A pusztától az önálló községig

Harruckern Ferenc földesúr 1759-ben immáron az egész pusztát Magyargyula használatába adta, ezzel Kacsemágh Miklós és bérlőtársai szerepe véget ért Csorvás történetében. Ebben az időszakban megkezdődött a legelő feltörése, azaz a szántóföldi művelés beindulása. Ennek bizonyságául álljon itt az 1762-ben három évre megkötött úrbéri szerződés részlete: „Magyar-Gyula kiváltságait mezőváros bírái, esküdtjei és az egész közössége, valamint Harruckern Ferenc földesúr között kötött szerződésben a közösség kötelezi magát, hogy három éven át az alábbi árendákat fizeti"'.

300 egész telek után á/2 forint	összesen 600 forint
50 féltelek után á/1 forint	összesen 50 forint
Csorváspuszta árendája	1000 forint

Az 1771-ben végrehajtott úrbérrendezésnél Magyargyula már a Csorváson kiosztott földeket is bevonta a rendezésbe. A gyulai jobbágyok a csorvási határban összesen 38 egész és egy fél telket kaptak. Ez 2200-2300 (1200 négyszögöles) hold birtokbavétele volt a gyulaiak honfoglalása Csorvás határában, amely 86 évvel később Csorváspuszta önálló közösségé alakulásához vezető út első állomásának bizonyult.

Vályi András az 1796-ban megjelent Magyar Országnak leírása című művében mindössze annyit írt Csorvásról: „Szabadpuszta Békés Vármegyében". 1828-ban a Ludovicus Nagy-féle kimutatásban 12 házat és 86 lakost írnak össze. 1836-ban jeles statisztikusunk, Fényes Elek így ír: … Magyar Gyula igen nagy és gazdag puszta Békés vármegyében ... Magyar-Gyula nagy részének legelő és szántóföldben úrbéri járandósága ezen a pusztán adatott ki, azonban mivel hátasabb itt a föld, a legelő hamar elsül, de a szántóföldek szép és sok búzát, árpát, zabot teremnek".

A lakosság száma az alábbiak szerint alakult:
Év	Katolikus	Református	Evangélikus	Ortodox	Összesen:
1816	30				30
1828					86
1841	120	67	31	39	257
1842	60	20	30	45	155
1855					237
1858	402	143	57	79	681

Mint látható igen nagy a lakosság számának ingadozása. Az 1841-es lajstromot Magyargyula város készítette, az 1842. évi pedig a váradi egyházmegye schematizmusának adata. Könnyen meglehet, hogy a város összeírta azokat is, akiknek földjük volt már akkor a csorvási határban. Minden bizonnyal így lehetett, mert az elmúlt időben az orosházi plébános kéri a földesurakat, hogy engedélyezzék a régi temető megnagyobbítását, mert az megtelt. Jól látható, hogy az önálló községgé való válás alakulás időszakában, 1856-1857-ben közel háromszorosára növekedett a lakosság 1855. évihez képest, mely egyben sejteti az új falu kedveltségét is. Ebben az időben a gyulaiak mellett egyre növekvő szerepet vállaltak a csabai és orosházi lakosok is a csorvási puszta birtokbavételében.

1855-ben Palugyay Imre Csorvás kapcsán megjegyzi, „... a Gyula város határához tartozó csorvási közlegelő 10.742 hold s 800 négyszögöl". Az 1850-es évek elején közigazgatásilag Békéscsabához csatolták, azonban ez ellen 1855-ben a magyargyulai bíró tiltakozott, és kérte, hogy Csorvást különítsék el Csabától, és legyen inkább külön község. 1857-ben a megyei hatóság valóban külön adóközséggé alakította.