Az első Csorvás
A köztudatban Csorvás Árpád-kori település. Ennek bizonyítására a korból származó oklevél, a Váradi Regestrum 101 §-a szolgált alapul. /1/ Erre hivatkozva írta Haan Lajos: "...előfordul Csorvás, mint 1217. esztendőben fennállott falu a nváradi regestrumban. Ekkor valami német nemzetiségű úr bírta, mert idézett helyen az mondatik, hogy a csorvási németek Bagiha (Bagya) nevű jobbágya a tűzésvas és forróvízkezelő törvényszék elé állíttatván, bűnösnek találtatott." /2/
A Haan által idézett 101. § /3/ arról szól, hogy "A Szeghalom felé való Békés megyebeliek panaszt emeltek a király által kirendelt bírák, a bihari és békési ispán előtt, tolvajok ellen, akik az ők javaikat károsítják. A bírák kiküldték poroszlóikat és a tolvajokat megidézték, törvényt ülvén Váradon, azokat izzó vas általi törvénylátásra jelölték ki. Alávetvén a tűzésvas próbának négy faluból valóknak nem volt seb a kezén, ők ártatlannak bizonyultak, feloldozást nyertek. A Curbei községbeli Bagiha azonban, egy németnek a jobbágya megégett, bűnösnek bizonyult, feloldozást nem nyert." /4/
Közeledve az államalapítás ezredik évfordulójához egyre nagyobb figyelemmel fordult a kutatás az Árpád-kor felé. A kor kevés, írásban fennmaradt dokumentumai között a Váradi Regestrum, mint hiteles feljegyzésekből álló egyházi jegyzék, a legjelentősebbek egyikének számított. A váradi káptalan előtt lefolytatott 389 eljárásról készült jegyzékben 600 helységnév, 2500 személy- és tisztség neve került feljegyzésre. A középkori isten-ítéletek e "pöresetei" a kor társadalmi viszonyairól adtak értékes ismereteket. Érthető, hogy az Árpád-kort kutató történészek nagy figyelemmel tanulmányozták.
A jegyzéket 1550-ben adták ki először nyomtatásban. Közel 200 év múlva jelent meg a második. Újabb 1 jó év múlva a harmadik kiadása. A kiadók a leírt események időrendje nélkül, a hely- és személynevek, a tisztségek más-más módon való írásával, a helységek téves térbeni jelölésével, stb. olyan hibákkal, ellentmondásokkal terhelték, amely miatt mind megbízhatatlanabbá vált a kutatók előtt. Ezt látva a váradi káptalan elhatározta a regestrum újabb, javított, időrendbe szedett, az 1550-ben kiadott jegyzéknek megfelelő kiadását. Ezzel Karácsonyi János és Borovszky Sámuel történészeket, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjait bízta meg. 1903-ban jelent meg az "Időrendbe szedett Váradi Regestrum", helyesbítve a tévedéseket, kijavítva a hibákat megbízható forrássá tették a kort kutatók számára. /5/ Mindez azért érdemel ily részletezést, mert többek között több pontjában tévesnek találták a regestrumnak azt a jegyzékét is, amelyre Haan hivatkozott. A leírt esemény nem 1217-ben, hanem 1221-ben történt. A káptalan előtt lefolytatott bírósági eljárások időrendjében nem a 101. §, hanem a 286. §. Curbei falu amelyet Haan Csorvásnak vélt, helyesen Gurbely, egy Püspökladány környéki falu, ugyanabban a térségben, mint a perben szereplő Kaba, Torda, Udvari és Zaar. /Szerep/ Csorvás ezzel elvesztette egyetlen addig hitelesnek elfogadott írásos bizonyítását annak, hogy 1217-ben "fennállott falu" volt. A tatárjárás előtti Békés megyében korabeli oklevelekből 150 falu létezésére utaltak a kutatások. /6/ Csorvás nincs közöttük, a Haan által Csorvásnak vélt Gurbely azonban már 1214-ben, Curbei néven 1221-ben, Gwrbely névvel 1351-ben szerepel. A XIX. században készült térképen már csak Görbe-halom.
Hogy Csorvás Árpád kori település, és már a tatárjárás előtt; sőt már 1217-ben "fennállott falu" lehetett, annak más írásnál is hitelesebb bizonyítékai vannak. A Körös-Maros közötti térség középkori településrendjének kutatása Orosháza környékén 30 km átmérőjű területen 43 településjellegű, X-XI. századi lelőhelyet állapított meg. Ezek közül huszonötöt Árpád-kori, illetve Árpád-kori előzményekkel épült templomos faluként jelölt. Csorvásról megállapították a terepbejáráskor, hogy: "Árpád kori és későközépkori falunyomok figyelhetők meg. A kisebb, nagyobb magaslatokkal tagolt falu területén a templom helyét, amely a múlt században még jól látszott, nem sikerült azonosítani." /7/
A templomra vonatkozó írással a XVIII. században találkoztunk először. 1733-ban a Helytartótanács elrendelte Békés megye területén található elpusztult templomok számbavételét, a romlás okának és helyreállíthatóságának a megállapítását. E feladatra kirendelt bizottság harminc olyan helyet keresett fel, ahol romos templom volt található. Meghallgattak olyan személyeket, akik elmondták, hogy mi a templom elhagyatottságának az oka, kihez tartozott egykor a fenntartása, kihez tartozik a helység ahol a romos templom van Csorvásról azt jelentette a bizottság, hogy "Ennek a templomnak elromosodását - mint mondják - a vásárhelyiek idézték elő azzal, hogy elhordták annak anyagát. Elhagyottá a Rákóczi-beliek tették." Hogy kihez tartozott korábban a templom fenntartása, azt nem tudta a bizottság megállapítani. Végül jelentették, hogy "Csorvás helység báró Harruckern János György úrhoz tartozik." /8/
1870-ben Haan Lajos már a föld színéig elpusztultnak írta le a templomot. "A templom, sőt még egyes házak nyomai is meglátszanak ma is. Hol a templom állott, a mostani falutól nyugatnak Stojanovics Szilárd úr birtokán, még most is egész rakás téglák vannak, a földet ezek miatt alig lehet szántani. Mindezek oda mutatnak, hogy a falu nem oly régen pusztulhatott el." /9/
1874-ben Csorvás katholikus egyházközségének első plébánosa, Grócz Adalbert Gyuláról jött, ahol aktív tagja volt a Békés Megyei Régészeti és Művelődési Társaságnak. Mint falusi lakos ő lett a Társaság "vidéki ügyvivője, új tagok szervezésével megbízott választmányi tagja." Buzgalmára jellemző, hogy egy év múlva Csorváson már négy rendes és tizenhét pártoló tagja lett a Társaságnak.
Csorvásra érkezése után azonnal megkezdte a falu előtörténetének kutatását "Helytörténet" címszó alatt "A régi helység", "A régi templom" címmel önálló fejezetet nyitott, amelyekben gyűjtött "Régi okmányok" Csorvásra vonatkozó adatai, az egyház helyzetére, tevékenységére vonatkozó adatok és feljegyzések krónikáját adták a falu történetének, az egyházközség működésének megalakulásától 1889-ig, Endrődre való áthelyezéséig. /10/
"A régi templom" cím alatt írja: "Idős emberek, mint szemtanúk, a következőket beszélik. A templom terméskőből volt építve, melynek omladékából e sorok írója is hozott a helyszínről egy darabot, úgyszintén egy márványtöredéket is, ami arra mutat, hogy legalább a szentély azzal volt kirakva. A falak a század elején még fennállottak, de a környék lakói, főleg az orosháziak folyton bontogatták, míg végre az uraság elhordta birkaistállója alapjába. Öreg Szabados János suhanc korában sokszor a falról lépett a ló hátára. Nagysága kisebb volt a gyulai Szent-Háromság kápolnánál. Ajtaja nyugatnak, szentélye keletnek feküdt. Ablakai csak a déli oldalon voltak. Benne és a környékén sok csontvázat találtak, ezek között igen nagy arányúakat is leltek. Fekvése a jelenlegi helységtől észak-nyugatnak egy szép dombos helyen volt, hol az eke a mai nap is nagyon sok kő, tégla, elvétve márványtöredéket vet fel. Az adatok, nevezetesen a szilárd építkezési anyag, s a kelet felé fordított szentély régi építésre, a kisebb térfogat, s az északi oldalon hiányzó ablakok pedig határozottan román stílusra mutatnak, miből építési ideje a 14. századnál későbbre nem tehető."
Annak hiteles eldöntésében, hogy Árpád-kori település e Csorvás, a "koronatanú" a régészet lett. A bizonyításban döntő szerepe a régi templom régészeti feltárásának volt, amelyre - ha csak részjegesen is - a hiteles bizonyításhoz megfelelően, 1997 nyarán nyílt lehetőség. A csorvási önkormányzat kezdeményezésével és támogatásával egy szondázó ásatás vált lehetővé. A cél "egyrészt a templom, másrészt a templom körül elhelyezkedő temető részleges feltárása volt... Sikerült feltárni a templom félköríves szentélyének, északi hajófalának és észak-nyugati sarkának a helyét ... a szimmetria elvei szerint azonban kikövetkeztethető az épület teljes alaprajza... a csorvási ősök egy négyszögletes hajóval rendelkező, félköríves szentélyű épületet emeltek, valószínűleg a XII. század környékén. A templom méretei alapján a délkelet-alföldi régióban eddig ismertté vált, hasonló korú épületek között a jelentősebbek közé tartozott, hossza kb. 15 méter, szélessége pedig kb. 8,5 méter volt. A templom külső oldalán alakították ki a falu temetőjének a területét. ...már most biztos, hogy Csorvás keletkezése legalább az Árpád-kor közepére, vagy első harmadára nyúlik vissza." A "koronatanú" e "vallomását" Dr. Szatmári Imre régész, a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeti osztályának vezetője, az ásatás szakirányítója jegyezte fel.
A középkori Csorvás templomhelyének feltárása 1997. Fotó Szatmári Imre /12/
/11/ A mai Csorvás megalakulásának ez évbeni 140. évfordulóján már hiteles lehet az emlékezés az első, Árpád-kori Csorvás templomépítő lakosaira. A régészeti bejáráskor megállapított Árpád-kori falunyomok, a régi templomról szóló leírások, ezeket igazoló 1997. évi templomhelyi ásatás egyértelműen bizonyítja: Csorvás "mint falu fennállott" az Árpád-korban már a tatárjárás előtt.
Nyilvánvaló, hogy a falu, amely templomot épített, hosszú idő után jutott abba a helyzetbe, amelyben ezt máig megtehette. Keletkezésétől a templomépítésig hosszú lehetett az út, amelyet meg kellett tennie. A település-történeti kutatások bizonyítják, hogy a települések kialakulása, fejlődése vagy hanyatlása, esetleg a pusztulása mindenkor szoros összefüggésben volt az adott térség földrajzi-természeti adottságaival, társadalmi-gazdasági viszonyaival, azok változásaival, történéseivel. Ezt figyelembe véve próbáljuk nyomon követni a Csorvást magába foglaló térség történelmi fejlődését, történéseit, keresve ebben keletkezésétől a templomépítésig bejárt · útját.
A Maros régi vízfolyásai és elhagyott folyómedrei az Alföldön /13/
A Körös-Maros közötti térségben lévő települések létrejöttében jelentős szerepük volt a térséget hálózó egykori folyóágaknak, később már feltöltődve kiszáradó, csapadékos évszakokban vízzel telt folyómedreknek. /13/ Ha a települések térbeni helyét vizsgáljuk szembetűnő, hogy a nagyobb, hosszabb ideig fennmaradó, vagy időnkénti pusztulása után újraéledő települések többsége ilyen egykori folyómedrek, erek mentén vagy közelében jött létre. A nagyobb folyóktól, a Tiszától, Marostól, Kőrösöktől távol eső területeken a Kondoros-völgy, Hajú-völgy, Birka-völgy térségének dús mezői, könnyen művelhető és bőven termő földjei olyan lehetőséget jelentettek az állattartás, földművelés számára, amelyek letelepedésre késztették az embereket.
Csorvás a Hajdú-völgy közelében jól termő földekkel, dús mezőkkel övezetten, a térség kiemelkedő, homokos talajú részén jött létre. A szavak eredetével foglalkozó tudomány szerint a "csorvas" szó homokost jelent. Valószínű, hogy a falu homokos talajáról kapta a nevét. A régi Csorvás helye és környéke erősen homokos még ma is. A Hajdú-völgynek Csorvás határában kanyargó mélyebb részeiben még az én gyermekkoromban is egész évben volt víz, egész nyáron lehetett benne fürdeni, halat fogni. Hosszabb vagy nagyobb esőzések idején valóságos folyóvá duzzadt. A falu keletkezése idején még élő folyó, ér lehetett, amely Mácsa, Kürtös, Nagykamarás, Bodzás, Apáca, Gerendás, Csorvás, Szentetornya határán át a Mágocs-érbe továbbította az áradó vizeket. A falutól órányi járásra egész évben jó itatóhelye lehetett az állatoknak.
A falu határában talált szórványleletek bizonyítják, hogy évezredeken át éltek e tájon emberek. Már a bronz-korból származó tőrnek, lándzsának vagy munkaeszköznek is található "ciprusi tőr" csorvási lelete ezt bizonyítja. Azt követő korok mindegyike hagyott a földbe temetődött számos emléket. Pados Pál Csorvás amatőr régésze által gyűjtött régészeti leletek bizonyítják a terület folyamatos lakottságát. Gepidák, szarmaták, avarok és más népek használati tárgyait hozták napvilágra a kutakat, csatornákat, homokbányát, házalapot ásók szerszámai, a mélyen szántó ekék. Mintegy 200 lelet a Munkácsy Mihály Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja.
A térség lakott volt a honfoglalás korában is. Történeti kutatások szerint a bolgár állam peremvidékéhez tartozott, bevándorló szlávok lakták. A magyarok a IX. század végén jelentek meg a tájon. Megtelepedésük a törzsszövetség keretei között történt. A törzsek, a törzseken belüli nemzetségek szállásterülete folyók vidékén alakult ki. A törzsfő vagy nemzetségfő szálláshelye a folyó mellett létesült, a szállásterület távolabbi részéből jobban elérhető, a folyón való átkelés, a folyó által nyújtott védelem legkedvezőbb pontján.
A történészek szerint a Körösök vidékét Árpád vezér első fia, Tarhos szállta meg, aki az Al-Dunától Biharig országolt. /14/ A törzsi szervezet osztódásának, bomlásának több, mint évszázadon át tartó folyamatában a honfoglalás előtti nomád, vándor életmódot folytató magyarság állandó településeken lakó, az állattartás mellett földműveléssel is foglakozó néppé vált. A nemzetségfő által birtokolt terület egyre szorosabb szervezeti, gazdasági, társadalmi keretbe fogta az ott élő népességet. A nemzetségfő szálláshelye birtokának állandó jellegű központjává vált, védvén minden támadástól megerősítették. A nemzetség területén élő népesség kialakuló települései mint szolgáló falvak épültek be a nemzetségfő birtokába. Az ezredforduló idejére ez a folyamat olyan előrehaladottá vált, hogy alapegységeit adhatták az I. István király által kialakított államszervezetnek.
A régészet által feltárt leletek azt mutatják, hogy az ezredforduló idején a népesség már állandó telephelyeken élt. A terepbejárások és feltárások alapján e telephelyeket három típusba sorolták: nagy kiterjedésű, laza szerkezetű falu részei, szétszórt falucsírák, szállások, falutelepülések. Egy-egy területről készített topográfia-térképre feljegyezték a különböző korokból származó lakóhelyeket, amelyek térbeni helyéről következtetni lehet, hogy melyik típusba sorolható. Csorvás határáról még nem készült ilyen térkép, azonban Csorvás amatőr régészei, Pados Pállal az élen térképre vitték a község határában talált régészeti lelőhelyeket. E térképet is figyelembe véve nagyobb tévedés kockázata nélkül Csorvás területére is vonatkoztatni lehet azokat az eredményeket, ismereteket, amelyeket a volt szarvasi járás, azon belül a Csorvással határ-szomszéd Kondoros és Csákó-hegyes topográfia-térképe nyújt. /15/.
E térképen jól látható, hogy a fentebb vázolt folyamatban megvalósuló letelepedés elsősorban vízmelléken, vízközelben, folyók, erek mellett vagy közelében ment végbe, ahol az állattartásra és földművelésre alkalmas terület a megélhetést biztosította. A térképen jelzett vízfolyások: a Kamut-ér, Kondoros-ér, Káka-ér, Körös és mellékágai mentén jelölt települések, lakóhelyek azt mutatják, hogy az egymást követő korokban élők általában ugyanazon a területen találtak legkedvezőbb feltételeket a letelepedésre, lazább vagy zártabb szerkezetben.
A letelepedés folyamatának első, kezdeti szakaszában létesült lakóhelyek laza kis csoportokat alkotva olyan falucsírákat mutatnak amelyek egy része faluvá fejlődött, más része már csak topográfiai jel. I. István király korában e falucsírák egy része 10-12 házból álló, úgynevezett aprófalvakká fejlődött, volt amelyik kedvezőbb körülmények között nagyobb településsé vált. Erre enged következtetni István király törvénye, amelyben elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, s kötelezővé tette, hogy vasárnap és ünnepnap mind a tíz faluból mindenki, öreg és fiatal, nő és férfi templomba menjen. Csak az maradhat otthon, aki a tüzet őrzi. A templomkerülőt botveréssel és hajának lenyírásával büntették. A törvény igazolja azt a véleményt. amelyet a topográfiai térkép valószínűsít: az aprófalvak 1,5-3 km-es térközökkel jöttek létre egy nagyobb település körül, ahol a templom épült. A valószínűségét semmi sem vonja kétségbe annak, hogy azon területen, amely ma Csorvás határa, hasonló módon, hasonló települési viszonyok alakultak ki, mint a szomszédos Kondoros és Csákóhegyes határában. Létrejöttek azok a falucskák, amelyekből aprófalvak keletkeztek, majd bizonyára a legkedvezőbb körülményekkel rendelkező faluban templom épült. A kortörténet azt valószínűsíti, hogy hogy Csorvás mai területén sem I. István uralkodása idején, sem ezt követő évtizedekben nem érvényesült a király törvénye, melyben elrendelte, hogy tíz falu építsen egy templomot, Csorvás, ha "fennállott falu" volt is, nem építhetett templomot.
A Körös-Maros közti vidék nemzetségi szállásterületei /15/
A Körösök vidéke ekkor a Vata /Csolt/ nemzetség területe volt. /16/ Székhelye a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál épült, föld-várral erősített település. A nemzetség uralma alá tartozott a később Békés vármegyévé szervezett terület része, nyugati határa a Hajdú-völgy környékén lehetett. Vata nemzetségfő azok közé tartozott, akik ellene voltak I. István király törekvéseinek, Ajtony törzsfőt támogatta, aki a Körösök vidékétől az Al-Dunáig, a Tiszától Erdélyig terjedő területen tartomány-úri hatalommal bírt. Ajtony nem ismerte el Istvánt királynak, ellenezte törvényeinek bevezetését az új birtokrendet, az egyház részére adott kiváltságokat, a keresztény vallás felvételére kényszerítő intézkedéseket, akadályozta ezeknek a tartományban való érvényesítését. Őt támogatták a régi szokások megtartásához, a régi törvényekhez ragaszkodó nemzetségfők, közöttük Vata is.
István király hadjáratot indított Ajtony ellen aki az 1028-ban vívott csatában életét vesztette. Tartománya "visszaszállt" a királyra, csak néhány falu maradt a leszármazottai kezén. Erre a sorsra jutottak az Ajtonyt támogató nemzetségfők is. "Csolt várát és uralmi területét István király kisajátította, Békés nevű ispánját a várba helyezve a területet vármegyévé szervezte." /17/
A történeti kutatások megállapították, hogy a király az elkobozott birtokok területének egyharmadát meghagyta az ősbirtokos nemzetségnek, egyharmadát a várispán alá rendelte és egyharmada királyi birtok lett, amelyből a megalakuló egyházi szervezeteket, püspökségeket, apátságokat, stb. adományokkal erősítette. A Csolt-nemzetség birtokába a Sebes- és a Fekete-Körös mellett maradt néhány falu.
"Vata fia, János, apja örökébe lépve folytatta ősei pogány szokásait... sok varázslót, bűbájost és táltost gyűjtött udvarába". Részt vett abban a mozgalomban 1061-ben, amely a régi pogány szokások megtartását követelték a királytól. "Béla azonban engedélyezés helyett fegyvereseivel szétverette a Fehérvárra gyülekező követelőket, s ezzel a mozgalom véget ért." /18/
Mindez kizárja még a feltételezését is annak, hogy ha kialakult már a falu, ebben az időszakban temploma épült. Ezt a feltételezést erősíti a kor "vallási állapotáról" és a keresztényellenes mozgalmakról szilló történetírás. "Mennyire gyenge gyökeret vert az új hit, behozatala után még egy félszázad múltával is, ellenben milyen erős vala még az ősvallás, mutatják a keresztényellenes mozgalmak. Főintézői, Vata és a többiek az ős vallás pusztulása feletti gyász és kesergések között nőttek fel, ... ezeknek hatása alatt vonták ki kardjaikat ... az ősi hithez való ragaszkodásuk miatt igyekeztek mennél távolabb lenni a királyi udvartól: tiszántúli birtokaikra, hívő társaik, szövetségeseik körébe vették magukat, ott pedig bizonyosan nem engedték meg, hogy a gyűlölt új hit a bálványozott ős vallás rovására gyökeret verjen."
Ilyen a kereszténységre még a XI. század közepén is kedvezőtlen viszonyok között feltételezni is alig lehet, hogy a keresztény hit e korban nagyobb elterjedésnek örvendhetett volna a Tisza vidékén, "a Tiszántúlon." /19/
István király halála után a negyven évig tartó belháborúk sora zárja ki a templomépítés lehetőségét. Ebben az időben a már megépült templomok közül is sok elpusztult.
Az évszázad utolsó harmadában történtek azok a változások, amelyek közelebb visznek bennünket a csorvási templomépítésnek valószínű idejéhez.
Vissza kell térnünk a Csolt nemzetség történetéhez.
A pogány szokások megtartását követelő mozgalom 1061. évben történt leverése után a Vata leszármazottak is lemondtak az új hittel, új renddel szembeni ellenállásról, átálltak a király oldalára. Erre mutat, hogy 1072-ben a Csolt nembeli Vata már ott volt a Tiszántúl országurának, Géza hercegnek bizalmát bíró nagyurak között. Ezt bizonyítja, hogy a trónkövetelő Géza, Salamon királlyal 1073-ban kötött egyezség megtartásának zálogaként Vatát küldte Salamon táborába. /20/ Géza a következő évben király lett. Három évi uralkodása alatt bizonyára visszaadta Vatának egykori birtokait.
Géza halála után a nyitrai és bihari hercegség országura, László herceg lépett trónra. Ezzel lezárult a negyven éven át tartó belháborúk korszaka. László király törvényeivel rendet, biztonságot teremtett. A belháborúkban kialakult anarchia, az eluralkodó lopások, tolvajlások szigorú büntetése, a belső jogrend megszilárdítása megteremtette a "nyugodt termelőmunka feltételeit", az ország gazdasági fejlődésének alapját. /21/
Egyházszervező törvényei nyomán a püspökségeken belül megalakultak az esperességek, amelyeken belül megindult a plébániák építése. A szabolcsi zsinaton 1092-ben hozott I. törvényben elrendelte a belháborúkban elpusztult templomok újjáépítését, kötelezte a kegyurakat, hogy alapítványt tegyenek monostorok építésére. Megszigorította a vallásgyakorlás kötelezettségének betartását. Megtiltotta a vasárnap és ünnepnapon tartott vadászatokat, hogy ne vonja el résztvevőit a templomba menéstől. Kötelezővé tette az egyházi szolgáltatások igénybe vételét. A haldoklóhoz papot kellett hími, temetést csak pap végezhetett, csak a templom mellett volt szabad temetkezni. A kötelezettségek betartásának ellenőrzése a falu elöljárójának, a papoknak és a szerzeteseknek volt a kötelessége.
Vata - László király törvényeihez híven - templomot épített udvarhelyén a Sebes-Körös melletti Csolt faluban, a Vésztő közelében lévő, ma Mágornak nevezett helyen. Régészeti feltárása szerint "a XI. században épült, alaprajzilag hasonlított a korabeli, kis román stílusú templomokhoz". /22/
László király halála után, 1095-ben Kálmán, I. Géza király idősebbik fia követte a trónon. Uralkodása már annak a folyamatnak a kezdetére esett, amelyet a történészek a falufejlődés, templomépítés dinamikus időszakának neveznek. Ebben a korabeli falurendszer legfőbb ismérvei a népesség számának növekedése, a földesúr által megkövetelt szolgáltatások körének bővülése, az egyházi kötelezettségek teljesítése, a földművelés fokozatos térhódítása. Mindezek olyan közösségszervező-alakító folyamat tényezői voltak, amelyek fokozatosan a kedvezőbb életfeltételekkel biztató falvakba vonzották a környékbeli aprófalvak lakóit. A falvakban földközösségek jöttek létre, kialakult a falu földje, megjelölték ennek határát.
Ebben a folyamatban válhatott templomos faluvá Csorvás. Ebben épülhetett az a templom, melynek alapját - illetve annak az egészre vonatkoztatható részét - feltárta az 1997. nyarán végzett ásatás. A folyamat legfőbb ismérveit "nyomon követve" jutunk el Csorváshoz.
A falufejlődés legfőbb ismérve a népesség számának növekedése volt. A XI. század falvainak népességét a falukutatók 10-12 családra, a szokásos ötös szorzót alkalmazva 50-6O főre becsülték. Ebben az országos átlagban természetesen voltak ennél kisebb aprófalvak, és nagyobb, feltételezhetően a templomos falvak A belháborúk megszűnése utáni békésebb korban, a századforduló évtizedeiben indult növekedésnek a falvak népességszáma. A XII. században az átlagnépességet 103 főre becsülték. /23/ Természetesen ekkor is voltak ennél kisebb és nagyobb falvak. A Kardoskút határában feltárt falu lakossága népességét 30-4O családra, 150-200 főre valószínűsítették.
Az Orosháza Rákóczi-telepi faluban kb. 34 család élt. Az Orosháza környéki falvak népessége átlag 20-22 család, kb. 100-120 fő lehetett. /24/ Csorvás falu, a feltárt templom méreteit összevetve a környékbeli templomok méreteivel, a népesebb falvak közé tartozott. Valószínűnek tekinthetjük, hogy a templom méreteit mindenkor a templomba járók befogadására alkalmas méretekben építették. Amikor már kicsinek bizonyult, nagyobbat építettek, a korban általános gyakorlat szerint a régit lebontva, alapjait megerősítve bővítették, alkalmassá téve a meggyarapodott népesség befogadására új templomot építettek reá.
A földesúri szolgáltatások bővülését az egyházi kötelességek teljesítését Csorvás földesurainak, a Vata nemzetség tagjainak helyzetéhez viszonyítva tudjuk valószínűsíteni. Géza, László és Kálmán királyok uralkodásának négy évtizede a Vata nemzetség felemelkedésének időszaka volt. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy királlyá választásuk előtt a Tiszántúl országurai voltak, székhelyük Várad volt, főembereik a legnagyobb birtokkal rendelkező nemzetségfők, akik között jelentős szerepet töltöttek be a Vata nemzetség tagjai. Birtokosaik Váradhoz közel Bihar vármegyében, Békés vármegye Biharral szomszédos területén feküdtek. Mint birtokaik kegyurai folyamatos kapcsolatban állhattak a váradi püspökséggel, amelynek királlyá választása előtt Kálmán volt a püspöke. Gézának - mint láttuk - Vata volt a zálogba adott követe. László uralkodása alatt Vata, betartva a király törvényét, templomot épített udvarhelyén, Csolt faluban. Kálmán uralkodása idején élő Vata már országos főúr, a királyhű főurak között is kiváló. A király bizalmi embere lehetett, mert egyike volt annak a három főúrnak, akik részt vehettek a király trónkövetelő öccsének, Álmos hercegnek és fiának, Bélának a megvakításában. /25/
A Vata nemzetség birtokainak gazdasági erejére, vagyoni helyzetére, alattvalóitól megkövetelt szolgálatokra következtetni lehet abból, hogy udvarhelyén korábban épült kis templomot lebontva "bazilika rendszerű, sokkal nagyobb templomot és mellé monostort épített, igen díszesen és időt állóan, nem sajnálva ·a drága építőanyag felhasználását sem." /26/ A főurak tekintélyét növelte, ha rangjukhoz illően, a királyi törvényekhez híven, nemcsak udvarhelyükön építettek templomot, hanem a birtokukban lévő falvakban is elősegítették a templomépítést, megkövetelték a templomba járást az egyházi kötelezettségek betartását, az egyházi szolgáltatások igénybevételét.
A "tíz falu építsen egy templomot" időszak túlhaladottá vált. Egyre több faluban épült szilárd építőanyagokból időtálló, a falu népességéhez méretezett templom. A XII. századot a templomépítések századaként jegyzik a történelemben. Megépült Székesfehérváron a királyi bazilika, sorra épültek az esztergomi, kalocsai, pécsi, váci, váradi püspöki székhelyek székesegyházai, a pannonhalmi, zirci és más apátsági templomok. A világi nagybirtokos főurak a régebben épült székhelyi templom helyett nagyobb, díszesebb templomot építettek, amely már a székesegyházak apátsági templomokhoz hasonlóan két toronnyal épültek, mint többek között a Vata nemzetség második temploma. Templomok épültek az esperesi székhelyeken, a plébániákon is.
Mindezt figyelembe véve a csorvási templom építésének idejét azokból az ismeretekből próbáljuk következtetni, amelyek az ásatás eredményeként birtokunkban vannak, összevetve a régészek által már feltárt, térben közeli, XII. században épült templomokról szerzett ismeretekkel. A térségben feltárt templomok közül Csorváshoz legközelebb a kardoskúti templomot találjuk. Ásatása két egymásra épült templom alapjait tárta fel. Hossztengelye Kelet-Nyugat irányú, hosszúsága az alap külső szegélyén mérve 12,3O méter, szélessége 7,6O méter. Bejárata a nyugati, szentélye a keleti oldalon volt. Mindkét templom falazata tégla, nagyoltan alakított csillámpala és egyszerűen faragott homokkő, valamint mészkő. A talált márványtöredék féltételezés szerint az oltárhoz tartozott. mindkét templom román stílusban épült. A templom helyén talált pénzérmék között a legkorábbi veretű Kálmán király, a legkésőbbi veretű III. Béla /1174-1195/ idejéből való. A templomon kívüli sírban I. László király által veretett érmét találtak. Az első, kisebb templom építésének idejét a XI. század, a második templomét a XII. század végére valószínűsítették. /27/
A kardoskúti és csorvási templom ismert leletei, építési módja között sok az azonosság. A csorvási templom hossztengelyének iránya, bejárata szentélye azonos helyzetű a kardoskúti temploméval. Építőanyaga hasonló: tégla, csillámpala, terméskő. /Lásd Pados Pál gyűjtésében/ Grócz plébános is talált márványtöredéket, amely az oltár része lehetett. Pados Pál gyűjtésében is van pénzérme a templom területéről, amelyet II. Béla veretett. Mindkét templom román stílusban épült, amely a XI. század utolsó és a XII. század első két harmadában volt a templomépítés általános stílusa. III. Béla uralkodása idején kezdődött az a stílusváltozás, amely a román stílust a gótikus stílussal váltotta fel. Ha csak a fenti hasonlóságokat és azonosságokat vennénk figyelembe, a csorvási templom építésének idejét is a második kardoskúti templom építésének idejével azonosíthatnánk. A csorvási templom építésénél azonban figyelembe kell vennünk a falu földesurának, a Vata nemzetség tagjainak Kálmán király halála utáni évtizedekbeni sorsát. A falusi templomok építésében minden korban meghatározó szerepe volt földesurának.
A Kálmán király és Álmos herceg közötti trónviszály két pártra osztotta az ország főurait, Kálmán pártiakra és Álmos pártiakra. Mint láttuk Vata, Kálmán hű embere volt, részt vett Álmos és fia, Béla megvakításában.
Kálmánt fia, II. István követte a trónon, aki gyengébb uralkodónak bizonyult apjánál. Azok az előnyök, amelyeket a Kálmánt támogató főurak élveztek Kálmán uralkodása idején, elenyésztek II. István uralkodása alatt. A király bel- és külpolitikájával elégedetlen főurakhoz, egyre több Kálmán párti főúr is csatlakozott, az Álmos pártiak tábora erősödött, a Kálmán pártiaké gyengült.
II. István halála után, 1131-ben Álmos megvakított fia, II. Béla ült a királyi trónra. Koronázása utáni első országgyűlésen, Arad mellett Álmos és Béla megvakításában vétkesnek tekintett hatvannyolc Kálmán párti résztvevőt öltek meg az Álmos pártiak. Hogy volt-e Vata nemzetségbeli az országgyűlésen és a megölt Kálmán pártiak között, erről nincsenek ismereteink. Abból, hogy Csolt faluban a második templom ez időnél később épült, arra lehet következtetni, hogy az Álmos és Béla megvakításában részt vevő Vata leszármazottja, fia vagy a Vata nemzetség más tagja, már azok közé a főurak közé tartozott, akik elégedetlenek voltak II. István uralkodásával.
Az Álmos-ági királyok II. Béla és a trónon őt követő II. Géza három évtizedes uralkodásából, az 1131-1156 közötti negyedszázad a viszonylagos belső béke, a gazdasági erősödés időszaka voIt. "Falusi és városi apátsági és püspökségi egyházaink fénykora." /29/ Géza uralkodásának utolsó éveiben ismét felújultak a trónviszályok. E trónviszályokban tűnik fel ismét Vata comes, azaz a vármegye ispánja. Az 1173-ban királlyá választott III. Béla elleni trónkövetelő testvére, Géza és őt támogató Anjou-k pártján állva részt vett a király elleni szervezkedésben. A király 1177-ben "Gézát kemény fogságra vetette, ahol majdnem 15 évig tespedett, párthívei közül a legbűnösebbet, Vatát megvakíttatta, szigora gyökerében elfojtotta a pártszakadást, egész uralkodása alatt nem háborgatta többé belvillongás." /30/
Ez az az időhatár, amelynél előbbre kell tenni a csorvási templom építését. A Vata nemzetség ezután már nem volt "templomépítő" helyzetben. Birtokai királyi birtokok lettek. Az a kegyúri jog és kötelesség, amely a Vata nemzetség fénykorában templomokat emelt, Csolt faluban "bazilika rendszerű" kéttornyos templomot épített, elveszett. Legvalószínűbbnek az vélhető, hogy a csorvási templom is a XII. század közepe táján épült, a belső béke és gazdasági megerősödés évtizedeiben, a második csolti templom építése körüli időben. A templom teljes régészeti feltárása erősíti vagy cáfolja majd ezt a véleményt.
Összefoglalóan közel ezer év távlatából arra lehet következtetni, hogy az a terület, amely később Csorvás határa lett, a honfoglalást követő letelepedés folyamatában néhány családból-házból álló telephelyekkel kezdett benépesülni. A XI. század állami-egyházi-hűbéri rendszerének kialakulása kezdetén a terület sűrűsödő telephelyeiből kialakult a falu. A századforduló évtizedeiben és ezt követő időben népességben gyarapodva, gazdaságban erősödve, földesura által ösztönözve és támogatva fejlődésének arra a szintjére emelkedett, amikor már templomot tudott építeni és egyike lett a térség templomos falvainak.
Sorsa az lett, mint a többi falu sorsa. Elpusztult a tatárjárás idején.
Telekgerendás, 1997. október hó
Zalai György
