A Wenckheim grófok Csorváson
A Harruckernekhez hasonlóan a Wenckheimek is osztrák polgári családból származtak, Wenck János (1683-1711) még grazi orvosként tevékenykedett. Fiai közül József Ágost († 748) 1717-ben vette fel a Wenckheim nevet. Sikeres házassága sokat lendített előmenetelén, mert felesége 1730-ban Harruckern Cecília lett. Apósához hasonlóan, ő is megkapta a római birodalmi lovagi rangot.
Említettük, hogy 1798-ban öt rátára osztották a gyulai uradalmat. Itt érdekelt volt, mint Harruckern György dédunokájának, Gruber Teréziának († 1801) a férje, Wenckheim József Ágost (1733-1803) altábornagy, mert ő kezelte, mint a család legidősebb tagja a közösben hagyott 15.612 holdat. 1802-ben elnyerte az osztrák grófi rangot is. Fia, Ferenc (1785-1838), az ifjabb grófi ág megalapítója, ebből a területből 1818-ban megváltott 2020 holdat, melyen három év múltán majorságot hozott létre. Birtokán elsősorban állattenyésztés folyt, pl. 1827-ben méneséből 250 lovat értékesített (12. kép).Az örökösök 1853-ban osztották fel véglegesen a korábban elkülönített részt, így Ferenc fiai, József (1809-1869), Károly (1811-1891), Antal (1813-1864) és Rudolf (1814-1889), valamint a század első felében beházasult családok közül a Festetics, a Bolza, a Batthyány, a Bedekovich stb. is. W. József, Békés vármegyei alispán itteni birtokait lánya, Stefánia (1837-1917), gróf Almásy Kálmánné örökölte. 1897-ben 912 kh földet mondhatott magáénak. (Itt jegyezzük meg, hogy 900 kh területtel a nagyobb birtokosok közé tartozott ekkor a bárói ágból W. Viktor, valamint báró Wodiáner Albert is 789 holddal.) Károly unokájáról, a szintén Károlyról (1876-1926, eltemetve Csorváson) kapta nevét a Károlymajor, Antal utódai pedig az ún. Nagymajor tulajdonosai lettek.
W. Rudolf vértes századosnak két majorja volt Csorváson, igen jó gazdának számított, őt tartották a birtokai kapitalista reformátorának. Utód nélkül halt meg, így unokaöccse Károly fia, Géza (1847-1924) a Rudolfmajort, Antal fia, Henrik (1857-1908) pedig a későbbi Kismajort szerezte meg. Antal halála után örökösei az 1897. évi gazdacímtár szerint 2982 kh földet birtokoltak. Ekkor már a Kis- és Nagymajort is magukénak mondhatták, ám az 1909. évi birtokmegosztás során Henrik családjának kezébe kerültek. Henrik gróf Bécsben élt, igen költekező életmódot folytatott. Igazán csak numizmatikai gyűjteményének gyarapítása érdekelte, melyre 180.000 koronát költött. Birtokait a család gondnokság alá helyezte, és vagyonát öccse, Dénes (1861-1933) kezelte. Halála után kiskorú gyermekei közül Sándor (1900-1968) később a Nagymajort, Mária Antoinette (1902-1934) pedig a Kismajort kapta meg. Ekkor édesanyjukkal a nagymajori kiskastélyban laktak. A testvérek 1925-ben 2595 kh területet tartottak a kezükön. Sándor gróf 1924-1928-ban egy új kastélyt építettet a Nagymajorban, amelyet „nagykastélynak” neveztek. Ó is folytatta költekező életmódját, ezért 1932-ben hitelezőivel egy közös gazdasági társaság létrehozására kényszerült 400.000 pengő alaptőkével és 1786 kh földterülettel. A vállalkozás az Uradalom Rt. nevet kapta.
W. 1891. évi halála után Géza megörökölte Károlymajort is, így 1911-ben már 3088 kh terület fölött rendelkezett. Halála után, 1924-ben gyermekei közül Rudolfmajort Matild (1867-1963), Károlymajort Károly, Gerlát pedig Jenő (1883-1944) kapta meg. 1925-ben Matild grófnő 1219 kh földet mondhatott magáénak és az 1927-1928-ban épült rudolfmajori 12 szobás kúriában élt. Az ő tulajdonában volt a Csorvási Hengermalom is. 1898-ban indult útjára és 1961-ig működött a lóvontatású Csorvási Uradalmi Gazdasági Kisvasút hálózat, mely összekapcsolta a majorokat (bővítés során 1923-tól mind a négyet), valamint a báró Wodiáner család Beregi majorját, így futott a vasútállomásig. Döntően cukorrépát szállított a szolnoki gyár részére.