitotta a gyűlést előadván: "A puszták vidékén alakulni készülő Plánta Egyházközségben lelkész-tanító kívántatik, Tiszta jellemű, szeplőtlen erkölcsi viseletű, az evangéliumi tudomány alapos ismeretével bíró, az iskolai nevelésben és oktatásban kitartóan szorgalmas, lelkiismeretes egyén választassék."
Az esperes által ajánlottak közül a Bánfalvai lelkész tanítót, Kecskeméti Sámuelt, a gyomai segédlelkész Szabó Jánost, valamint a makói segédlelkészt, Kézdi Mártont ajánlotta. Felhívta a gyűlést, óhajtanak-e mást jelölni? Többek nevében a köröstarcsai Nagy Bertalan lett a negyedik jelölt. A szavazáskor egyhangúlag Nagy Bertalant választották csorvási lelkésztanítónak. Csorvás első református lelkész-tanítója Miskolcon született 1834. március 7-én. 1859. május 4-től Köröstarcsán volt segédlelkész, többször volt Csorváson 1860-ban, helyettesítve a bánfalvai lelkészt. Istentiszteletet tartott úrvacsorát adott, temetett. Úgy megnyerte a hívők bizalmát, hogy őt választották meg lelkészüknek, nem az Esperesség által javasoltat.
A következő napirend templom és iskola építése volt. Tövisháti András bíró bejelentette, egyezség jött létre a különböző felekezeti egyházak között, hogy a vallási célú középületek, templom és iskola építését szekeres és gyalognapszámmal kölcsönösen segítik. Bejelentette, hogy ennek az egyezségnek az alapján a római katolikus hívők közül már kilencen jelentették, hogy az épülethez szükséges fák hozatala végett "már holnap indulni fognak szekérrel Szarvasra." /8/
A július 7-én tartott presbiteri gyűlés előtt megjelentek az "Ágostai hitvallású atyafiak! Dénes István, Tóth István, Tompa György és Kovács Pál, akik már Csorváson laknak, és a református lelkész szolgálataival élnek és eddig is már éltek. Mint hittestvérek a helvét hitvallásúak módján hozzá akarnak járulni a református egyház terheinek viseléséhez és a lelkész fizetéséhez. A törvény ugyanis kimondja, ha nem viselik az egyház terheit, akkor a kétszeres díjat kell fizetni a szolgáltatásokért. A presbiterek egyetértettek a szándékkal. Azonban kijelentették hogy a két egyház tagjainak egyesülése a teherviselésre nem jelentheti, hogyha megalakul a községben az evangélikus egyházközség is, igényt tartson a református egyházközség tulajdonában lévő vagyon megosztásába. "Ágostai hitvallású atyafiak sem most, sem pedig idővel felállítandó igényt, követelést nem formálhatnak sem az egyház épületeihez, sem birtokához. Jelen egyesülésük minden későbbi jogformálhatósági igény nélkül csak a lelkész szolgáltatásokra és az iskola használatára történhetik."
A gyűlésen résztvevő "ágostai hitvallású atyafiak józan okossággal helyeseltek, egyetértettek az előhozott óvatoskodási feltételekkel, odanyilatkozván, hogy szélledző állapotban, mint pásztor nélküli nyáj lenni nem akarnak. Alig van arra reményük, hogy Csorváson valaha ágostai hitvallású egyház alakuljon". Mint később látni fogjuk e kevés remény nem várt bőven teljesült. /9/
A megválasztott Nagy Bertalan lelkész azonnal elkezdte az építkezés szervezését. 1861 végére elkészült az egy fedél alatt építendő imaterem, iskola, lakás és hivatali szoba terve. (9/a) Az Esperesnek küldött jelentésben "Tekintetbe véve az egyház szegénységét, elegendő nagynak tartja. Később, ha a község megnyeri a Gyula városával folyamatban lévő pert, ha a gyulai volt anyaegyház is ad valamit, akkor egy kis templomot, paplakot és egy tanítói lakást fognak építeni."  A most épülő imaterem elég lesz iskolának, az iskola pedig cselédszobának és kamrának. Az építéshez tavasszal az ünnep harmadnapján fognak hozzá. Az építés költségeire az iskola alapítványi föld haszonbére 105 Ft. és Békés városától kölcsönzött 600 Ft. volt a fedezet. Ezen kívül különböző szolgáltatásokat vesznek igénybe. A hívők már felajánlást tettek, hogy vásárolnak 2 köböl meszet, és felajánlották egy másfél mázsás harang vételét. /10/ Az építés gyorsan haladt. 1862 első felében elkészült a tervezett épület. A Dékány tanyán töltött két tanév után a harmadik tanévet már a megépült iskolában kezdték. Az 1861. évről szóló jelentés szerint ekkor már 401 tagja volt az egyházközségnek. A 60 iskoláskorú gyermekből 25 fiú és 20 leány járt az iskolába. 85 házaspár fizette az egyházi adót. /11/
Az önálló egyházközség alapításával együtt iskola létesítése nemes szándékból eredt. Legyen iskolája a megalakult községnek. Nem látták előre, nem is láthatták, hogy ezzel évről-évre fokozódó terhet vesznek a vállukra. Az iskola építés és berendezése, a lelkész-tanítói állás betöltése, olyan költségekkel járt, melynek fizetését és a felvett kölcsön visszafizetését az egyházközség bevételei nem fedezték. A Gyula-Csorvás közti per remélt nyereségéből ígért bevétel elmaradt, a per folyt tovább 10 évig. A gyulai anyaegyháztól remélt támogatás is elmaradt. Az 1861/62. adóévben 89 adófizető pár által fizetett 238 Ft., 85 véka búza és 56 véka árpa sem a kölcsön kamatait, sem az esedékes törlesztést nem fedezte. 1862/63. évben a súlyos aszály miatt nagyon rossz volt a termés, az esedékes adónak a fele sem folyt be. 187 Ft., 53 véka búza hátralék és 48 véka árpa hátralék keletkezett. Sem kamatot, sem törlesztő részt a kölcsönért fizetni nem tudtak. 1863-ban lejárt a 600 Ft. kölcsönzési ideje. Megállapodtak egy év halasztásban. Egyéb kiadásaira sem volt az egyházközségnek fedezete, 300 Ft. újabb kölcsönért folyamodott: "Az alakulás nehézségeivel küzdődő egyházunk kétszeresen van sújtva az ínség által oly annyira, hogy tagjai nem képesek a rendes egyházi adót kifizetni, mivel annyiuk sem termett, hogy földjeiket saját termésből bemagosítsák." /12/ A hívők vállalásuknak eleget tettek. 1863-ban tartott "Cannonica vizitációról" készült jegyzőkönyv arról tudósít, hogy van már egy harangja az egyházközségnek, amelynek felirata szerint öreg Gyarmati István ajándékozta a helvét hitvallású egyháznak 1861-ben. /3/ III . Melléklet.
1864-ben gróf Wenckheim Károlyhoz folyamodtak a harang felállításához szükséges fáért. A kapott fából egy "három öl magas, 425 sukk térfogatú két harangot megbíró hat lábon álló harangláb készül amelyet a saját portánkra utcaszintbe fogunk állítani." Az újabb 300 Ft kölcsön kamatainak fizetése, az egyház és iskola fenntartásának, működésének költségei, a tanítói-lelkészi fizetés olyan terhet jelentettek, amelyet az egyházi adó annál is inkább sem fedezett, mivel az adóalap évről-évre csökkent.
1859/60-ban a helvét hitvallású földtulajdonosok birtokában volt 26 telek föld. Az egyházközségnek, mint láttuk 40 tagja volt. "A siralmas emlékű 1863 és útárina következő évek" e számokat annyira leapasztották, hogy a lélekszám 300-ra, a földbirtok, amely egyik alapja lett volna az egyházi adónak, 8 telekre apadt.
Év
LÉLEK
ISKOLA
KÖTELES
ISKOLÁBA
JÁRÓ
KÖLTÖZŐK
KI
BE
18614016035
18623845943
18633354835
18643104735
47
62
186528531236741
186630931239745
186735434254731
1867342342519
186933034205115
Sokan eladták földjüket és máshova költözték. Az 1862/1870. közötti évek adatai mutatták az egyházközség lélekszámának és iskolás korú gyermekek, valamint a ki- és beköltözöttek számának alakulását.
Az egyházközségből kiköltözök száma nem mindenkor jelentette a községből való kiköltözést, voltak akik csak átléptek az Ágostai hitvallásúak táborába de továbbra is Csorváson laktak A ki- és beköltözés évében adót nem fizettek. Az egyházközség anyagi helyzete évről-évre súlyosabbá vált. A 600 Ft. kölcsönt még öt év után sem tudta visszafizetni, az a veszély fenyegette, hogy a hitelező elárverezteti az egyház 7 és fél hold földjét, ez pedig az egyházközség megszűnését vonta volna maga után.
Az egyházközség 1869-ben azzal a kérelemmel fordult a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, "a még mindig megalakulási nehézségekkel küzdő egyházat végfeloszlással fenyegető adósság befizetésére 700 Ft. segélybe részesítsék". /14/ A miniszter a kérelmet a Tiszántúli Református Egyházkerülethez továbbította, amely 1869. augusztusban tartott közgyűlésén 300, majd 1871 januárjában 100 Ft. segélyt szavazott meg az egyházközség számára. A kapott segélyt az adósság törlesztésére fordították. A fennmaradó adósság mellett új igények is keletkeztek. Kötelezővé tette képesített tanító alkalmazását. Az 1868 évi XXXVIII. törvénycikk elrendelte a lelkész-tanító állás kettéválasztását. Az egyházközség számára a tanítónak adandó lakás és fizetés új kiadást jelentett. A 10 éve épült 40 tanulót befogadó tanterem helyett vagy mellett a törvény által előírt 60 férőhelyes tanterem építése is az iskola további létének feltétele lett, illetve annak tűnt.
Minderre az egyházközségnek nem volt fedezete. Még a fennmaradó 300 Ft. adósságát sem tudta megfizetni, kénytelen volt ismét segélyért folyamodni. Az 1871 dec. 17-én tartott presbiteri gyűlés által a Tiszántúli Református Egyházkerülethez előterjesztett kérelemben számot adtak a korábban kapott segély felhasználásáról, az egyházközség anyagi helyzetéről és az 1868. évi törvényből következő, az egyházközség fennmaradását érintő feladatokról. Jelentették, hogy "e sok kiadást önerejükből fedezni képesek nem vagyunk. Tekintettel sok felekezet közé beékült állapotát egyházunknak, kérjük az 1871-ik évre az országgyűlés által megajánlott államsegélyből az egyházkerületi közgyűlés bölcs belátása szerint meghatározott összeget egyházunk segedelmére megszavazni méltóztassék." /15/
Mivel az 1871. évi segélyalapból már 100 Ft.-ot kapott az egyházközség és e kérését 1871 végén terjesztette elő, így kérése nem teljesült. 1872. szept. 29-én tartott presbiteri gyűlés megismételve az indokokat, ismét segély kéréssel fordult az egyházkerületi közgyűléshez. /16/
1872 július 14-én tartott presbiteri gyűlés tudomásul vette, hogy Nagy Bertalan, aki "1861 május 4 óta egyházunkban lelkésztanítói teendőit a leglelkiismeretesebb buzgalommal teljesítette, tőlünk megválása felett sajnálatunkat kifejezve felmentjük és kötelességünknek tekintjük öt a Szekuliai egész gyülekezet osztatlan bizalmába ajánlani. Kecskeméti Sámuel lelkész urat közöttünk hivatalos szolgálatai alkalmából jövendőbeli lelkipásztorunkként egész gyülekezetünk névében ünnepélyesen meghívjuk". /17/ E lelkész-változás abban a helyzetben történt, amely az egyházközséget a megszűnés veszélyével fenyegette. Az új lelkész csak egy évig töltötte be a lelkésztanítói állást, áthelyezték és az új lelkész Deák György lett.
Az 1872-ben ismételten felterjesztett kérelem 1873-74-ben teljesült. Az egyházközség megszabadult az adósságaitól. Az 1869. évi válságos helyzet folytatódása megszűnt, a hívők száma növekedésnek indult. Az 1866. évi 300-ról 1872 végére 455-re szaporodott az egyháztagok száma. Az iskolás korú gyermekek száma 67. Az iskolába járók száma 49 lett. Az önerőből származó bevétele alatta maradt azonban kiadásainak "mivel többnyire zsellérekből áll egyházunk népessége".
Az 1861-ben létesített épületet 1878/76-ban felújították, az évi jelentés szerint "mind templom, mind az iskola jó karban és állapotban van. A népiskola tanterem nagyságára, terjedelmére nézve a népiskolai törvény kívánalmainak megfelel, kellően világos, szellőztethető, alkalmas iskolai padokkal ellátott és fel van szerelve a szükséges eszközökkel is. E telken két melléképület is van."
1875-ben a bevétel már fedezte a kiadásokat. Az iskolába már csak egyháztagok gyermeki jártak. Az ágostai hitvallású leányegyház 1874-ben lelkész-tanítót választott, iskolát létesített, amelyben az ágostai hitvallású szülök gyermekei folytathatták tanulásukat.
1876-ban levéltár is készült az egyháznál keletkezett és érkező okmányok tartására. Az első harang mellé felkerült a haranglábra egy 4 mázsás harang is. Felújult a lelkészlakás és berendezése, bővült az egyházi szertartásokhoz szükséges edények, terítők és egyéb kellékek sora. Gyűjtést indítottak templom és parókia építésére, úgy tervezték, hogy megépülésük után az 1861-ben emelt épület teljes egészében iskola célját fogja szolgálni. /18/ Az 1875 utáni évek jelentései, adatai azt mutatták, hogy az egyházközség végképp túl jutott a válságos időszakon. Nem voltak hiábavalóak az előző évek erőfeszítései, az iskola létesítése érdekében vállalt adósság, mert megteremtették annak lehetőségét, hogy a protestáns egyházak híveinek gyermekei a nehéz körülmények mellett is beiskolázhatóak voltak.
Túljutva az egyházközség tagságának szinte folyamatos változásain, a ki- és beköltözésekből következő veszteségeken, szervezetében megszilárdulva a hívek számának lassú növekedése lett a jellemző. 1869. évi 330 lélekszámról 1871-ben ~460-ra emelkedett a hívők száma, 1879-ben 542 tagja volt az egyházközségnek. Ezzel együtt nőtt a tanköteles gyermekek száma is. 1869- bén 34 főről 1879-ben 66-ra nőtt a számuk.
Az egyházközség anyagi állapotára az adósság megszerzése után évekig a folyamatos szegénység volt a jellemző. Az évi jelentésekben a vagyoni kérdésre tagadóan válaszoltak: "Van-e vagyoni gyarapodás - nem történt. Van e tőkepénze - nincs. Van e új épület - nincs. Fedezi e a bevétel a kiadást - nem fedezi." Az egyház ingatlan vagyona változatlanul az 1859-ben kapott 7 1/2 hold föld volt. Ez mindig a lelkész használatában állt, mint fizetés. A belterületen lévő hat telekből a beépítetlen, művelés alatt álló rész az iskola ellátását szolgálta. Egyetlen számottevő bevétele az egyházközségnek az egyházadóból származott. Az adózás tárgyai: a föld, a pár /házaspár/ és a ház volt. Az adó kulcsa: egy telek után 8 Ft., egy véka búza egy véka árpa, egy pár után 1 Ft. egy véka búza, egy véka árpa, egy zsellér után 80 krajcár.
Az adózó földterület évről évre csökkent az 1859/60 évi 26 telekről 8 telekre. A csökkenés oka, hogy sokan eladták a földjüket, elköltöztek a faluból is voltak akik átköltöztek az ágostai hitvallású egyházközségbe. A 8 telek egyháztag tulajdonában volt. Ezek közül 3 volt olyan, akinek 1/4 telke /8 hold/ többinek 6 és 2 hold közötti területe volt, ez után adózott.
A páradó a házaspárok számától függően ingadozott. A fél pár /özvegy/ fél adót fizetett, fél ház után hasonlóan. A házas zsellérek, napszámosok 80 fillért fizettek, a ház nélküliek 40 fillért. Az egyházi adó volt az egyházközség fő bevétele, az össz. bevétel 70-80 %-a. Ebből a bevételből nem telt új iskola és templom építésére. 1861-ben emelt épületet használták szükség szerinti felújításokkal, az iskola megszűnéséig. Templom építésére évekig fenntartották a 100 Ft adományból létesített alapítványt. Ez azonban nem gyarapodott.
Újabb 10 év telt el, mikor Deák György lelkész vezetésével egyensúlyba jutott az egyházközség anyagi helyzete. Az adófizető egyháztagok számának növekedésével és az egyházi hitélet megszilárdulásával együtt járt az egyházi adófizetési készség javulása. Megszűnt az adóhátralék felhalmozódása, gyakoribbá lettek az adakozások, amelyek gyarapították az egyházi eszközök számát,  pI. 24 adakozó adományából vették meg az első harmóniumot.
1885-ben "Egyházi törvényes látogatás" vizitáció, volt Csorváson. Az erről készített jegyzőkönyvet záró összefoglaló minősítette: "Az Elnökség örömét nyilvánítván a felett, hogy ezen kisded egyházban szép rendet, az iskolai oktatásban kedvező eredményt, presbitériumnak teljes jóakaratot és buzgóságot tapasztalt." /20/ 1889-ben Deák György lelkészt áthelyezték, aki 1 évig volt a csorvási református egyház lelkésze. Ha majd megírják az egyházközség történetét, bizonyára második alapítójának fogják nevezni. Utódjául 1889. október 6-án tartott lelkészválasztó ülésen Asztalos Sándor csorvási időközi lelkész lett egyhangúan megválasztva /21/ IV. Melléklet.
Az egyháztagok száma ekkor már 623 volt. A tanköteles gyermekeké 80, az iskolába járók száma 74. Az új lelkész megválasztása után három hónap múlva tartott egyháztanácsi gyűlés elé terjesztette javaslatát: Létesítsen az egyházközség egy tanítói, ill. segédtanítói állást, mert „70-80 gyermek megfelelő tanítása, a kornak megfelelő kiképzése" nem látható el, ha lelkész hivatalos lelkészi dolgain kívül az egyház minden ügyeiben való részvétele mellett tanító is. Javasolta, hogy az ezzel járó költségek fedezetéül „a Takarékmagtár" tőkéjének kamatai szolgáljanak. A javaslatot az egyháztanács elfogadta. Annál is inkább, mert az 1868 évi XXXVIII. törvénycikk elrendelte a lelkész-tanító állás külön választását és szabályozta a tanítói állás betöltésének és gyakorlásának módját. A körzeti állami tanfelügyelők szigorú utasítást kaptak e végrehajtás ellenőrzésére. Ahol indokolatlan mulasztást tapasztaltak ott szigorú bírság fizetésére tettek javaslatot. /22/ Az egyházmegyei gyűlés a határozatot jóváhagyta, ezzel belépett a csorvási református iskolába az első megválasztott tanító: Lengyel Károly tanítóorgonista". Az egyházközség betartva a törvényt a fizetés mellett lakást is adott a tanítónak: "egy tanítói lakásul szolgálandó 300 négyszögöles belterjes háznak megvételével".
1891-ben az iskolába járó gyermekek száma 90-re szaporodott. Nem fértek a meglévő padokba, négy új padot kellett vásárolni. Az egyháztagok száma 710-re emelkedett. Fellendült a hitélet. "Ünnepeink alkalmával teljes számban vesznek részt híveink, be sem fémek kis imaházunkba" jelenti a lelkész. 1893-ban a tanköteles gyermekek száma meghaladta a 100-at. Mind járt iskolába. Egyre szűkebb lett az 1861-ben egy fedél alatt épült imaterem, lelkészlak és iskolaterem." 1901-ben a lelkészlak udvarán lévő végéhez ragasztottak 2 öl hosszú és 2 öl széles presbiteri és kántori szobát. Egyre nagyobb szükség lett templom és iskola építésére.
A következő évek más "megoldást" hoztak. Az állami községi iskola építés "felmentette" az egyházközégét az iskolai gondok alól. 1906-ban megszűnt Csorvás község első iskolája. Az 1861-ben épített épületet át lehetett alakítani. Tágabb lett az imaterem, a lelkészi lakás és hivatali szoba.
1890-ben meghalt Asztalos Sándor lelkész. 12 éves lelkészi tevékenysége idején az egykor megszűnés veszélyével fenyegetett egyházközség minden "vizitáció" alkalmával megdicsért egyházközség lett. /22/23/ V.-VI. Melléklet.

Jegyzék

  1. A Nagyváradi Latin szertartású katolikus egyházmegye Névkönyve. 1859.
  2. Jegyzőkönyv 1860 augusztus 20. /1.Melléklet/TtREL A-XVIII c ].
  3. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára
    TtREL A-XVIII. c. l. i. 29. 30. doboz
  4. Ugyanott, A-XVIII. c. 2.: 1859. kivonat. 30. doboz
  5. U.o. A-XVIII. c. 1860. június 21.
  6. U.o. A-XVIII. c. 3. 1859. július 26. 30. d.
  7. U.o. A-XIX. a. l. 1860. november 25.
  8. U.o. A-XVIII-C. 20. 186 l. április 29.
  9. U.o. Sz. 1861. június 7-én tartott presbitériumi gyűlés jegyzőkönyve.
  10. U.o. A-XVIII-c. 22. 1861.
  11. U.o. A-XVIII-C. 21. 1861.
  12. U.o. A-XVIII-C. 47. 1863.
  13. Jelentés. 1862 augusztus.28.
  14. A jelzett évek: 'Népmozgalom"
  15. TtREL A XVIII-c. 31. 1864.
  16. U.o. A-XVIII-C. 122. 1869.
  17. U.o. A-XVIII-C. I. 29. i. 1227/1871.
  18. U.o. A-XVIII-c. 154. 1872 19.
  19. U.o. A-XVIII-c. l. 29. 1872.
  20. U.o. A-XIX. a. 209.
  21. U.o. A-XJX. a. 210.
  22. TtREL Jelentés 1875. március 4.
  23. Jegyzőkönyv 45. sz.
  24. Kivonat

Melléklet

  1. Jegyzőkönyv 1860. augusztus 26.
  2. TtREL A-XVIII-c. 1861.
  3. Alaprajz.
  4. TtREL-AXIX-a. 209 .
  5. TtREL A-XlX-a. 210.
  6. Lelekész-minősitési adatok
  7. Gyászjelentés
Római Katolikus Egyház és iskola
1852-1912

1857-ben Csorvás puszta önálló községgé alakulásakor az orosházi római katolikus plébániához tartozó csorvási leányegyháznak 265 tagja volt. 1858-ban megindult a földtulajdonosoknak az átköltözése. A kül-belkerület tagosításának befejezésekor 1859-ben a hívők száma 402 főre emelkedett. /1/ 1860-ban folytatódott a beköltözés. 1861. április 21-én az egyház vezetősége elhatározta, hogy ,"maházzal kapcsolatos iskola és tanítói lakkal ellátott épület állíttassék fel". A határozat után egy héttel Stojanovits Szilárd helyi földbirtokos egy 300 négyszögöles házhelyet ajánlott fel "annak eladási ára a nevezett iskola építésére fordítassék és sem általam, sem utódaim által soha vissza nem követelhessék". /2/
Példáját követve hasonló felajánlást tett Kövér János földbirtokos is. 19 egyháztag felajánlotta, hogy az építkezéshez szükséges fa fuvarozásának költségeihez minden fertály földjük után 1 Ft.-ot fizetnek. E spontán, az ügy iránti lelkesedésből fakadó önkéntes felajánlásokat látva 14 földtulajdonos "előleges tanácskozást" tartott az iskola felépítéséhez szükséges költségek fedezésének módjáról. "Azon véleményben állapodtak meg, hogy minden érintett felekezetűek birtokában lévő egy-egy negyed telek föld után 5 aranyértékű Ft. illeték vettessék ki, melynek felét 1861-ben, másik felét 1862-ben fizessék be."
Arra számítottak, hogy az első fél illeték összegéből még 1861-ben beszerezhetik a szükséges építőanyagot, a másik fél illeték összege pedig fedezni fogja a következő évben az építés egyéb költségeit. Elhatározták, hogy e véleményt tartalmazó körívet bocsájtanak ki, melyben felszólítanak minden katolikus földtulajdonost, hogy ,,az ügy bővebb és a célnak minél megfelelőbb tárgyalására jelenjenek meg a községházán június 30-án. A meg nem jelentekre a megállapodás kötelező lesz". A körívet ,"elfogadják" felirat alatt 29 tulajdonos írta alá. Közöttük a legtöbb földet bíró tulajdonosok: Csausz Deim, Kalmár, Kövér, Németh, Ormós, Paraszka, Prág, Rác, stb. /3/ I. Mellélet.
A körív alapján a gyűjtés megindult. Elkészült az 1861. évben esedékes, fertályonként 5 Ft.-jával történt kivetési jegyzék. A legjelentősebb a gróf Wenckheim család adománya volt. Ezt bizonyítja az köszönő levél amelyben az egyház gondnoka és segédgondnokai, akik az épülethez kívántató pénzek beszedésével és az építésre vonatkozó számadás viselésével voltak megbízva megköszönték az adományt:
"Méltóságos Grófok!
Nagy kegyű urunk és Istenünk!"
56 földtulajdonos 1248 Ft.-ot volt köteles fizetni. Augusztusban megkezdődtek a befizetések, év végéig 31 földtulajdonos befizetett 210,- Ft-t. /4/ 3 kivételével valamennyien 3 fertály földnél kisebb birtokkal rendelkeztek. A nagyobb birtokosok az év zárása után fizettek. /5/ II. Melléklet.
Az építés előkészítése gyorsan haladt, 1862. február 6-án "már az iskola felépítéséhez kívántatott terv megállapodása végett" jöttek össze az egyház és a község vezetői. Két nap múlva újra tartott tanácskozáson az építéshez szükséges anyagok beszerzésének és szállításának, az építőkkel való megegyezésnek, a költségek fedezetéhez szükséges pénz beszedésének és felhasználásának és egyéb tennivalók intézésének feladatával a gondnok Menyhárt Mihályt és az uradalmi ispán Gremsperger Józsefet bízták meg. /6/
1862. július elején befejeződött az építés előkészítése. Július 14-én az épület alapkövének letételével megkezdődött az építés. Az ünnepélyen részt vett a nagyváradi latin szertartású katolikus püspök: Szaniszló Ferenc. Az alapkövet az orosházi anyaegyház és a hozzákapcsolt csorvási leányegyház lelkésze, Neumann József tette le. /7/ Az építés a tervnek megfelelően haladt. Az 1863/64 tanév indulásának idejére már készen volt a szükséges berendezéssel ellátott épület.
Az iskola tanítóját az esperesség ajánlatára s püspök nevezte ki. A tanító egyszersmind az egyházközség kántori tisztségét is betöltötte. Mint az iskola tanítójának fizetését a gróf Wenckheim család által az iskola fenntartására létesített alapítványi jövedelem fedezte. A kántor fizetéséről az egyházközségnek kellett gondoskodnia. Ennek fedezetéről 1863. márciusában megkezdődtek a tanácskozások. Május 28-án megállapodtak az iskolabérű tanító és egyszer s mind kántor évi fizetés kulcsának meghatározásáról "amely minden csorvási birtokosra nézve, kik a római katolikus egyházhoz tartoznak, legkevésbé terhes". /8/
Vita támadt azon, hogy az a földtulajdonos, aki nem lakik Csorváson, kötelezhető-e a földre vonatkozó kulcs szerinti fizetésre. A vitát végül is Békés megye főispánjának a határozata zárta le. E szerint "azon földtulajdonosok, kiknek családja Csorváson nem lakik, csak önkéntes felajánlásának erejéig kötelezhetők. A fizetés azonban a földbirtok arányában ki nem vethetők és kényszer útján be nem hajthatók". /9/
A megépült iskola első tanéve 1863/64 volt. Első tanítója a csabai származású Pribis László. Botrányos életmódja miatt leváltották, és az új tanító Stéger Mátyás lett.
A leányegyház híveinek száma 1864-ben már 402 volt. Az egyházi szertartások céljára a hitélet gyakorlására használt épület egyre kevésbé volt alkalmas a hívők befogadására. A belterület tagosításakor kapott telkek lehetővé tették templom építését. 1861-ben megkezdődött az adománygyűjtés a költségek fedezetéhez. Az iskolaépítést követően megkezdődött a templom építés. Az építés 1864-ben pénzhiány miatt megállt. Majd újabb adományok segítségével folytatódott, végül 1867-ben kész lett és Pongrácz János az orosházi egyházközség plébánosa áldásával a leányegyház használatára állt. Ezzel együtt az 1843-ban öntetett 29 1/4 font súlyú kis harang mellé a haranglábára helyezték Rohoska Pál csorvási birtokos, csabai lakos által öntetett 205 font súlyú harangot. 1884-ben újabb 670 kg súlyú harangot öntetett Csipák Mihály "Szent Mihály arkangyal tiszteletére". /10/
A templom hamar kicsinek bizonyult. A lakosok száma gyorsan nőtt. Az 1867. évi 430-ról 1874-ig a leányegyház önálló anyaegyházzá alakulásáig 1033-ra növekedett. 1880-ban gyűjtést indítottak egy nagyobb templom építéséhez. Az új templom építését részletesen ismerteti Halász Attila: "A csorvási római katolikus egyház története" című írásában (kézirat a szerző tulajdonában).
Az iskola folyamatosan működött mindaddig, amíg a község népességének és ezen belül a katolikus híveknek növekvő számával növekvő igényeket ki tudta elégíteni. A tanulók száma az induló 40-ről 1879-ben már 103, 1886-ban 149, 1893-ban 160-ra szaporodott. Halaszthatatlanul a szükségessé vált új iskola építése.
1890-ben elkészült egy iskola és óvoda építésének a terve és költségvetése az egyházközség vezetősége az iskolát leányiskolának, az óvodát leányóvodának vette tervbe, vezetését apácákra bízva. A leánygyermekeknél fő tényező az, hogy már kisded korukban alapos vallásos-erkölcsös nevelésben részesüljenek, ez pedig korunkban apácák által érhető el. /11/
Kozma Gusztáv, az Endrődre esperes-plébánosnak áthelyezett Grócz Béla helyébe lépő plébános elküldte a tervet és költségvetést, valamint az építés költségeihez való hozzájárulási gyűjtőívet a nagyváradi püspöknek és gróf Wenckheim Gézának a grófi család képviselőjének. A gróf úr 1891. április 9-én kelt levelében helyesli a tervet: "Úgy hiszem -írja - hogy a terv plébános úr utasításai után készült és akkor a kívánalmaknak meg fog felelni. A költség úgy találom, hogy nem magasra van véve, de talán magasabb, mint hogy a pénztár kifutja. De úgy hiszem, hogy az összeget, mely hiányzik, talán s mint megbeszéltük, egy aláírási ívvel összehozzuk. A terv az egyházmegyei hatóság által már ellenne fogadva jónak látnám az aláírási ívet köröztetni. Legelőször a püspöknél, de az ismerőseim körében tovább köröztetni fogom". /12/
Pár nap múlva megérkezett Nagyváradról Lőrincz püspök válasza is. "Helyeslem a terv kivitelét. A bemutatott tervet és költségvetést szakértői felülbírálás alá bocsájtottam, eredményéről annak idején tisztelendőségedet értesítem. A gyűjtés módját szívesen engedélyezem, annál is inkább, mivel az egyházmegyei ily célra fordítható segélyalapok az idén már majdnem teljesen ki vannak merítve. A beküldött gyűjtési ív aláírása helyett megnyugtatólag értesíteni, hogy bár anyagi támogatásomat a gyűjtés eredményéről teendő jelentésre tartom fel, a nemes terv kivitelét a körülményekhez képest tőlem tehetően előmozdítani fogom." Ezek után felkéri a plébánost, hogy: "A nemes-lelkű gróf őméltóságával egyetértve a gyűjtést kezdje meg." /13/
A gyűjtés megkezdődött. - Az első gyűjtőív a Wenckheim család tagjainak megajánlásait mutatja:
gróf Wencheim Géza50.000 kiégetett tégla500,-Ft
gróf Wencheim Antal örökösei
20.000 kiégetett tégla
500,-Ft
gróf Wencheim Viktór

400,-Ft
id. gróf Almássy Kálmánné

200,-Ft
gróf Wodianer Géza

100,-Ft
özv. báró Walterschen Borbála

50,-Ft
gróf Wencheim Stefánia grófné

45,-Ft

Összesen:1.795,-Ft
/14/
A személyi megajánlás mellett a gróf Wenckheim család az iskola és óvoda fenntartására 5.000 Ft.-tal alapítványt létesített. Az iskolaszék 1892. márciusában azzal a kéréssel fordult gróf Wenckheim Gézához, engedélyezze, hogy a gyűjtött összeget ne óvoda, hanem templom építésére fordíthassák. Az alapítványt pedig a tervezett céltól eltérően másféle iskola felépítésére és fenntartására engedje fordítani. A gróf a kérést elutasította. Azzal indokolta, hogy a templom építésére "annak idején 20.000 téglát a faluba szállítva ajándékozott, ezen téglák akkoriban eladattak, miután a templom építése szükségesnek nem találtatván. Most templom építésre nem vagyok hajlandó 5.000,- Ft.-ot fordítani, kijelentem, hogy az aláírt 50.000 téglát és 500,- Ft.-ot csak az aláírási íven felül írt célra lehet fordítani." /15/
Miután az iskola-óvoda építési költségeinek fedezte tisztázódott, 1892. június 16-án "egyrészről a csorvási római katolikus hitközség képviseletében Kozma Gusztáv plébános, másrészről Schiffert József gyulai vállalkozó között"  Vállalkozási Szerződés köttetett. E szerint Schiffert József vállalkozó kötelezi magát, hogy az általa elkészített és az egyházmegyei főhatóság által megerősített tervrajz szerint óvodával egybekötött kéttantermes leányiskolát a tervrajz szerinti lakószobákkal és mellékhelyiségekkel 1893. évi augusztus első napjáig felépíti oly formán, hogy az épületeket folyó év őszén fedél alá hozza.
Az építés alapjául a benyújtott tervet és költségvetést fogadták el. A vállalkozó kötelezte magát, hogy úgy a tervet, mint a költségvetést pontosan be foga tartani. A szerződésben meghatározzák a tantermek, szobák területének, térfogatának mértékeit, utca felől kerítés, kapu, ajtó készítést, és végül a szerződés szerint az építéshez szükséges anyagok szállítása az egyháznak a kötelessége. /16/ III. Melléklet.
Az épület a szerződésben meghatározott időre terv szerint elkészült. Kozma István plébános 1893. október 18-án jelentette Nagyváradra Lőrincz bíbornok-püspöknek "A leányiskola, és óvoda munkálatai befejeződtek, és a leányiskola vezetőjének Gróh Mária, okleveles tanítónőt választották meg.“ /17/
Az építés költségeiről készült számadás szerint az építkezéshez 4.000 db. téglát, 60.000 db. vert vályogot, 2 vagon meszet, 200 kéve nádat használtak fel. A tetőszerkezethez szükséges fát a grófi család adományaként az uradalmi erdőből szállították. Az épület 8.026,- Ft.-ba. került. A gyűjtőíveken adományozott 1.876 és a püspökségtől kapott 1.000 Ft. nem fedezte a költségeket, így a hitközségnek 5.150.- Ft. visszafizetendő tartozása keletkezett. /18/ A hitközség egyháztanácsa úgy határozott, hogy az új iskola építés tanterem és lakószoba berendezésére 5.300 Ft. kölcsönt vesz fel. /19/ A kölcsönt gróf Wenckheim Gézától az iskolafenntartására adott alapítványtól kérték. A gróf úr a kérést teljesítette. Az erről szóló kötelezvényt 1894. szeptember 22-én a nagyváradi püspök jóváhagyásával a kérelmezők és tanúk aláírták. /20/
A szükséges bútorokkal, eszközökkel való berendezés után a második iskola megkezdte a működését. Az eddig vegyes fiú-leány iskolából a leányokat átcsoportosították az új iskolába, így az első iskolába 137 fiú, a második iskolába 143 leány járt. Az első osztály tanítója a már 21 éve tanító Kelemen László. A második iskolában a már 8 éve tanító Gróh Mária tanított, /21/
1899-ben Békés vármegye közigazgatási bizottsága arról értesítette a nagyváradi püspököt, hogy a Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium "1899. szeptember 1-ig még egy iskola felállítását és rendes tanítókkal való ellátását mondta ki szükségesnek". Ha e szűkséges iskolát "nem bírnák, vagy nem akarnák létesíteni, akkor állami községi jellegű iskola felállítása iránt kell a közigazgatási bizottságnak intézkednie".
A püspök felhívta a csorvási plébánost, hogy értesítse az ottani helyzetről, hogy lehet-e új iskolát létesíteni Csorváson jövő iskolai év kezdetéig. /22/ A csorvási egyházközség szükségesnek tartotta ugyan újabb tanterem létesítését, azonban nem volt rá fedezete. A templom építés befejezése és berendezésének várható költségei, valamint a gróf úrtól kapott kölcsön visszafizetése mellett új iskola építésére nem volt fedezet. Nem lett a következő években sem. Az 1902. évi költségvetés készítésekor engedélyt kértek és kaptak a püspöktől, hogy a két iskola-fenntartó uradalom hozzájárulását a harmadik iskola szervezésére fordíthatják. /23/ "Amelyet Békés vármegye közigazgatási bizottsága annyira sürget." 1906-ban az egyháztanács és iskolaszék gyűlésén az elnök bejelentette, hogy az alapítandó iskolához szükséges összeget a püspök megadta. Az 1.000 Ft adomány azonban kevés volt az építéshez A két uradalom sem adott az építéshez hozzájárulást, mivel a létrehozott uradalmi iskolát tartotta fenn, annak tanítóját fizette.
Az 1910. május 17-én tartott egyháztanács és iskolaszék ülésén az elnök bejelentette, hogy a leányiskola növendékei annyira megszaporodtak, hogy a meglévő két tanterem egyáltalán nem elegendő. Új tanterem építése és új tanítói állás tervezése vált szükségessé. Ezt egyébként a hivatalos iskolalátogatás alkalmával a tanfelügyelő is megállapította, sürgetőleg jegyzőkönyvbe is felvette. A gyűlés megállapította, hogy az iskola valóban túlzsúfolt, szükség volna bővítésre. Költségeinek fedezésére azonban "A csorvási katolikus egyház képtelen". Felkérte az egyháztanács elnökét, Szirtes Antal plébánost, hogy az általa gyűjtendő összegek kiegészítésének fedezésére kérje az egyházmegyei hatóság segítségét. Az iskolaszék elvállalta, hogy a leendő iskolához szükséges szállítások teljesítésére felhívja és kötelezi az egyházközség tagjait. A költség fedezetére fel kellene emelni az iskolai adót, azonban a hívek nagyobb terhet már nem bírtak, ezért állami segélyt kell kémi. Felhatalmazza ennek intézésére az egyház elnökét. A gyűlés határozatának végrehajtása gyorsan haladt. Az illetékes hatóságok támogatását megnyerve és az iskola építéséhez szűkséges engedély birtokában augusztus 6-án megkötötték a ,,Vállalkozási Szerződést" Bús Gusztáv és fia orosházi építési vádlakozóval "A Csorvási római katolikus kolostori épülethez pótlandó egy lakószoba és egy tanterem építésére". /24/
A szerződés megkötése után a tantermen és lakószobán túl folyosó építését is szükségesnek ítélték. Az is kiderült, hogy a telek felső rétege 40-70 cm vastag hordott föld volt, ezért az alapot a tervezettnél mélyebbre kellett fektetni. E módosítások megterhelték az anyag és tervezett költséget is 360 Ft.-tal és az összes költség 7.888,- Ft.-ra emelkedett.
Az építkezés a kitűzött határidőre elkészült, az 1910. október 7-én tartott átvevői felülvizsgálat megállapította, hogy: "A nagyváradi latin szertartású egyházmegyei hatóság által jóváhagyott tervnek teljesen megfelelően készült." /25/ 1912-ben egy újabb tanterem hozzáépítésével befejeződött a "Zárdaiskolának" elnevezett végleges épület. /26/ VI. Melléklet.
Az iskola az alapításkor meghatározottan "Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolás nővérek" vezetése alatt működött. A nővérek Csorváson való letelepedésére és a római katolikus leányiskola átvételére 1908. július 1-én szerződést kötött velük a csorvási egyháztanács és iskolaszék. A nagyváradi püspök 1908. július 23-án kelt levelében a szerződést jóváhagyta, és engedélyt adott arra, hogy "a nővérek Csorváson szent szabályaik megtartásával letelepedhessenek, és átvegyék az ottani római katolikus leányiskola vezetését". /26/
Az iskola fenntartására és a nővérek ellátására a gróf Wenckheim Géza által 1900. december 6-án tett 18.000 korona alapítványnak és ipartőkének kamatai szolgáltak fedezetül. /27/ VI. Melléklet.
A jóváhagyott szerződést 1910-ben harmadik leányiskolai tanerőkre vonatkozólag kiegészítették.
Az 1912-ben toldalékként megépített új tanteremmel befejezést nyert az egyházközség iskola építése. Hat tantermében 264 fiú és 292 leány tanult már az 1912/1913. tanévben. /30/
1912
Tanköteles
Feljárt
3. CSORVÁS, nagyközség, anyaegyház.
Lelkész: Tdő Szirtes Antal
288305264292
I. Első és második osztályu fiuiskola.
Tanítónő: Majercsik Róza, lépesített, 13 éve tanít.
107-94-
II. Harmadik-hatodik osztályu fiuiskola.
Tanító: Kotlacsik Jakab Ferenc képesített, 6 éve tanít.
83-72-
III. Első osztályu leányiskola.
Tanítónő: Heim Mária, képesített, Szegény iskolanővér jelölt, 1 éve tanít.
-65-60
IV. Második-harmadik osztályu leányiskola.
Tanítónő: Gaál Mária Róza, képesített, Szegény iskolanővér, 21 éve tanít.
-83-76
V. negyedik-ötödik-hatodik osztályu leányiskola.
Tanítónő: Kremer Mária Vunibalda, képesített, szegény iskolanővér, 6 éve tanít.
-61-60
VI. Gróf Wencheim Géjza, főrendházi tag, a sz. Gergely-rend nagykeresztese, nagybírtokos úr Ő méltósága által föntartott róm. kath. jellegű uradalmi vegyes iskola.
Tanító: Hirsch József, képesített, 8 év óta tanít.
45444544
VII. Gróf Wencheim Henrik és Sándor kiskorú nagybirtokosok által föntartott róm. kath. jellegű uradalmi vegyes iskola.
Tanítónő: Laczkó Margit képesített, 3 éve tanít.
53525352
  1. A Nagyváradi latin szertartású katolikus egyházmegye Névkönyve lSchematismus Venerabilis Cleri 1857- 1859-ig.
  2. Békés Megyei Levéltár /BML/ 8/143. A Csorvási római katolikus népiskola iratai. 1861. április 28. Nyilatkozat l. doboz
  3. U.o. Körív 1861. február 8.
  4. U.o. Jegyzék 1861. december 30.
  5. U.o. Köszönőlevél 1862. március 30.
  6. U.o. 1862. Február 8. Határozat.
  7. U.o. Feljegyzés 1862. július 14.
  8. U.o. Jegyzőkönyv 1863. május 23.
  9. U.o. 5436/865 sz. irat
  10. Adatok a Csorvási római katolikus egyház történetéből. Kézirat. A Csorvási római katolikus plébánia tulajdonában.
  11. BML VIII/143. Gyűjtőiv. 1862. január 25.
  12. U.o. Levél. 1891. április 9. 2. dob.
  13. U.o. Leirat 1891. április 17.
  14. U.o. Gyűjtőív. 1892. január 25.
  15. U.o. Levél. 1892. május 3.
  16. U.o. Vállalkozási Szerződés. 1892. július 16.
  17. U.o. Jelentés. 1893. október 18.
  18. U.o. Számadás 1894. augusztus 23.
  19. U.o. kivonat 1894. szeptember 6.
  20. U.o. Kötelezvény. 1894. szeptember 12.
  21. Schemetisus 1893, 1896.
  22. BML. VIII/143. Leirat 1899. szeptember 1.
  23. U.o. 3060/1901. Iratszám.
  24. U.o. Jegyzék. 1906. augusztus 12.
  25. U.o. Szerződés 1910. augusztus 6.
  26. U.o. Jegyzőkönyv 1910. október 7.
  27. U.o. Alaprajz

Melléklet

  1. Körív
  2. Alaprajz
  3. Alaprajz
  4. Alaprajz
Az Evangélikus Egyházközség és Iskolája

Az önálló községgé alakult Csorvás népességének vallási összetételét egyrészt az ott földet kapott gyulai jobbágyok utódainak, másrészt az 1840-es évektől beszivárgó csabai és orosházi bérlők és a "magukkal hozott" cselédek, szolgák, majd a község megalakulása után beköltözők vallási hovatartozása határozta meg.
Csorváson Magyar Gyula jobbágyai kaptak földet. Többsége a latin szertartású katolikus egyház kisebb része a helvét hitvallású református, valamint a görög katolikus egyház híve volt. Az utódok szüleik vallását követve hitközségben éltek Csorvásra kiköltözésük előtt. Amikor kiköltöztek Csorvásra, a hitközösségből kiválva leányegyházat alapítottak, és ennek közösségében éltek, amíg létre nem jöttek az önálló egyházközséggé alakulás feltételei. A más településekről Csorvásra költöző hittársaikat befogadva növekedett az egyháztagok száma.
Más volt a helyzet a Csorvásra költözött ágostai hitvallású evangélikusok körében. Nem egy nagyobb közösségből kiváló kisebb közösség tagjaiként kerültek Csorvásra, hanem kiszakadva előző lakóhelyük felekezetéből, a beköltözés időkülönbségében szóródva családonként, egyedenként. Helyzetük azért is más volt, mert az előző lakóhely különbsége is lassította a hitközség kialakulását. Az orosházi evangélikus egyháznál vezetett csorvási esketésű anyakönyv szerint 1870-től től  1885-ig 217 evangélikus vallású személy kötött házasságot. Ezek közül:
egyszületettGyulán
55"Csabán
55"Orosházán
43"Szarvason
39"       
Békés megye más helyiségeiben
24"       
Békés megyén kiviül, országhatáron belül.
Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy az ágostai hitvallású csorvási lakosok csak 1866-ban alapították meg leányegyházukat, és más okból, csak 1890-ben alakult meg az önálló egyházközség.
Csorvás községgé alakulásakor 1857-ben csak négy evangélikus lakott a pusztán. A községgé alakulásban, az úrbéri örök egyesség végrehajtása során a kül- és belterületi birtok megosztásában "figyelembe sem vették az evangélikusokat", bár 1859-ben már 57 evangélikus lakott a községben, ez már a földek elosztásában nem játszott szerepet. A következő években gyorsan nőtt az evangélikus hitvallásúak beköltőzése. Egyházi szolgáltatások iránti igényeket a már működő református egyházközség lelkésze, másrészt az orosházi evangélikus egyház lelkésze teljesítette. Nem voltak rákényszerülve, hogy akár leányegyházat alapítsanak. Gyermekeik a már működő református iskolába jártak. Az az "egyesülés", amelyet az egyházközség és az evangélikus lakók képviselői kötöttek, lehetővé tette az evangélikus gyermekek iskolába járását. A megegyezés szerint a reformátusok által 1861-ben épített imaházat, iskolát az evangélikusok éppen úgy, olyan hozzájárulásért vehették igénybe, mint a reformátusok. Ez az egyezség mindaddig érvényben volt, amíg létre nem jött az evangélikus lányegyház, amikor is lelkészt választott és iskolát épített. /1/
Ekkor az evangélikusok száma már 534 voIt A leányegyház lelkészt választott, Freytag János lett a Csorvási Evangélikus Leányegyház lelkésze. Imaházat iskolát, lelkészlakot építettek "egy fedél alatt". Az iskolának már első tanévében 60 tanulója volt. Bár a leányegyház és anyaegyháza között az volt az általános gyakorlat, hogy a leányegyház tagjai által fizetett egyházi adó egy részét az anyaegyháznak adták, az anyaegyház által nyújtott szolgáltatások díjaként, Csorvás ettől eltérően nem fizetett. Arra hivatkoztak, hogy nem veszik és nem vették igénybe az anyaegyház szolgáltatásait, mert volt saját lelkészük. Csak az esperesség által megállapított, anyaegyház által fizetendő összeget osztották fel taglétszám szerint az anyaegyház és leányegyházak tagjai arányában. /2/
Az anyakönyv vezetés kivételével úgy működött a leányegyház, mintha anyaegyház lett volna. Önálló költségvetése volt, gazdálkodásáról számadást vezetett, vagyonáról leltárt. Saját iskolája volt, amelynek működéséről előírt jelentést adott. Az 1875. évi leltárban két darab 300 négyszögöles beltelek, és ezen épült imaház, iskola, továbbá két melléképület szerepelt. /3/ A költségvetésében 693 Ft. bevételből 450 Ft. volt az egyházi adó. /4/
Az imaterem egyszersmind iskolateremnek is épült. "A gyermekek számához képest igen nagy". Télen, bár egész nap égett a tűz a kályhában, a gyerekek mégis fáztak. Tervben volt egy külön iskolaterem építése, azonban az ínséges körülmények miatt elmaradt. Ezért arra kértek engedélyt, hogy a kamrát alakítsák át iskolának "amely elég nagy és világos lesz a törvény előírásainak megfelelő." /5/
1879-ben a körzeti tanfelügyelő ellenőrző vizsgálatot tartott az iskolában. "Sorra vették a tantárgyakat. A hatosztályos iskola növendékei minden tantárgyból jól és szabatosan feleltek. Általában ez igen jó eredménynek mondható". /6/ A tanulók száma 76.
1878-ban haranglábra emelték az adományozók által adott, és az anyaegyház évi bevételéből, 120,- Ft.-ból vett harangot. /7/
A leányegyház tagjainak száma az 1866. évi 534 főről 1870-ben 764-re, 1880-ban 800-ra, 1887-ben 1030-ra, 1889-ben már 1114-re növekedett. 1889-ben kérelemmel fordultak az esperességhez, az "anyásítás tárgyában". Minden feltétele meg volt már annak, hogy a leányegyház önálló anyaközséggé alakuljon. Az esperességi gyűlés "örömmel vette a Csorvási leányegyház törekvését". Azonban elhalasztotta mégis a döntést, mert hiányosnak találta a két legfontosabb feltétel meglétének az igazolását. Nem szerepelt a kérelemben, hogy milyen adókulcsot kíván alkalmazni, hogy a szűkséges jövedelme meglegyen. Hiányos volt a lelkész fizetésére vonatkozó rész is. Csak a hiányok pótlására hozott határozatot, majd 1889. július 9-én tartott közgyűlésén elfogadta a kérelmet és engedélyezte az önálló egyházközség megalakulását. /8/
Az átalakulást kimondó 1890. évi december 14-én tartott közgyűlés lelkésszé választotta Freytag Jánost, aki 1866-tól segédlelkésze volt az leányegyháznak. A közgyűlés végén "az immár anyává lett filia, véglegesen elválván, köszönetét fejezi ki az anyaegyháznak." /9/
1891. január 26-án, mint az anyaegyház első közgyűlésén megerősítették a presbitérium tagjait beosztásukban. Mivel minden évben új gondnokot választottak, új gondnokul Szikora Gergelyt választották meg. A lelkész mellett a gondnok volt az egyházközség legfontosabb vezetője. A közgyűlési határozatok alapján ő intézte az egyházközség gazdasági ügyeit, az egyházi adók kivetésének, beszedésének és felhasználásának minden gondja, baja a gondnoké volt. Év végén ő készítette a zárszámadást ebben adott számot a tevékenységéről és ezzel együtt beterjesztette a gondnoki tisztségről szóló lemondását is. A közgyűlés átvette a zárszámadásról szóló jelentést, de nem hagyta jóvá, csak amikor a következő évre megválasztott gondnok első jelentésében tett észrevételeit megkapta és jóváhagyta. /10/
A több, mint 1000 hívő fele a belterületen, másik fele a tanyákon és az uradalmi majorokban lakott. Az 1866-ban épített imaterem oly kicsiny, hogy ünnepnapok alkalmával a hívek nem férnek, szükséges, hogy az egyház a terem megnagyobbításáról gondoskodjon, esetleg hozzáépítésével, vagy lépéseket tegyen egy új templom építése iránt. A közgyűlés a két lehetőség közül a templom építésére hozott határozatot.
Az "első lépés" volt, hogy az építendő templom számára megfelelő telket szerezzenek. Kéréssel fordultak a községi képviselőtestülethez "beltelek adományozása tárgyában. A képviselőtestület már 1890. októberében tartott közgyűlésén elfogadta a kérelmet és 19 igen szavazattal 7 nem ellenében elhatározta, hogy Csorvás község tulajdonát képező, és a községjegyzői lak mellett lévő piactéri 2 beltelekből az orosházi országútra véggel kimenő fele-fele részt, 150-150 négyszögölt kizárólag templom építési célra a csorvási evangélikus egyháznak örök időkre adományozza." /11/
A közgyűlés miután megállapította a telek birtokba adásának eljárási módját, jegyzőkönyvbe vétette: "Csorvás községben, amely az 1856-évben foganatosított tagosítás alkalmával Gyula városa részbeni katolikus, református és görögkeleti vallású lakosaiból alakult, minden egyháza kapott egyházi és iskola céljára beltelket". Az alakulás után kitűnt, hogy a görögkeleti egyház alakítására életképességgel nem bírnak és egyházukat a mai napig meg nem alapították.
E meg nem alakult egyháznak mint egy pótlására részint Békéscsaba, de nagyobbára Orosháza község szorgalmas és jóravaló magyar evangélikus lakossága, amelyből a 60-as évek elején "Csorvás község határában vagyonszerzéssel letelepedtek egyházat alapítottak, ezen idő óta az egyház híveinek betelepedése oly méretet öltött, hogy a község lakosságának majdnem felét képezik. Tekintettel arra, hogy a község anyagi jólétének elvirágoztatására, s örvendetes fejlődésének előmozdítására a betelepült evangélikusok mintegy harminc éve közreműködnek, a község minden terheiben osztoznak, indokoltnak tűnik, hogy ha már az alakuláskor a község főterén templom-helyet nem nyerhettek, mint amilyennel a többi vallásfelekezetek bírnak, a község őket ilyen előnyös helyzetbe juttassa. Ezáltal a község, mely templommal ez ideig nem bír, az evangélikus egyház híveinek áldozatkészsége által egy templommal fog ékeskedni, még pedig a község méltó helyén, középpontjában. A számra nézve tekintélyes egyházgyülekezet templomával a község valamely mellékutcájára nem fordíttaték." /12/
1894-ben újabb határozattal "a beltelek" másik 300 négyszögölét, vagyis az egész telket templom-építésre adta Csorvás község a Csorvási Evangélikus Egyháznak. /13/
Már a telek megszerzése előtt megkezdődött a templom-építkezés előkészítése. 1890. január 25-én Freytag János, mint a községi képviselőtestület tagja, kérelmet nyújtott be a képviselőtestülethez "az evangélikus egyház építkezéseihez majdan veretni kívánt a községi sárgaföldes gödörből" kéri ennek engedélyezést. A képviselő testület az engedélyt megadta és elállt a kitermelt agyagnál szokásos térítés megfizetésétől. /14/
Július 5-én megfelelő helyet kért az egyház a téglaépítés színhelyére. A képviselőtestület a kérelmet teljesíthetőnek tartotta"a majdan kijelölendő helyen" fogják a kérést teljesíteni. 1892-ben már két kemence téglát ki is égettek, és fenn maradt egy kazal szalma. A szalmát az egyház kérésére gróf Wenckheim Dénes adományozta és még 100 Ft.-ot adományozott a templom építésére. A szalmának az égetőhelyre szállítását az igával rendelkező tanyán lakó hívek vállalták, a rakodáshoz szükséges kézimunkát pedig a faluban lakó zsellér hívők.
1893-ban már meg volt az építkezéshez szükséges tégla, de hiányzott a szükséges pénz. Augusztusban gyűjtési engedélyt kértek az esperességtől, amely esperességi gyűlésén az engedélyt megadta. /15/ A gyűjtés 1894-ben megkezdődött.
1894. november 16-án tartott presbiteri gyűlés bizottságot állított fel azzal a feladattal, vizsgálják meg a szomszéd egyházak templomait és keressenek az építendő templomnak alkalmas mintát úgy a templom,  mint annak építési költségeire. A bizottság 1895. január 7-én már elő is terjesztette javaslatát "egybehangzó vélemény alapján a Gyomai evangélikus templomot ajánlja minta képpen". /16/
Ugyanebben az időben a község is építkezett. Kölcsön vették a kiégetett 120 ezer téglát, azzal a feltétellel, hogyha meglesz a templom építésének költségeinek fedezete, és megkezdődik az építés, a 120 ezer téglát visszaadja.
1896-ban kiderült, hogy a kapott telek nem alkalmas templom építésére "ott egy hajlat volt, amelyet hordott földdel feltöltöttek". Az egyházgyűlés más, alkalmas helyen kért megfelelő telket azzal, hogy az 1890-ben kapott telket pedig visszaadja a községnek. Templomépítésnek megfelelő teleknek látták a Farkas József tulajdonában lévő két telket. A község "a templom építésére alkalmas teleknek vásárlásában nem kíván szerepelni, hanem segélyt kíván a vásárláshoz nyújtani" , hogy az egyház kellő és alkalmas helyen vásárolhasson telket, megbízta a jegyzőt hogy Farkas József földbirtokossal lépjen érintkezésbe a tulajdonát képező két beltelek eladása érdekében, hagyja addig függőben a telek eladását, amíg a község a segéllyel a vétel lehetőségét biztosítja. /17/
A segély összegét a képviselőtestület következő ülésén megállapította, a telek megvételére vonatkozó szerződést az egyház Farkas Józseffel megkötötte, és két telket birtokba vette.
Ezzel a templom felépítésének minden feltétele megvolt. A templom felépült „a község méltó helyén, központjában" nem az orosházi országútra végződő telken, hanem a község közepén kialakított piactérnek nevezett területtel szemben.
1901. augusztus 25-én Sárkány Sámuel evangélikus püspök felszentelte a templomot, ezzel a hívek szolgálatára lett. /18/
Ez idő alatt az iskola helyzete egyre rosszabb lett. A tanulók száma már 1879-ben meghaladta a törvény szerinti tanteremben tanítható gyermekek számát. A tanterem egyre zsúfoltabb lett, az ellenőrzés egyre szigorúbb. A vármegyei tanfelügyelő betartva a törvény előírását, minden évben látogatást tett az iskolában. A tanítást mindig jónak minősítette, a tantermet pedig mindig szűknek, túlzsúfoltnak, az épületet "rozzantnak". 1899-ben már a föesperességig jutott el a panasz sőt még tovább ment. A főispán a püspököt szólította fel, hogy intézkedjék, mert "Csorváson az ágostai hitvallású evangélikus elemi népiskolánál a tanulók túlzsúfoltságának következtében a helyzet tűrhetetlen, a törvény alapján új tantermet kell építeni. A püspök az esperességet utasította, hogy figyelmeztesse a csorvási egyházközséget, mint iskolafenntartó testületet, hogy tegyenek eleget a törvény követelményeinek, építsék meg a kívánt tantermet és gondoskodjanak tanítóval való ellátásról, már a következő tanévben. Ellenkező esetben a megyei közigazgatási bizottság állami községi iskola építése iránt fog intézkedni."
Ekkor már folyamatban volt az állami községi népiskolák szervezése. A községi képviselőtestületek utasítást kaptak annak megállapítására, hogy a községben lévő tantermek száma megfelel-e a tanköteles gyermek száma szerint törvényben előírt "egy tanterem - 60 tanköteles gyermek" követelménynek.
Hogy a csorvási evangélikus egyházi iskola e követelménynek nem felel meg, azt nem kellett vizsgálni, mert azt már magas szinten a főispán jelezte. A községi elöljáróság felhívta az egyházközség vezetőségét és az iskolaszéket, hogy nyilatkozzanak: épít-e az egyházközség új tantermet, vagy nem. A válasza az volt, hogy a községi iskola felállítása esetén az iskolát megszüntetni hajlandók.
A községi iskola csak 1906-ban "állt fel" addig, bár még"túlzsúfoltabban" az iskola tovább működött. 60 évi működésében, "a fokozódó nehézségekkel küszködve" is a kornak megfelelő színvonalon tanította, nevelte az evangélikus egyházhoz tartozó szülők gyermekeit.

Jegyzék

  1. Orosházi Evangélikus Egyház Levéltára /OEEL/ Jegyzőkönyv
  2. Országos Evangélikus Levéltár 29. doboz
  3. U.o. Számadás. 1873/1876 29. d.
  4. U.o 1875. október 21. 29. d.
  5. U.o. Elszámolás 1877. június 6. 29. d.
  6. Feljegyzés 1879. május 29. 29. d.
  7. U.o. Jelentés. 1880. február 2. 30. d.
  8. A Csorvási Evangélikus Egyház Levéltára . Jegyzőkönyv. 1889. július 9.
  9. U.o. Jegyzőkönyv 1890. december 14.
  10. U.o. Jegyzőkönyv 1891. június 26.
  11. Békés Megyei Levéltár IV.B. 307. A.
  12. Csorvási Evangélikus Levéltár. Jegyzőkönyv. 1892. május 9.
  13. BML. IV. B. 307. A. Jegyzőkönyv 1890. január 27.
  14. OEL. Jegyzőkönyv 1893. március 5. 3 l. d.
  15. U.o. Jegyzőkönyv. 1893. március 6. 3 l. d.
  16. U.o. Jegyzőkönyv 1895. Jelentés 7. 31. d.
  17. BML. Jegyzőkönyv 1896. február. 14.
  18. Csorvási Evangélikus Egyház Levéltára. I-II. Mellélet.
Az állami községi iskolák

1868-ban, a népiskolai közoktatást szabályozó törvény megjelenésekor a község mindhárom felekezetének volt iskolája. Ekkor még mind megfelelt a törvény legfontosabb előírásainak. A tanköteles gyermekek számának növekedése és az iskola épület avulása következtében már 1870-1880-as években egyre több lett a gond. A törvény egy tanteremre 60 gyermeket, egy gyermekre 2-3 m2 helyet írt elő. Ezt az 1870-80-as években már túlhaladták. A későbbiekben általános volt a tanfelügyelői jelentésekben a tantermek zsúfoltsága. "Az idő vasfoga" rozzant állapotba hozta a vert falú, nádtetős épületeket. Anyagi gondok következtében nehéz volt teljesíteni a törvény épületekre vonatkozó előírásait.
A tanfelügyelők évi látogatásai alkalmával készült jegyzőkönyvekben egyre nagyobb helyt kaptak mind ennek a leírásai és erős hangsúlyt a tanterem bővítésére, új tanterem építésére, az épület felújítására tett javaslatok.
A törvény szerint "mindennemű községi népoktatási intézet közvetlenül a község hatósága alatt állt". A község e hatóságát a képviselőtestület által választott iskolaszék által gyakorolta. A megyei tanfelügyelőség 1897. évi ellenőrzések alapján megállapította, hogy Csorváson egy állami népiskola felállítására van szükség. Ha a község ez iskolát megépíti, a minisztérium a költségekhez hozzájárul. Ezt a Képviselő-testület nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy egyrészt a közölt feltételek nagy terhet hárítanának a községre, másrészt a felajánlott egy tanterem egy tanítóval rendelkező iskola nem felel meg, a kívánt cél nem érhető el. A felekezetek által fenntartott iskolák működése részben az elhelyezési, másrészt a felszereltség és túlzsúfoltság miatt nem felelnek meg a követelményeknek. Megegyezésre kell jutni a községnek a felekezeti iskolaszékekkel, hogy megszüntetik e a hiányosságokat, és így fenntartják-e tovább az iskolát, vagy pedig az építendő községi iskolát veszik igénybe. Csak ezek után állapítható meg, hány iskolát, hány tantermet kell építeni és hány tanítóra lesz szükség. /1/
A tanfelügyelőség nem fogadta el ezt a választ. A főispánhoz folyamodott, aki utasította a község elöljáróságát az iskola létesítésére. A képviselőtestület megismételte jelentésében: "a felvetett kérdés addig nem megoldható, amíg a felekezetek és uradalmak által fenntartott iskolák esetleges megszűnése, vagy átvétele iránt a községgel való megegyezés nem jön létre". /2/
1899-ben a megyei közigazgatási bizottság utasította, a községet "tekintettel a tankötelezettek (642) számára, s arra hogy a községben csupán 3 iskola áll rendelkezésre, új községi iskola felállítása iránt tétessék intézkedés".
A képviselőtestület jelentette, hogy szükségesnek tartja a község az iskola felállítását, azonban azért nem lehetett erre vonatkozólag intézkedni, mert a felekezetek közül "csupán az Ágostai hitvallású evangélikus és református iskolaszék fejezték ki  hozzájárulásukat, hogy a községi iskolaszervezetnek felállítása esetén az általuk fenntartott iskolát megszüntetni hajlandók". /3/
A következő évek a megoldás kivitelezése során felmerülő dolgok körüli vitával teltek el. Másrészt a római katolikus és az evangélikus templom építése elvonta a figyelmet az iskola ügyeinek intézésétől. 1902-ben az evangélikus iskolaszék bejelentette, hogy mégis fenntartja az iskolát, megépíti a szükséges tantermet, ha abban a község képviselő testület által segélyt kap. A képviselőtestület megszavazta a segélyt, utasította az elöljáróságot, hogy az évi költségvetésben biztosítsa a segély összegét. /4/
A református iskolaszék bejelentette, hogy "az iskolát továbbra is fenntartani kívánja". 1902-ben "egyes tanyasi lakosok azért folyamodtak, hogy minden tanya csoport kapjon külön tanyai iskolát". Ezzel a követeléssel általános megoldandó kérdéssé vált a tanyai iskolai oktatás megszervezése. A képviselőtestület lehetetlennek tartotta ennyi iskola létesítését a határban. Felkérte a megyei tanfelügyelőt, hogy a helyszínen "részletesen és alapjaiban vizsgálják meg a tanyai iskolák alapításának lehetőségét" . /5/
1903. július 25- i ülésén a képviselő testület összegezte a kialakult helyzetet. Megállapította, hogy Csorvás községben és határában 988 tanköteles gyermek van, a belterületen 431, a tanyákon 281, a belső uradalomban 204, a külső uradalomban 72. A község belterületén és a tanyákon a 712 tanköteles befogadására a belterületen van három felekezetnek tanterme: két evangélikus, 1 református és három római katolikus. Összesen 6 "szűk és nyomorúságos". A belső uradalmi iskola két tanterme fogadja a 204 tanköteles gyereket. A belterületi és tanyai gyermekekből 1 tanteremre esik 118, az uradalmi iskolában 102 fő, a külső uradalmi gyermekek iskola nélkül vannak. Ennek alapján megállapítja, hogy "Csorvás község területén az iskola ügy nagyon hátra van maradva. A felekezetek által fenntartott iskolák kicsinyek, zsúfoltak, némelyiknél tűrhetetlen az állapot. Az evangélikus és református iskolák állami és községi segély nélkül nem tarthatók fenn, és nem fejleszthetők." A megoldást állami iskolák felállításától remélik és kérelmet terjesztenek be a belterületen építendő négy tantermes iskola felépítésére, ugyanakkor külterületen is létesíteni akarnak egy tantermes egy tanítós iskolát. /6/ 1903. december 17- én tartott ülésén megállapítja, hogy előreláthatólag négy tanterem már az első évben sem lesz elég, ezért hat tantermes iskola építésére hozott határozatot.
Miután a határozatot a felettes szervek jóváhagyták, ezzel megkezdődött az építendő iskolák helyének kijelölése, az építő vállalkozóval való megegyezés, az építési terv és költségvetés készítése. A belterületi iskola helyét több javaslatot megvitatva végül a község központjához közel lévő Gremsperger József és neje Pálffy Piroska tulajdonát képező két beltelekre és az ezzel összeköttetésben lévő Griecs Pálné Paulik Dorottya beltelkét vették meg. A vételár 4.000, ill. 2.000 Ft volt. /7/
A tanyai iskola céljára Galgóczi Géza és neje Korcsák Erzsébet csorvási lakosok tulajdonát képező Csaba-Csorvás pusztai 290 holdnyi szántóból 1.100 négyszögöl területet építkezési célra vettek meg 1.200 koronáért. /8/
Miután az iskolák építéséhez szükséges telket biztosították, az építés került napirendre. Pályázatot hirdettek az épület megépítésére és berendezésére. Több pályázó közül Wagner József építőmester kapott megbízást az építési terv és költségvetés készítésére. Az elkészült tervet és költségvetést Wágner József bemutatta, e szerint a belterületi állami iskolákra 65.319,- a tanyai iskolákra 16.209 korona költséget számolt fel.
A képviselőtestület az építési tervet elfogadta, a költségvetést kiadta ellenőrzésre. Miután megállapítást nyert, hogy a költségvetés szakszerűen és célszerűen van van összeállítva, a képviselőtestület elfogadta azzal, hogy az építés folyamán előforduló, tervtől eltérő kiadásokat utólagos megegyezés alapján fogják kifizetni.
Tekintettel arra, hogy az építkezési költségek törlesztése az állami kincstár terhére történik a képviselőtestület beleegyezését adja ahhoz, hogy a belső és külső iskolaépületek és telkek a kincstár tulajdonába telekkönyvileg átírattassanak." Az épület 1906. november 1-re elkészült. Ekkorára már készen álltak a berendezéshez szükséges bútorok és egyéb iskola, óvoda felszerelések is. A költségek fedezetére az építési költségekre 131.000,- a berendezési költségekre 127.000,- korona hitelkölcsönt vettek fel a Magyar Jelzálog Hitelbanktól Budapesten, 65 évi törlesztésre, 4,5% évi kamat mellett. /10/
Mire kész lett az iskola, kinevezést nyertek az iskola tanítói is. Csorvás lakossága 5 felekezetből állt, a képviselőtestület szükségesnek tartotta, hogy a tanítók a lakosság, ill. tankötelesek vallási megoszlásának arányában legyenek kinevezve. "Az óvó és tankötelesek száma vallásonként elkülönítve a következőképpen oszlik meg: római katolikus: 736, Ágostai hitvallású evangélikus 470, református: 209, görögkeleti: 22, izraelita: 16, baptista: 5."
Miután a protestáns egyházak iskoláikat beszüntették, átveendő az ágostai hitvallású egyháztól két tanító és a református egyháztól 1 tanító. Szükségesnek tartja továbbá a képviselőtestület biztosítani azt, hogy a kinevezendő tanítók közül a római katolikus, az ágostai hitvallású evangélikus és református egyházaknál egy-egy tanító kántori teendőket az egyházakkal történő külön megállapítás szerint végezze. Ezek előrebocsátása után átvételre ajánlja a képviselőtestület:
  1. Horváth János Ágostai hitvallású evangélikus egyházi tanítót, kit mint csodálatos embert a külső uradalmi területen tervezett iskolában kér kinevezni.
  2. Balogh János Ágostai hitvallású evangélikus egyházi tanítót, a belterületi iskolához kéri kinevezni és az evangélikus egyháznál külön megállapodás alapján adott díjazással a kántori teendők ellátására kötelezi.
  3. Makcsai Antal református egyházi tanítót a tanfelügyelő úrhoz tett külön jelentésben megnevezett okok miatt más helyen üresedésben lévő állami iskolába áttenni, és helyette egy református vallású állami tanítót kér kinevezni, aki a református egyháznál megállapodott díjazás mellett a kántori teendők ellátására legyen kötelezve.
  4. Igazgató tanítónak kéri pályázat mellőzésével Tapfer Mihály római katolikus vallású gyulai lakost, tanítót.
  5. Domokos Erzsébet római katolikus vallású gyulai tanítónőt.
  6. Abafi Aranka római katolikus vallású gyulai tanítónőt.
  7. Kiss Erzsébet evangélikus református vallású dálnoki lakos /Erdély/ tanítónőt. /11/
E név szerinti felsorolás azt kívánja idézni, hogy kik voltak az első állami, elemi iskola első tanítói és kik lettek 865 csorvási gyermek nevelői.
A mellékelt kimutatásból kitűnik, hogy a község megalakulása után fél évszázad alatt létrejött az az iskolahálózat, amely a következő évszázadra alapja lett az alapfokú elemi iskolai tanításnak és nevelésnek.

Jegyzék

l. IV.B. 307.a.                            Jegyzőkönyv     1897. december 8.
2. U.o.                                               “              1898. március 8.
3. U.o.                                               “              1897. március 29.
4. U.o.                                               “              1902. március 24.
5. BML. Irat 1342/1902.              
6. U.o jegyzőkönyv     1983. július 28.
7. U.o.         “              1904. nov. 10.
8. U.o.         ,,              1905. április 7.
9. U.o:         ,,              1905. nov. 9
10. U.o.       ,,              1906. július 9.
11. U.o.        ,,              1907. július 11.
12. U.o. Kimutatás      1910. szeptember 1.
Vissza a tartalomhoz