Az új község népe a XX. század közepéig
1857-ben a megyei hatóság tényleg külön adóközséggé alakította, bár pecsétje már 1856-ban elkészült (13. kép). Azonban Gyula és Csorvás között csak 1857. december 3-án jött létre a végleges egyezség az elszakadásról, sőt az utolsó ezzel kapcsolatos 1869. évi gyulai állásfoglalás az volt, hogy a városnak 16.000 forintjába került Csorvás különválása. Mindenesetre az új község első bírája 1861-ig Paraszka János, régi Túróc megyei család sarja lett. Egyébként ettől kezdve 1924-ig gyulai és orosházi származásúak a bírák. Az első jegyző Putics János volt, a képviselő-testület 12 taggal alakult meg. A községháza 1912-ben épült.
Az új község határterülete az évszázadok folyamán gyakorlatilag állandósult. A kutatás jelenleg nem ismer Csorvással kapcsolatos határpert, és ez szinte egyedülálló. Külterületi lakott helyei közül 1944-ig megemlíthetjük a majorokat: Almády, Beregi, Bonifác, Gálik, Károly, Kis, Küszler, Ladics, Nemes, Prág, Reck, Rudolf, Stojanovits, Wenckheim- vagy Nagymajor, valamint az Aradi úti- és a Békési úti tanyákat.
A lakosság száma és nemzetiségi megoszlása a következőképpen alakult: | ||||||
Év | Népességszám | A népesség nemzetiségi megoszlása | ||||
Magyar | Szlovák | Román | Német | Egyéb | ||
1869 | 2265 | - | - | - | - | - |
1880 | 3148 | 2779 | 121 | 32 | 14 | 202 |
1890 | 4249 | 3679 | 483 | 70 | 10 | 7 |
1900 | 4967 | 4173 | 723 | 50 | 15 | 6 |
1910 | 5686 | 5098 | 547 | 29 | 8 | 4 |
1920 | 6147 | 5768 | 335 | 29 | 11 | 4 |
1930 | 6869 | 6531 | 327 | 4 | 5 | 2 |
1941 | 7269 | 7257 | 4 | 2 | 3 | 3 |
1949 | 7805 | 7770 | 18 | 10 | 3 | 1 |
Az újonnan érkező magyar lakosság jelentős része felekezetenként is elkülönült, így a csabai út melletti feszület környékén települtek le a katolikusok, a kálvinisták a falu másik oldalán gazdálkodtak, így maradt rajta e területen a „Református-dűlő” elnevezés (14-15. kép). A kiscsorvási, a szenespusztai részen az Orosházáról jött evangélikusok éltek. A szlovákok első csoportja az 1870-es években költözött be Csabáról, számuk (1880-ban 121 fő) az első világháborúig jelentősen emelkedik, ezt követően azonban erőteljes magyarosodás figyelhető meg. A szlovákok második nagyobb csoportja Szarvasról, a harmadik pedig Mezőberényről érkezik. Ezekre a családokra az a jellemző, hogy a XVIII. század első felében a Harruckern földesurak telepítő politikájának köszönhetően érkeztek az előbbi helységekbe, majd a túlnépesedés miatt költöznek utódaik Csorvásra. Az evangélikus szlovákság mellett jelentős számban érkeztek Csabára a felvidéki vármegyékből (Trencsén, Sáros, Liptó, Nyitra, Gömör) katolikusok is. Letelepedési reményeikben azonban csalódniuk kellett, mert az evangélikus szlovákok inkább elviselték az evangélikus magyart, mint a katolikus szlovákot. Tovább vándorlásuk fő céltelepülése a mai Kétsoprony és Csorvás lett, ahol szívesen fogadták őket. Lengyelországból (Nieznajowa és a szomszédos Rostajne, Smerekowiec stb.) is érkeztek lakosok. A csorvási pusztán tevékenykedő pásztorok, marhahajtók románok voltak, a községgé válás előtt már 45 ortodox lakost írtak össze. A későbbi románság elsősorban Gyuláról, Kétegyházáról, Csabáról és Békésről érkezett.