Csorvás a XV-XVI. században
Csorvás neve a régi magyar csórva homokos jelentésű szó -s képzős származéka, jeles történészünk, Karácsonyi János szerint is jelentése: homokos. A megye történetével behatóan foglalkozó Maday Pál szerint a csorvás = homokos, ószláv eredetű szó.
Az előzőekben említettük, hogy 1456-ban V. László király - többek között - Csorvást Hunyadi Jánosnak adományozta. 1458. július 25-én azonban új birtokos tűnik fel: „Mi Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország ... királya ... megfontolván hívünk, gerlai Ábrahámfi Tamás hű szolgálatának érdemeit ...a Békés megyében lévő Gerendás, Csorvás (Csorvás), Két Sopron (Keth Sopron), Apáca (Apacza) ... nevű birtokokat neki, örököseinek és utódainak új adomány címén örökre adjuk". A család őse és egyben névadója Békés megye alapvető nemzetségének, a 
Csoltnak tagja, Ábrahám magister, kit 1341-1358 között említenek az oklevelek. 1355-ben harcolt a velenceiek ellen. Az ő dédunokája volt a forrásokban 1441-1471 között előtűnő Tamás, a „törökverő hős”, Hunyadi János kapitánya, aki 1443-ban részt vett a „hosszú hadjáratban" is. Testvére, Bálint a gyulai uradalom birtokosának, Maróti Máténak maróti várnagya volt. Fiai közül a nagy hatalomra emelkedő Sebestyén 1495-ben Kevi várának kormányzója, 1508-1520 között békési ispán, bátyja, Péter gyulai várnagy (1509) és szintén békési ispán 1529-ben (8. kép). A Szapolyai pártján álló megyei nemesség vezetője. Sebestyén fia, Miklós 1525-1526-ban titeli bán, Péter unokája, Imre 1552-ben részt vett Temesvár védelmében, 1556-ban a csabai várkastély ostrománál esett el.
Csoltnak tagja, Ábrahám magister, kit 1341-1358 között említenek az oklevelek. 1355-ben harcolt a velenceiek ellen. Az ő dédunokája volt a forrásokban 1441-1471 között előtűnő Tamás, a „törökverő hős”, Hunyadi János kapitánya, aki 1443-ban részt vett a „hosszú hadjáratban" is. Testvére, Bálint a gyulai uradalom birtokosának, Maróti Máténak maróti várnagya volt. Fiai közül a nagy hatalomra emelkedő Sebestyén 1495-ben Kevi várának kormányzója, 1508-1520 között békési ispán, bátyja, Péter gyulai várnagy (1509) és szintén békési ispán 1529-ben (8. kép). A Szapolyai pártján álló megyei nemesség vezetője. Sebestyén fia, Miklós 1525-1526-ban titeli bán, Péter unokája, Imre 1552-ben részt vett Temesvár védelmében, 1556-ban a csabai várkastély ostrománál esett el.1466-ban az oklevelekben előfordul egy Chorwaseghaza nevű puszta is, melyet történészeink mindeddig még nem azonosítottak egyértelműen. A Hunyadi kor jeles kutatója, Csánki Dezső a pusztát Csorvástól délre, már Csanád vármegyében helyezte el. Híres monográfusunk, Borovszky Samu szerint Orosházától délnyugatra feküdt. Ide lokalizálja Blazovich László is a táj középkoráról készült térképén. Mindenesetre 1466-ban a Mogyorós-fecskés falu tartozékát képező Csorvásegyházapusztát Teleki Varjasi János és Bizerei János kapta meg.
1467-ben Kéméndi László és Pólyák gyulai várnagyok, valamint Békési Bicze Gergely udvarbíró az Ábrahámfiaknak (Ábránfiaknak) a gyulai hetivásárra igyekvő csorvási jobbágyaitól elvették szekereiket, lovaikat és ökreiket. Ekkor említik az egyik kárvallottat Kis Kelemen jobbágyot, aki az első név szerint ismert helyi lakos. A második Elekes Gergely, aki 1471-ben egyben a falu bírája volt, s e minőségében vett részt a budai Szűz Mária prépostság szentetornyai beiktatásán. 1508-ban Ábrahánfi) János később gyulai plébános és nagyváradi kanonok (Tamás unokája annyira eladósodott - feltehetően krakkói egyetemi tanulmányai költségei miatt -, hogy több más Békés megyei birtokrésszel együtt a csorvásit (Chorwas) is zálogba adta 8000 forintért Haraszti Gergelynek. 1514-ben családja tagjai tiltakoznak az ellen, hogy birtokrészeit - így a csorvásit is - örök áron eladja a Harasztiaknak. Mindenesetre nagy tekintélyét mutatja, hogy 1533-ban Szapolyai János királyt ő látja három napig vendégül Gyulán.
1532-ben Ajtósi Bradach Miklós végrendeletében említetik a települést. 1552-ben öt, 1553-ban tizenhárom, 1556-ban huszonhat, 1560-ban tizenöt, 1562-ben harminchat, 1564-ben pedig huszonkilenc kapu után fizetett a falu adót. 1556-ban két földesúrnak, Ábránfi Boldizsárnak és Pejkes Péternek nyolc kapuszámra becsült jobbágyai szegénységük miatt az adót nem tudták megfizetni. Hasonlóan szomorú adat, hogy 1560-ban csak 15 kapu után folyt be az adó, mert Abrahámfi (Ábránfi) István és Nagy Balázs jobbágyai hátralékban maradtak. 1562-ben felemelték a kapuk számát 36-ra, pedig Ábránfi Boldizsár jobbágyai ekkor sem fizettek szegénységük miatt. Az 1564. évi összeírásban 29 kapu után folyt be az adó, de két földesúr jobbágyait most is a szegények rovatába írták (9. kép).
