Barangolás Erdélyországban - Csorvás története

Tartalomhoz ugrás

















Barangolás Erdélyorszában





i. Baráth Lajos

Barangolás Erdélyországban
Csorvás 2011.

Csorvási pedagógusírások
Baráth Lajos: Barangolás Erdélyországban 2011.
Kiadja a Pro-Urbe Csorvás Egyesület
Felelős kiadó: Kasuba István
Fényképek: Szente Károly
Szerkesztette: Kasúba István
Sokszorosítási munkák: Helyitermék Gazdaságfejlesztő
Klaszter Kft. Csorvás

Idén is a szovátafürdői Teleki Oktatási Központ, a Magyar Pedagógusok Szövetségének módszertani és továbbképző központja volt Erdélyi körtúránk ideális kiindulási és visszatérési állomása. A gyönyörű erdei környezetben magasodik a többszintes Teleki Ház. Két - és többágyas komfortos szobáiban igazán otthon érezhettük magunkat. Konyhája és étterme kitűnő lehetőséget biztosított számunkra. Konferenciaturisztikára való berendezkedésüknek köszönhetően állandó Internet kapcsolat, valamint könyvtár-használati lehetőség is megadatott számunkra. Szováta a Székelyföld szívében a tengerszinttől 500 méter magasságban, a Sóvidék legnagyobb települése, város. Maros megye keleti részén, a Görgényi-havasok központi masszívumának (kristályos kőzetekből álló földtani képződmény) Mező-havasnak délnyugati előterében, a Cseresznyés-hegy (912 m.) lábánál. Budapesttől 600 km-re. Hires fürdő és üdülőhely. Gyógyító hatású sóstavainak vize a reumatikus és meddő betegségek ellensége. A Teleki Oktatási Központtól szűken ezer méterre érhető el Szováta legnagyobb tava, a közel négy hektáron elterülő Medve-tó (alakja egy kiterített medvebőrhöz hasonlít) egyedülálló heliotherm sós tó Európában, 128 éves. Szováta lakossága 1992-es adatok szerint 8935 fő volt (7943 magyar, 9 német, 39 cigány). Ide igyekeztünk "teltházas" buszunkkal ötvenen, már korábbról is jól összeszokott társaság. Ide, a "Székelyföldi Balaton"-hoz, nem teljesen alaptalan hasonlattal. Csorvás - Békéscsaba - Sarkad - Nagyszalonta - Nagyvárad - Csucsa - Bánffyhunyad - Torda - Marosvásárhely útvonalon. Csucsa, Bánffyhunyadtól 20 km-re északnyugatra, a Sebes-körös jobb partján. Kellett, hogy megálljunk, hogy felidézzük az 1880-as években épített Boncza-kastélyban Ady Endrét, aki a XIX. - XX. század fordulóján fékeveszetten új, más, lázítón felszabadító versélményt adott, szinte borzongunk a gyönyörűségtől. Itt tartózkodott az l. világháború idején Ady feleségével, Boncza Bertával szerelmi költészetének egyik múzsájával, ahogyan Ő becézgette, Csinszkával (csacsika-csacsinszka-csinszka). A kastélyt Boncza Miklós, Ady apósa építette. 1920-ban Octavian Goga román költő és politikus vásárolta meg és neobizánci stílusba átalakíttatta. Sírja, a parkban levő mauzóleumban van. Emlékmúzeuma elsősorban Goga munkásságával és a román nemzeti mozgalomban végzett tevékenységét ismertette meg velünk. De láthattunk sok Ady anyagot is. Mellette ortodox kolostor működik.
Bánffyhunyadra érkezvén megcsodálhattuk a románok által épített csillogó tornyos, bástyás, többszintes cifra-paloták sorát melyek többnyire lakatlanok. Dúsgazdag tulajdonosaik a paloták mögötti putrikban éldegélnek sok esetben szegényes, rongyos ruhában kiállnak, ülnek a forgalmas út mellé, és a furcsa ritkaságnak számító látványt fotózó turistáktól alamizsnáért kuncsorognak. A hagyományos fakitermelő-fafeldolgozó kisváros vasútállomással rendelkező közúti csomópont. Kalotaszeg történelmi központja. Építészetéről, népművészetéről, és hagyományairól egyaránt híres. Bánffyhunyadtól hat kilométerre értük el Körösfőt a Sebes-körös forrását. A Maros völgyében jutottunk el a székelység fővárosának is nevezett Marosvásárhelyre, Maros megye művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási, szellemi központjába. Utunkat színesítette a 1270 méternyi hosszú Tordai-hasadék különleges látványa, a tájhoz kapcsolódó Szent László legenda, amikor is szomjazó katonái vízért fohászkodtak, imádságuk meghallgatásaként a király lovának patkója helyén víz fakadt. A szoros kialakulását is mennyei segítségnek tulajdonítják; a Szent Lászlót és katonáit üldöző kunok előtt a szikla meghasadt, a magyar vitézek és a szent király megmenekült, az üldözök a szakadékba zuhantak, és elpusztultak. A néphit szerint a király lova patkójának helye még mindig látszik a hegytetőn. A valóság: a mészkővonulat emelkedésével egyidőben mélyült a völgy (szurdokvölgy).
E kis kitérő után ismét Vásárhely: buszunkkal az ezer színben pompázó virágágyásokkal ékesített Enescu strassze közelében találtunk megfelelő parkolóhelyet. Mint mindig, ha megálltunk, társaságunk zöme most szükségét érezte, hogy elvégezze halaszthatatlan anyagcsere igényeit. Helyismerettel rendelkezők a túloldalon levő McDonald gyorsbüfét találták a legalkalmasabbnak. Rohantak ám át az úttesten, zebra ide, közlekedési lámpa oda, gyorsan a gyors-étkezde erre kijelölt helységeibe. Két román rendőrbácsi posztjukról fejcsóválva figyelte az akciót, majd átsétáltak gépkocsivezetőnkhöz és udvariasan megkérték, legyen szíves intse meg helyettük a szabálysértőket. Most az egyszer megbocsátanak, de többet ilyesmi ne forduljon elő. Nagyvonalúságukkal a romániai turizmust népszerűsítették.
Városnéző sétánkat a Rózsák terén (Főtér) kezdtük, folytattuk. A tér keretét jobbára a századfordulón épült házak néhány barokk, klasszicista és rokokó épületek adják. Itt fontosnak tartottuk a Kultúrpalota (Közművelődési Palota Palatul culturii) megtekintését, amelynek főépülete az utolsó békeévben 1911-13 között épült szecessziós (bizarr, szeszélyes természeti tárgyak, különleges növényi formák) stílusban, melyben magyar népművészeti elemek is fellelhetők.
Színes, a pécsi Zsolnai-gyár majolikacserepeivel díszített tetőzete, már messziről magára vonta figyelmünket. Főbejárata a hindu méltóságok templomainak bejárataira emlékeztet. A vasalt, masszív szárnyas ajtókat fent sárgaréz védi. A földszinti előcsarnok buddhista templom belsejét idézi diffúz (szétszórt, rendezetlen) fények, negyvenöt méter hosszú csarnok két végét velencei tükrök zárják. A földszinti halvány ibolyaszínű nagyterme nyolcszáz férőhelyes.
Egyedülálló orgonája 63 regiszteres, 4463 síppal. Itt hangversenyezett hajdan Bartók Béla. Innen carrarai márványburkolatú lépcsőkön juthattunk az emeletekre. Felejthetetlen élményt nyújtott a kultúrpalota leghíresebb terme, az első emeleti tükörterem (fogadóterem). Ablakképeinek üvegfestményei székelyek köréből gyűjtött népművészeti motívumokból, mítoszokból, legendákból táplálkoznak: Csaba királyfi bölcsője, "Kádár Kata", stb. A festményeken a sárga és a kék szín minden árnyalata a szecesszióra jellemzően egymás mellett szerepel. Találkozunk jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Liszt Ferencet, Erkel Ferencet ábrázoló színes ablakok üvegfestményeivel is. A fogadóterem zárófalát három részes olasz óriástükrök díszítik. Az ablakképek mellett a zöldes színben pompázó oszlopok, falburkolatok, és a bútorok kellemes hatást kölcsönöznek a tükörteremnek. Az épület harmadik emeletén a Képzőművészeti Múzeum, a volt városi képtár van.
1913-ban alapították 68 képpel, ma már a műkincsek száma ezer körüli. A gyűjteményben Barabás Miklós, Paál László, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczi Károly, Feszty Árpád és sok más művész képeit láthatjuk. A kultúrpalota ad helyet a közel egymillió kötetnyi könyvállománynak is, amelyben több ősnyomtatvány is fellelhető. Marosvásárhely legmagasabb nyilvántartott népessége 164 445 lakos volt (1992), amelynek 51,4%-át magyarok tették ki. Ezután a népesség csökkent (1992-2002 között több mint 14 500 fővel), a magyarság kisebbségbe került (demográfiai hanyatlás, kivándorlás, a környező településekre való kiköltözés). Álmos ébredezés és bőséges reggeli után a második napon (augusztus 8-án) útra keltünk Szovátáról, Görgényszentimre felé, a Rákóczi hegy és a Mocsár erdő közötti völgybe (kocsányos tölgy, 4-5000 éves egyedekkel). A Görgény-patak mentén települt a falu. 2004 lakosából 1441 volt a román, 301 magyar, 260 cigány nemzetiségű (2002-es adatok). Érdekes és értékes ismeretekkel gyarapodtunk. Az itt álló későreneszánsz stílusban épült vadászkastélyt a XVII. században I. Rákóczi György építtette, később lakatlanul állt, új tulajdonosa Bornemissza János a XVlll. sz. elején barokk stílusban helyreállíttatta, majd kibővíttette. 1893-ban a gabonásnak használt melléképületet vendégházzá alakíttatta, és magyar állami erdőőri iskolát létesített a kastélyban, évi harminc - ötven diákkal, majd vadászkastélyként használták. Azóta erdészeti iskolának és vadászmúzeumnak ad otthont. Többek között Teleki Sámuel vadásztrófeái büszkélkedtek ránk. Tovább a Maros völgyében a folyó jobb partján települt nagyobb részt magyar nemzetiségű, 1500 lakosú község Marosvécs kastélyának parkjában Wass Albert író (1908-1998) piros-fehér-zöld szalagos koszorúkkal borított sírjára mi is elhelyeztük a CsBT nevében nemzetiszínű bokrétánkat, megemlékezve a nagy író munkásságáról. A Maros völgyszorosának kapujában fekvő Maroshévíz nevű 16000 lakosú (4000 magyar) településen átutazva - a Gyergyói medence második legnagyobb városa - festői környezetben a Maros ezüstösen csillogó vize botladozott a kisebb - nagyobb görgeteg sziklatömbökön. Megható a látvány, a folyó medre egyre szűkül, sodrása erejét vesztve igyekszik átsurranni. Két oldalát a partja mentén szép alakzatú hegyormok fenyves borította csúcsai, az ég felhőinek magasságáig emelkednek fel. Székelyföld legészakibb turistaközpontjában, egyik leghíresebb fürdő és üdülővárosában kóstolgattuk a borszéki ivókúraként is használatos borvizet. A város a Bor-patak völgyében fekszik a Gyergyói - Kelemen - és Besztercei havasok találkozásánál.
Borszék 2864 lakosából 2240 magyar, 607 román, 14 cigány volt. (2002-ben) A zöm ízes magyar nyelvet beszél. Ennek bizonysága a parkoló helyi őre, egy középkorú bácsika, aki akár helytörténész, vagy idegenvezető is lehetne. Udvarias intelligenciával igazított el bennünket. Az un, ivókutak felé mutatott, melynek tetőzete az indiai pagodákra emlékeztetett: felhajló ereszeivel, kissé torony alakú. Alatta lépcsőzetes lejáró, falából mesterségesen kialakított csöveiből folydogált a magas szénsavtartalmú borvíz. Elmondta, hogy 15 borvíz-forrás ivókútjait a II. világháború után építették ki. A Főkút, a Kossuth, Petőfi kutak új külsőt kaptak. Mi magyaros kíváncsisággal szürcsöltük a vizet. Mire a vécés néni fejcsóválva intett le bennünket: csak mértékkel inni! Nehogy sürgős emésztési gondokkal kelljen a buszon foglalkozni. Délutánra értünk vissza Szovátára. Szabad programban állapodtunk meg: volt ki a piacot választotta, volt ki a nagy kirakodóvásár sátrainak kínálatát szemrevételezte, többiek a fiatalabbja a fürdőzés mellett döntött a magas sótartalmú Medve-tóban. Az időjárás továbbra is kedvezett. Ragyogott a nap, az egészséges hegyi levegő friss erőt adott, amikor az ezer éves magyar határ visszafoglalására indult kis seregünk, túránk harmadik napján.
Nevezetes dátum ez csoportunk históriájában: 2011. augusztus 10. Gyimesbükk a Tarkő (686 m.) és a Csíki-havasok között, a Tatros folyó völgyében épült. Hegyes dombos szemet gyönyörködtető táj, a gyimesi csángók földje. A Gyimesi-szoros évszázadok óta fontos közlekedési útvonal. 1897-ben adták át a magyar és a román állam közötti szerződés alapján a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, Magyarországot Moldvával összekötő vasútvonalát. Gyimesbükkön a Rákóczi-vár romjai alatt, néhány méterre a valamikori magyar-román határtól áll a 30. számú vasúti őrház. Az őrházat 1920 után a román vasúttársaság, a CFR. használta. 1940-44-ig ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. Az őrház 1944-től újra a CFR-hez került, majd sokáig elhanyagoltan állt, mert a román vasúttársaság az 1960-as években megszüntette az őrházi szolgálatokat. Felfelé követve a hegygerincet a környéken még ma is láthatók a monarchia egykori határkövei. Az épület néhány éve Dékány Andrásnak, a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került (102 m. hosszú, 13 m. széles), aki azt a helyi önkormányzatnak adományozta. 2008 pünkösdjére nemzetközi összefogással felújították, majd több ezer ember jelenléte mellett ünnepélyes keretek között adták át. Budapestről különvonat érkezett, a szerelvényt ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab vontatta. Most mi is kifejeztük hálánkat azzal, hogy elhelyeztük koszorúnkat az ezer éves határt jelképező emlékkövön. Az állomás kistermében vasúttörténeti kiállítás mutatta be időbeli sorrendben azokat az egyenruhákat, sapkákat, különféle lámpásokat, jelzőeszközöket, amelyeket valamikor használtak. Többen megkísérelték a feljutást a Rákóczi vár romjaihoz. A romok a Kőorr hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerincnyúlványára épült, mely a Tatros folyó völgyében meredeken ér véget. (Szegény Tatros nincs aki tisztába tegye, sekély vize kövek között bukdácsol, hátán cipelve a sok gallytörmeléket.) A romvár és az út közötti szintkülönbség kb. 130 méter, ezért feljárót építettek ide oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradtsággal lehet oda feljutni. S mégis - mesélik - hogy pár száz éve (18. század) fel- és lelovagolt egy Lacz András nevű székely huszár. Közülünk néhányan - mivel a turisták által szabadon és ingyenesen látogatható - az apostolok lován jutottak fel. Megtudtuk azt is az ottaniaktól, ezen a hegygerincen harcolt Sebő Ödön főhadnagy a határvadász-zászlóaljával. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy azok visszavonulását fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve itt rendezkedett be védelembe a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként."...bennem élt, hogy szent kötelességem védelmezni a Kárpátok koszorújával kirajzolódó ezeréves magyar határt, mely a leggyönyörűbb hazát övezte, a világ egyik legszebb országát, amelyben majd minden folyó az ország belsejébe igyekezett."
Hősies helytállásuk megállította a könnyű átvonulásra számító két szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és visszavonulás után katonáit - mint az Erdélyben harcoló magyar és német hadseregnek utóvéd-zászlóalját - továbbvezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig. Mindez történt a Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között. A sok áldozatot követelő harcokat Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj című művében részletesen megismerhetjük. A főhadnagy 84 éves korában halt meg (2004-ben). Csoportunk Gyimesbükktől búcsúzva Szováta felé igyekezett. Az eddig megtett út, de még a hátralévő is, megejtően szépnek bizonyult. Minden emelkedőnél, vagy lankánál más és más táj, erdőrészlet tárulkozott elénk. Ilyen természeti környezetben gyorsan repülnek az órák, alig vettük észre az idő múlását. A teremtés maga volt ez a napsugaraktól szikrázó táj, melynek csendjét csak a csobogó, néha hangosan zubogó Köröndpatak "zavarta" Korond neve összefonódik a népi kerámiával és a fazekassággal. Az egész falu főutcája egy kirakodóvásár, ahol a hagyományos és helyi korondi kerámiákon kívül a Székelyföld egyéb népművészeti tárgyait is láthattuk. Sajnos már felfedeztünk színvonalukba nem odaillő tárgyakat, áruféleségeket is. Oly sokszor, mint most is tisztelegtünk Farkaslakán Tamási Áron emléke előtt. Jó volt viszontlátnunk az egyik legnagyobb székely író sírját, és emlékművét, amelyet Szervátiusz Jenő és Tibor készített 1972-ben. Két hatalmas cserfa is strázsálja a síremléket és a domborművet.
"Otthon" Szovátán az "utolsó vacsoránkat" jó étvággyal fogyasztottuk. Megköszöntük szervezőinknek, vendéglátóinknak odaadó munkáját, hogy jól éreztük magunkat. Másnap (augusztus 10-én) reggel csomagjainkat rendezgetve sajnos borús idő köszöntött ránk, szürke felhőpaplanokba takaróztak a havasok szirtjei. Egyetlen vigaszunk Parajd volt. Ott meghúzódhattunk az időjárás okozta kellemetlenségek elöl. Szerencsére, és örömünkre az időjósok tévedtek egy napot: az eső késett. Nagy zűrzavart különben sem okozott volna, mert a sóbánya mélyén más klimatikus viszonyok uralkodtak. Parajd a Sóvidéken, a Görgényi-havasok lábánál fekszik. A 3800 lakosából 3600 magyar, 169 cigány, 64 román volt (1992).
A falu léte a sóbányászathoz és a fakitermeléshez kapcsolódik. A Sóhát óriási kősótelep, amely a felszíntől közel három km. mélységig nyúlik le. A sóbányászat 1762-ben kezdődött, és napjainkban is tart Századokkal ezelőtt a sót kézi vésővel termelték ki, bivalybőrbe burkolva hozták a felszínre. Ennek következménye a bivalytenyésztés fellendülése volt. Ma már korszerű gépekkel dolgoznak. A település másik nevezetességei a határában lévő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m. magas. Sóhát, amely kb. 2-3 milliárd tonna sót tartalmaz, ami az egész emberiség só szükségletét négy évtizedig fedezné. A sóbánya a főút közelében található, helyi autóbuszokba zsúfolódva szállítottak le bennünket kb. egy km. hosszú, szűk, sötét alagúton keresztül. A sóbánya alagút végétől, a felvonók sarkától, még 168 lépcsőfokon lépegettünk lefelé. A hosszú lépcsőzés közben unaloműzőként számoltuk a fokokat. Csodák csodája, egyeseknél 198, másoknál 200-nál több volt a végeredmény, mire leérkeztünk a gyógykezelő szintre. A bányák sócsarnokai 120 méter mélyen a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A kialakított asztmás kezelőszint két hektár területű, tizenöt méter magas. A sókamrában tökéletes szélcsend van, levegőjének hőmérséklete állandóan 16 C fokos. Felette alig 8 méter vastag köztes plafon (sófekvet) után egy újabb sókamra van. 1993 augusztusában avatták fel a sókamra végében az ökumenikus istentiszteletek tartására alkalmas kápolnát. Az úrasztala is sóból készült. Ott jártunkkor éppen egy román pópa celebrált (misét mondott) gazdag szentképfal előtt, gazdagon díszített miseruhában. A csarnokban "teltház": felnőttek, gyerekek, családok, turisták üldögélnek, sétálgatnak, beszélgetnek, játszadoznak. A termek tehát nagyméretű játszóterek különféle hintákkal, csúszdákkal. Sokan tollaslabdát kergetnek ütőikkel. Nyugodtan mondhatjuk, játszva gyógyulnak. Mi inkább gyűjtögettünk, vásárolgattunk sódarabokat, sókockákat. Férfitársaimmal együtt kilószámra cipeltük a nejeink által gyűjtögetett "zsákmányt", méghozzá felfelé menet a kijárathoz a sokszor átszámolt lépcsőfokokon. Parajd látványossága még a Sószoros, itt tör át a Korond-patak vize, a sósziklákon. A patak szurdoka és a napos és időben fehéren csillogó esőbarázdás kősziklák tarkítják a tájat. A mezőséget keresztül buszozva a történelmi Erdély szívében, az Erdélyi-középhegység és az Erdélyi-medence közötti területen terpeszkedő Kolozsvárra futottunk be. Közel 180 négyzetkilométer területű város. Három oldalról dombok veszik körül. Délkelet irányban a 825 m. magas Teleki domb északi lejtőjére kapaszkodik, tőle keletre a Szamos-fennsík húzódik. A történelmi Erdély legnagyobb városa 305.000 lakósával (2007-es adat), ugyanakkor a magyarság aránya 19%-ra csökken. Román neve Cluj-Napoca (első része valószínűleg a Kolos személynévből, második az ókori római dák nemzetségnév lehetett vitatott feltételezések szerint. Madártávlatból fenséges látvány a méltóságteljes nyugalomban terpeszkedő város a bemenő főút 500-800 méter magasságból nézve. A főterét a Szent Mihály-templom uralja, az angyalok fejedelmének a mennyei hadak vezérének monumentális, emblematikus építménye, Erdély második legnagyobb gótikus stílusú Istenháza. Hajója 50 m. hosszú, és 24 m. széles, falainak magassága eléri a 20 métert Tornya a maga 76 méterével (a kereszttel együtt 80) a legmagasabb erdélyi torony. A tetején elhelyezett keresztet 88 db. neogótikus vasrózsa díszíti. A toronyóra különlegessége, hogy a szokásoktól eltérően a nagymutató az órákat, a kicsi a perceket mutatja. öt harang szava hívja a híveket a szentmisére. A legnagyobb, a 64 mázsás "Szent Mihály" mély kondulása az egész városon végighömpölygött, (a korabeli harangok az első világháború áldozatai lettek, beolvasztás végett elszállították őket). Az elvitt harangok helyébe Aradon készíttetett újakat 1924. október 24-én rendezett harangszentelési ünnepségen helyezték el a templom tornyába. A kápolna falain középkori falfestményeket láthattunk, amelyek a passiósorozat (Krisztus kínszenvedésének részeit jelenítik). Így a Golgota, Krisztus Kajafás előtt, a Töviskoronázás, az Ostorozás, az Utolsó vacsora, Júdás csókja, Krisztus az olajfák hegyén, az "Ecce Homo" íme az ember - Pilátus szavai), egy ikonográfiailag (vallási személyek korra jellemtő ábrázolása).
Sokan előkaptuk eszközeinket a templomhajó csillag boltozatának, vagy a barokk szószéknek a megörökítésére. Leírva láttatni csak megkísérelni lehet. Akárcsak a marosvásárhelyi kultúrpalotát. A szószék plasztikai (szobrászművészeti) gazdagsága páratlan. A négy mosolygó evangélista és a négy egyházatya együttesének szobrain a rokokó bája tükröződik. A feljárat reliefjeiben Krisztus életének egy-egy mozzanatát örökítették meg. A szószék arany és ezüstszínekben tündököl. A neogótikus főoltár fülkéjében Szűz Mária, tőle jobbra Szent László, balra Szent István szobra áll. A szentély északi oldalkápolnájában találjuk a Jézus Szíve oltárt. Az aranyozott farelief oltárképe középpontjában Jézus körülötte a bűnök neveit viselő keresztek sokasága: SUPERBIA (kevélység), IRA (harag), AVARÍTIA (kapzsiság), INYIDIA (irigység), BLASPHEMIA (Istenkáromlás), EBRIETAS (részegség), DETRACTIO (káromkodás), HOMOCIDIUM (gyilkosság), FELIX MATRIMONDIUM (boldogtalan házasság), INQUTACONSTIENTIA (rossz lelkiismeret), MENDACIUM (hazugság), GULA (falánkság), ACEDIA (lustaság), LUXURIA (bujaság). A templom déli kapuja előtt Fadrusz János alkotását, Mátyás király, az igazságos" lovas szobra látható. A király előtti négy vitéz (balról-jobbra) Magyar Balázs hadvezér, Kinizsi Pál temesi bán, Szapolyai János nádor, és Báthori István erdélyi vajda. Kezükben a győztes csatákban szerzett német, török, moldvai, és cseh zászló. A szobor az 1901. évi világkiállításon szobrászati nagydíjat nyert. Restaurálásának folyamatát szinte évről évre követni tudtuk. 2008-ban a szobor környékén földmunkákat végeztek, nem igen volt megközelíthető: 2010-ben rendezett környezet, bronzművesek dolgoztak az állványoktól alig látható alkotáson, 2011-ben teljes pompájában uralta a főteret. Nemzeti színű bokrétánkat nem helyeztük el, mert távolabb román rendőröket láttunk. Hogy milyen feladattal bízták meg őket feletteseik, nem tudhattuk. Nem akartuk provokálni őket, így fotósaink csoportunkról felvételeket készítettek. Ezt találtuk vendéghez illő békés megoldásnak.
Szerettünk volna eljutni Mathias Rex (Mátyás király) szülőházához, de parkolási nehézségek miatt nem tudtuk megközelíteni. Az elmúlt évben jártunk már itt, Méhffi Jakab háza előtt, amelynek falán az 1887-ben Kolozsvárra látogató Ferenc József adományából emléktábla hirdeti: "1443. március 27-én született Mátyás, az igazságos, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia". Leleplezésén jelen volt Jókai Mór, és Orbán Balázs is. Napjainkban Képzőművészeti Főiskola működik benne.
Ugyancsak parkolási gondok nem tették lehetővé a Házsongárdi temetőben tervezett sétát. Erdély nagy halottainak panteonjában alusszák örök álmukat: Apáczai Csere János (1625-1659) filozófus, pedagógiai író, tanár. Fő műve a Magyar Encyclopaedia, az első magyar nyelvű tankönyv, Josika Miklós (1794-1865) a magyar szépirodalom egyik jelentős képviselője. Ismert regénye az Abafi nagy közönségsikert aratott. Kossuth feltétlen híve volt. Kriza János (1811-1875) unitárius püspök, népművészeti gyűjtő, költő. Dzsida Jenő (1907-1938) a romániai magyar Pen Club tagja, és még sokan mások. A korábbi években jártunk már itt is.
Nagyvárad, Nagyszalonta az útvonalunk. Váradnál az elkerülő útról integettünk, siettünk, hogy időben érjünk Nagyszalontára. Kora délután már a főtéren álló Csonka torony lábánál egyeztettük a programot. Ha Szalonta, akkor Arany János. Ha Arany János, akkor Toldi Miklós.
Arany János ülő alakja a torony főbejáratának "dísze". A költő méltóságteljes nyugalommal tekint a városra. Eszünkbe jut a nagy költő játékos verse, amely a Békés megyei geszti park fái és bokrai között meghúzódó parányi kerti lakba vezet, ahol 1851. május közepétől öt hónapon át olyan szívesen lakott és alkotott.

„Szülőhelyem Szalonta,
Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba“

A Csonka torony Szalonta egyik várának őrtornya. 1620 körül kezdték az erődítményt építeni. 16 évig épült. A torony emeleti szintjein Arany János Emlékmúzeum látogatható. Nemzeti színű kokárdánkat tisztelettel helyeztük el a központi parkban álló teljes alakos bronz szobrának talpazatán. Kiss István, Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A város református temploma mellett a Romániához csatolt területek egyetlen megmaradt Kossuth-szobra áll.
Arany János szülőháza helyén álló házon emléktáblát láttunk. Kiemelkedő szülöttei még: Toldi Miklós bihari - birtokos nemes (1320). Földi János orvos, költő (1775). Lovassy László jogász, a márciusi ifjak egyik vezetője (1815).   Arany Juliska a költő fiatalon elhunyt leánya (1841). Arany László a költő fia, író, műfordító (1884). Zilahi Lajos (1851). Sinka István költő (1851). Kulin György csillagász (1905). A felsoroltak szülőházait, emléktáblával jelölték meg. Nagyszalonta 400 éve város, mégpedig hajdúváros. A címet Bocskai István erdélyi fejdelemtől kapta, aki 1606-ban háromszáz hajdút telepített le. Napjainkban 18 ezernyi lakosából, 10350 magyar, 7267 román, 379 cigány, 93 egyéb nemzetiségű. (2002-es adat).
Estébe hajlott már a délután, egészséges fáradtság lett úrrá a napok óta barangolókon, jó lesz már, ha igazi otthonunkba megpihenhetünk. A méhkeréki román-magyar határnál a Magyar Köztársaság földjére léptünk. Percenként üzemeltek a mobiltelefonok, már nagyon-nagyon vártak bennünket. Jókedvű üdvözlő szavak csattantak a csillagos ég alatt, kilencet ütött a toronyóra. Örömmel nyugtáztuk, hogy mindenki annyi, mint amennyi volt, mikor útra keltünk. Vagy még se? Valamivel több: gazdagabb, értékesebb.

IBL
Dsida Jenő

Psalmus Hungaricus (részlet)

„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti éghalott regősök, ti vértanúk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vészínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele! -:
Mérges kígyó legyen eledelünk,
ha téged elfeledünk,
ó, Jeruzsálem!
Nyelvünkön izzó vasszeget
verjenek át,
mikor nem téged emleget,
ó, Jeruzsálem!
Rothadjon el lábunk-kezünk,
mikoron hozzád hűtlenek leszünk,
ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!“
Vissza a tartalomhoz