A Harruckern család földesurasága - Csorvási történetek

Szülei papi pályára szánták, de nagybátyja 1689-ben az alsó-ausztriai udvari kamaránál számtiszti állást szerzett neki. 1692-től, mint császári élelme­zésügyi biztos működött, majd 1697-1701 között császári tanácsosként és udvari kamarai biztosként az aradi vár építéséhez küldték ki. Nagyon fontos tényező, hogy négy éves itt tartózkodása alatt alaposan megismerte későbbi uradalma területét, és nem véletlenül kérte a későbbiek folyamán adományként a királytól az Arad, Békés és Csanád megye területén fekvő birtokokat.

I. Lipót király 1701-ben már   alezredesi rangban hadi élelmezésügyi igazgató­nak nevezte ki Itáliába. 1716-ban teljesen ujjászervezte a hadi élelmezést, s a törökök elleni visszaszerző háború során nagyon eredményesen vezette. Ekkor kapta ellenfe­leitől a gúnyos „Proviant-Meister = prófuntmester” elnevezést. Az uralkodó azonban nem törődött ezzel, és tábori élelmezési főhelytartónak nevezte ki, valamint 1718-ban római szent birodalmi lovagi címet és címerhasználati jogot is nyert.

Ráadásul VI. Károly 1722. március 28-án honfiúsította (indigenatus), sőt 1729. február 10-én bárói rangra emelte. Közben - mint korábban már érintettük-, 1723-ban a király a szegedi kincstári javak felügyelősége alá osztott gyulai uradalmat véglegesen neki és utódainak adományozta. A kétegyházi és a szentandrási domíniumok kivételével övé lett az egész vármegye. Birtokainak megvételére összesen 300. 000 forintot költött.

A király 1729. május 22-én kelt kinevezése értelmében a legközelebbi főispáni szék üresedés esetére Békés vármegye főispánjának nevezte ki. Miután a megye élén álló Löwenburg János Jakab 1732. július 16-án meghalt, így október 9-tól kezdve Harruckern átvehette a tényleges kormányzatot.

Élete utolsó szakaszában Bécsben élt, de birtokai és egyéb ügyei intézés miatt évente minimum kétszer visszatért Gyulára (11.kép).

Fia, Ferenc Domonkos 1696-ban született a felső-ausztriai Welsben és 1775-ben Bécsbe hunyt el. 1729-ben a császári udvari kamara tanácsosa lett, majd apja halála után 1743-ban Mária Terézia Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Háromszor is megnősült, 1727-ben Mayer Annát, 1732-ben báró Prandau Máriát, míg 1738-ban Dirling Máriát vette feleségül. A család a nyarakat Gyulán töltötte. Dirling Máriától két leánya született, Mária Anna (1728-1786) férje: gróf Stockhammer József († 1795) és Mária Jozefa (1740-1802), férje: gróf Károlyi Antal táborszernagy (1732-1791).

Ferenc halála után az örökösök 1776-ban Mária Terézia előtt egyezséget köt­nek, hogy a gyulai uradalmat közösen hasznosítják, és csak a nyereséget osztják szét. A birtokigazgatással Károlyi grófot bízták meg, majd ennek halála után, feleségét, Jozefa bárónőt. 1798-ben Bécsben öt rátára (gyulai, békési, szarvasi, szentesi, csabai) szabdalták az uradalmat, azonban Csorváspusztát közösben hagyták.

Harruckern János György és fia, Ferenc múlhatatlan érdemeket szereztek Bé­kés vármegye hódoltság utáni történetében, elsősorban a messzi földről ide csábított döntően szlovák és német telepesek befogadásával. Uradalmuknak jó gazdái voltak, és alapvetően jobbágyvédő politikát folytattak.