Az új község népe a XX. század közepéig - Csorvási történetek

Csorvási históriák
Csorvási históriák
Tartalomhoz ugrás
Az új község népe a XX. század közepéig

1857-ben a megyei hatóság tényleg külön adóközséggé alakította, bár pecsétje már 1856-ban elkészült (13. kép). Azonban Gyula és Csorvás között csak 1857. december 3-án jött létre a végleges egyezség az elszakadásról, sőt az utolsó ezzel kapcsolatos 1869. évi gyulai állásfoglalás az volt, hogy a városnak 16.000 forintjába került Csorvás különválása. Mindenesetre az új község első bírája 1861-ig Paraszka János, régi Túróc megyei család sarja lett. Egyébként ettől kezdve 1924-ig gyulai és orosházi származásúak a bírák. Az első jegyző Putics János volt, a képviselő-testület 12 taggal alakult meg. A községháza 1912-ben épült.

Az új község határterülete az évszázadok folyamán gyakorlatilag állandósult. A kutatás jelenleg nem ismer Csorvással kapcsolatos határpert, és ez szinte egyedülálló. Külterületi lakott helyei közül 1944-ig megemlíthetjük a majorokat: Almády, Beregi, Bonifác, Gálik, Károly, Kis, Küszler, Ladics, Nemes, Prág, Reck, Rudolf, Stojanovits, Wenckheim- vagy Nagymajor, valamint az Aradi úti- és a Békési úti tanyákat.
         
A lakosság   száma és nemzetiségi megoszlása a következőképpen alakult:
Év
Népességszám
A népesség nemzetiségi megoszlása
MagyarSzlovák
Román
Német
Egyéb
18692265-----
18803148
2779
121
3214202
18904249
3679
483
70107
19004967
4173
723
50156
19105686
5098
547
2984
19206147
5768
335
29114
19306869
6531
327
452
19417269
7257
4233
19497805
7770
181031
Az újonnan érkező magyar lakosság jelentős része felekezetenként is elkülönült, így a csabai út melletti feszület környékén települtek le a katolikusok, a kálvinisták a falu másik oldalán gazdálkodtak, így maradt rajta e területen a „Református-dűlő” elne­vezés (14-15. kép). A kiscsorvási, a szenespusztai részen az Orosházáról jött evangé­likusok éltek. A szlovákok első csoportja az 1870-es években költözött be Csabáról, számuk (1880-ban 121 fő) az első világháborúig jelentősen emelkedik, ezt követően azonban erőteljes magyarosodás figyelhető meg. A szlovákok második nagyobb cso­portja Szarvasról, a harmadik pedig Mezőberényről érkezik. Ezekre a családokra az a jellemző, hogy a XVIII. század első felében a Harruckern földesurak telepí­tő politikájának köszönhetően érkeztek az előbbi helységekbe, majd a túlnépesedés miatt költöznek utódaik Csorvásra. Az evangélikus szlovákság mellett jelentős számban érkeztek Csabára a felvidéki vármegyékből (Trencsén, Sáros, Liptó, Nyitra, Gömör) katolikusok is. Letelepedési reményeikben azonban csalódniuk kellett, mert az evangélikus szlovákok inkább elviselték az evangélikus magyart, mint a katolikus szlovákot. Tovább vándorlásuk fő céltelepülése a mai Kétsoprony és Csorvás lett, ahol szívesen fogadták őket. Lengyelországból (Nieznajowa és a szomszédos Rostajne, Smerekowiec stb.) is érkeztek lakosok. A csorvási pusztán tevékenykedő pásztorok, marhahajtók románok voltak, a községgé válás előtt már 45 ortodox lakost írtak össze. A későbbi románság elsősorban Gyuláról, Kétegyházáról, Csabáról és Békésről érkezett.
Vissza a tartalomhoz