Csorvás a hódoltság idején
1560 táján a török adóösszeírásokban (defterek) Csorvás az aradi szandzsák békési náhijéjében (kb. járás) szerepel, ekkor a faluban 30 házat vesznek számba, ugyanakkor a szomszédos településeken, így Gerendáson 35, Szentetornyán 32, viszont Orosházán csak 23, Apácán 20 ház kerül a lajstromba. Gyula vára a töröknek való feladása után (1566) a falu a gyulai szandzsákba került, a békési náhijébe való beosztás nem változott. Csorvásra vonatkozóan további két török deftert ismerünk, 1567-ből és 1579-ből. A békési náhijébe 72 falu tartozott, melyek közül Csorvás igen előkelő helyen állt, hiszen a negyedik legtöbb akcsét (török ezüstpénz) fizette.
| Helység | 1567 | 1579 |
Décse | 50.000 | 89.000 |
| Kondoros | 35.000 | 65.000 |
| Szénás | 35.000 | 70.000 |
| Szentetornya | 30.000 | 65.000 |
| Gerendás | 20.180 | 36.000 |
A felsorolt falvak - Gerendás kivételével - ún. hász (khász) birtokok voltak, azaz olyanok, melyeket a szultán saját kezelésében tartott meg, nyilván azért, mert ezek bizonyultak a legjövedelmezőbbeknek. Sajnos e települések adóit egy összegben adták meg, így nem rendelkezünk a fontos részadatokkal (búza mennyisége stb.). Az 1567. évi defter szerint a faluban 125, 1579-ben pedig 147 - név szerint felsorolt - adózó élt (Békés, Gyula és Décse után a legtöbb).
Miközben a falu lakossága lerótta terheit a töröknek, a kettős adózás rendszerében magyar földesurainak is adózott, akik az 1561. évi összeírás szerint a következők voltak: Szterzenkovics Mátyás özvegye (7 porta, 7 ft. 62 dénár), Székely Miklós (7 p., 7 ft. 70 d.), Nagy Balázs (6 p., 6 ft. 65 d.), Ábránfi István (6 p., 6 ft. 55 d.), Székely Márton (3 p., 3 ft. 30 d.), Ábránfi Boldizsár és Békési Péter jobbágyai szegénységük miatt nem tudtak fizetni. 1559-1560-ban minden földesúrnak külön bírája volt, így Ábránfi Istváné Bakó Demeter, Székely Mártoné Kondorosi Gergely, Székely Miklósé Bonczos Benedek és özv. Szterzenkovicsnéé Pogány Péter. 1580-ban, halála előtt, Ábránfi Farkas - többek között - csorvási birtokát nagybátyja, István özvegyének, Nagyécsi Klárának adja.
Természetesen a falu népe a fentieken túl lerótta a tizedet az egyháznak is. Az 1559. évi tizedjegyzék szerint például Csorvás 14 simándi köböl búzát és négy köböl árpát adott, 1563-ban a gyulai vár számára fizettek búzából 364,5 kalangyát (gabonakereszt) és két kaszált boglyát, árpából 12, zabból pedig 0,5 kaszált boglyát, valamint a méhek tizede, illetve azok megváltása után összesen 42 dénárt, tehát már ekkor csorvásiak fő gazdálkodási ága a gabonatermesztés volt. Ebben az évben Csorvás a megyei búzatermelésben Kondoros után a második helyen állt.
A korszak állattenyésztésére csupán néhány adattal rendelkezünk, az azonban mindenképpen megállapítható, hogy a növénytermesztés a falu életében jelentősebb. Jól példázza ezt, hogy pl. 1563-ban a településen alig negyedannyi juhot tartottak, mint a lélekszámban kisebb falunak számító Vésztőn. Ugyanebben az évben a Vácon elvámolt marháik száma igen jelentős, összesen 185 volt, amelyekért Tinós János 9250 akcsét fizetett.
A 15 éves háború (1591-1606) során, 1596 áprilisában a törökök itt telelő krími tatár segédcsapatai megyénkén keresztül Lippa felé vonultak, és közben szinte teljesen legyilkolták, illetve rabságba hurcolták 75 település lakosságát. Csorvás is pusztává vált két és fél évszázadig.