Csorvás népessége a XIX. században - Csorvási történetek

Csorvási históriák
Csorvási históriák
Tartalomhoz ugrás





Csorvás népessége a XIX. században
A történetében harmadszor újjászületett Csorváson már pusztából községgé válása előtt jelentős népesség élt. A XIX. század első felében' folyamatosan növekedett a pusztán lakók száma. Abból a 160 gyulai jobbágycsaládból, amely Mária Terézia úrbéri törvényének a végrehajtása során földhöz jutott a csorvási határban, idővel népességben gyarapodva, a birtokában lévő földet megosztva végleg birtokosok lettek Csorváson. Már az 1780-as években megkezdődött az a folyamat, amelyben tanyák épültek a városból kiköltöző családok számára.
Ezt a folyamatot erősítette az 1801-ben egész Gyulát elpusztító tűzvész amely a birtokon lévő szállásra kényszerítette a leégett ház lakóit. Ott éltek, amíg a városban új házat tudtak építeni. Akinek ehhez több évre volt szűksége, az tűzhelyes épületet emelt kutat ásott, karámot készített a jószágnak. A szállásból tanya lett. Voltak családok akik végleg ott maradtak. Volt olyan család is, amelyből csak az öregek és kisgyerekek mentek a városban újjáépült házba a munkaképes családok kint maradtak a tanyán. Kezdett megjelenni az egyházi anyakönyvben: "'Született Csorvás pusztán". Az 1818-ban és 1836-ban megjelent úrbéri örvények végrehajtása során tovább nőtt a kitelepülök száma. Ehhez járult, hogy az 1798-ban felosztott Harruckern uradalomból Csorvás puszta továbbra is közös birtok maradt. A reá vonatkozó megállapodásnak megfelelően haszonbérbe adták és ebből származó jövedelem fedezte az úriszék kiadásait. A bérlők egyre több gyepet feltörve az 1840-es évekre már süntóvá alakították a bérlet nagyobb részét. Nemcsak pásztor kellett már, hanem olyanok is, akik szántanak, vetnek, aratnak.
1818-ban gróf Wenckheim József megváltott a közös birtokból 2000 holdat, ebből majorgazdaságot alakított. A majorba gulyások, csikósok, kanászok, ökrösbéresek és más cselédek kellettek, családostól ott éltek a majorban, növelve a puszta népességének számát. 1841-ben a népesség számbavételekor már ötven "Nemes, paraszt és ezek szolgái" laktak a pusztán, "Minden rendű zsellérek, lakók és kertészek száma 72 volt. "Asszonyi némberek, és Fiúgyermekek" száma 341. /1/
A 463 lakos már megfelelt egy kisebb község lakosságának. Az úrbérrendszer megszüntetését elrendelő 1848. évi "áprilisi törvények" csak a szabadságharc leverése után az 1853-ban kiadott "'Nyílt parancs" utasításával kerültek végrehajtásra. Hatása azonban már a közelben eltelt időben is érvényesült A földet művelő jobbágyok már sajátjuknak tekintették az úrbéri földet. Bár tiltva volt az úrtéri földek adásvétele, cseréje, osztása, "majd a törvény szentesíti" - mai elnevezéssel "zsebszerződések" köttettek eladásra-vételre, megosztásra, cserére, haszonbérleti átadásra, stb. Egyre több tanya épült a jobbágy telekkel legsűrűbben telkesített Fűzfás nevű határrészen a „Hosszúkút" környékén és csárda körül. Mindez a népesség számának növekedésével járt Az 1841 utáni 16 esztendőben közel kétszeresére nőtt a pusztán lakók száma. Csorvás puszta a "Nyílt parancs" végrehajtásának idején alakult át önálló községgé. Az úrbéri földrendezés utasításainak rendje-módja szerint számba vették a jobbágytelkek a, megállapították annak jogosságát, nem többet használ-e a birtokosa mint ami törvény szerint neki jár felmérték a határát, dűlőkre osztották, a dűlőkbe lehetőleg egy tagba betagosították a volt jobbágynak az őt megillető területét. Új helyzet alakult ki az urasági földek rendezése során is. Az 1818 után is közös tulajdonnak maradt 4708 holdat 1853-ban felosztották az örökösök között.
A 14 örökrészre osztott területből a Wenckheimek megtartották örökrészüket. 1091 holdat a század elején alapított majorgazdasághoz csatoltak, amely a gróf Wenckheim Antal irányítása alatt lévő, a Wenckheim birtokokat egy uradalomba szervezett gazdaság része volt. Az örökség további 3600 holdján jöttek létre a kisebb örökrészek megtartásával gr. Wenckheim Géza és Viktor, gr. Almássy Kálmánné, gr. Trautsmannsdorf örökösök majorgazdaságai.
A többiek eladták örökrészüket. A vevők tekintélyesebb részét Gyulán lakó megyei tisztségviselők, ügyvédek adták /Csausz, Farkas, Fischer, Kalmár, Ladics, Németh, Ormos, Prág, Rácz, Reck. Stojanovics, Szúcsú, Tomcsányi, Wieland./ E birtokokból keletkeztek a 100-300 holdas középbirtokok. Az 1858-1859-ben megvalósult tagosítás 8678 hold földön a kis és középparaszti. valamint középbirtokosi tulajdon és gazdaság-szerkezetet alakított ki az alábbi  agyságcsoportokban:
10 hold alatt
10-15
16-25
26-50
51-100
100 felett
összesen

hold között
11
66
11
12
9
6
115
A külterület tagosításával párhuzamosan folyt a leendő falu helyének kijelölését; a belső telkek számának, területének megállapítását, a község térszerkezetének kialakítását előkészítő munka. Teljes egyetértés volt abban, hogy a falu Csaba és Orosháza között lehető legrövidebb úton elérhető legyen, e két helységtől lehetően egyforma távolságra. Egyetértettek a község megalakulását jóváhagyó megyei állásfoglalással, hogy az út a község határán és belterületén áthaladva mindenütt 12 öl széles legyen. /2/
      
Vita volt azon hogy mekkorák legyenek a belső telkek, /házhelyek/ a község földjét használják-e fel erre a célra vagy miként biztosítsanak megfelelő területet. Mérlegelve, hogy mekkora terület szükséges lakóház, gazdasági épületek, udvar, szérűskert, konyhakert számára, 300 négyszögöl területű telkek kialakításában állapodtak meg. Hogy a község közföldjéből alakuljon ki a "belsőség" nem látták célszerűnek. Úgy ítélték meg, hogy a községnek szüksége lesz az úrbéri földrendezéskor kapott földre, annak használatából származó jövedelemre. Azt sem látták jónak; hogy a község hitelt vegyen fel a megfelelő terület vételére, mert annak törlesztése és kamata nagy terhet jelentene az új község számára, a telkek eladásából váló megtérülés bizonytalanul hosszú ideig tartana. Olyan megoldást kerestek, amely csak a belsőség kialakításának és járó kivitelezési költségeivel terheli a községet. Minden vélt lehetőséget számba véve végül úgy döntöttek, hogy akiknek a község határában földje van annak illetőségéből minden 2/8-ad telék után /1200 négyszögöllel számítva 14 hold /egy 25 öl hosszú, 12 öl széles, 300 négyszögöl területű házhelyet jelölnek ki. Ez a terület a "külsőségben" lévő föld betagosított részeként saját tulajdona marad, belátása szerint használhatja, bérbe adhatja, ha vevő lesz rá, eladhatja. A község határában 103 telek föld volt. 2/8-ad részre átszámítva 448 belső telek /házhely/ volt kialakítható. Ebből 413 lakóház építésére, 35 pedig közcélra lett kijelölve. Minden földtulajdonos annyi házhelyet kapott egymás mellett kimérve, ahányszor 2/8-ad telek földje volt. Egy tulajdonos kapott tíz, kettő kapott 9 és így haladva kaptak 53-an egynél több házhelyet, "...azért, hogy több házhellyel rendelkező tulajdonosok a fölösleges házhelyeket eladhatván, ez által községünkben megtelepedni szándékozókkal községünk birtokosai munkás telkekhez juthassanak, és a község megnépesedhessék". /3/
A telkeket az 1858-ban kiadott "Építési Szabályzat" előírásainak megfelelően "...helyileg tökéletesen egymás mellett, mindenütt összefüggő egészet képezve mérték ki." A belsőség összterülete 20 hold lett. /II. melléklet/
A bel- és külterületen végbement földrendezések eredményeként alapvetően megváltoztak az előző száz esztendőben kialakult birtokviszonyok. létrejött az a tulajdon- és gazdaság-, valamint településszerkezet, amely alapja lett a következő száz évben a község fejlődésének.
E változásokat követően kezdődött a puszta "valóságos községgé" válása. Ahogy épültek a külterületen a tanyák, belterületen a lakóházak, közintézmények, úgy növekedett a község népességének száma is.
A község lakossága megalakulásakor 811 ró volt. A bél- és külterület betagosítása után tíz év múlva már 2265, közel háromszorosa a tíz évvel előttinek. Ez volt a község benépesedésének időben első, számát tekintve legnagyobb hulláma. Forrása a Csorváson földtulajdonnal rendelkező, elsősorban gyulai, mellettük a csabai és orosházi lakosok átköltözése volt. A község megalakulása és a külterület tagosítása abban az időben történt amelyben már folyamatban volt a hűbéri-földesúri rendszer átalakulása nagybirtok és parasztgazdaság rendszerévé. CRL ahol a föld és a birtokosa "helyben volt", ott az átalakulás a tagosító-telekkönyvezés munkálatai, és a tagosított földek további művelése nem igényelték az "érintettek" lakóhely változtatását.
Más volt a helyzet Csorváson. A földet kapott egykori Gyulán lakó jobbágyok utódainak nagyobb része Gyulán maradt, kisebb része települt át a csorvási birtokára Azok a csabai, orosházi lakosok, akik földet béreltek vagy vettek a csorvási határban, többnyire átjárva "agy tanyásbérest fogadva használták a Csorváson lévő földet. A tagosításkor kiderült, hogy alig van a Csorváson tagosított föld tulajdonosai között olyan, akinek nem volt földje Gyulán, Csabán vagy Orosházán.
Ebben az időben már egyre nehezebb volt régi módon gazdálkodni. A legelőre-pásztorra alapozott állattenyésztés és tartás egyre lehetetlenebbé vált. A legelők elfogytak, süntóvá váltak. Csorváson a 9000 hold közös legelőből a földrendezés előtt már csak az urasági földön maradt nagyobb terület: Ami még a közös legelőből megvolt, a tagosításkor felosztótűk, a tulajdonosa szántóvá törte fel. Megszűnt a környező településeken gulyára adott jószágok legeltetése a csorvási határban. A tagosítás után csak a község tulajdonában lévő 160 holdon volt legelő. A földrendezés-tagosítás után általános kényszerré vált a helyhez kötött, istállózó állattenyésztés és tartás.
Egyre lehetetlenebbé vált a lakóhelytől távolabbra lévő föld művelése is. A külterjes nyomásos gazdálkodás idejét múlta. Az intenzív belterjes gazdálkodásra való áttérés egyre sürgetőbbé vált. A gabonafélék termelése mellett több munkát igénylő növények /kukorica, burgonya, cukorrépa, dohány, kenderi beállítása a vetésszerkezetbe csak a lakóhely közelében/ elsősorban a tanyás gazdaságokban. Gazdasági kényszerré vált .a tanyaépítés.
Akinek két helyen volt a földje annak el kellat döntenie, melyiken akar gazdálkodni, tanyát építeni és odaköltözni. Ki hogy döntött, az látható volt a következményeiben. Csorváson mit több vagy jobb földje, vagy egyéb okok miatt előnyösebb volt Csorváson élnie, az dada vagy elcserélte olyannal, aki Gyulán maradt. Ha volt lakóháza a városban vagy az ottmaradó hozzátartozóira hagyta, vagy eladta és Csorváson épített a belterületi telkén lakóházat, vagy -és a földjén tanyát.
Csorvás választására késztetett az is, hogy jó termőföldje volt, közel volt Csabához, Orosházához ahol kedvezően tudta értékesíteni termelvényeit. Ha belterületen építkezett, kedvezményekkel jutott téglához és egyéb építéshez szükséges dolgokhoz. Az elöljáróság az első 3 évben 327.000 téglát készített a belterületi építkezések számára. Az épülő Alföld-Fiumei vasút Csorváson rakodót alakított ki, amely Gerendástól Kondorosig a térség termény, állat felvásárlásának, szállításának központja lett.
Az úrbéri rendszer megszűnésével megszűnt a föld adás-vételi tilalma is. Aki el akarta adni Csorváson lévő földjét, eladhatta. Aki kiegészíteni, növelni akarta a kapott földjét, az vehetett. Csorváson a tagosításkor 63 fél teleknél kisebb birtok volt. Ezek egy része vétel vagy csere útján lett nagyobb, vagy vált kiegészítő területté. Az 1858-1859-ben végzett tagosítás utáni változások már 1862-1863-ban újabb tagosítást tettek szükségessé. Ez alkalommal egy tagba hozták össze az adás-vételek földcserék útján gazdát cserélt földeket, ezzel is biztonságot és késztetést nyújtva a tanyaépítéshez.
A külterületen történt változások a földtulajdon - gazdaságszerkezet - földhasználatban, ennek követkéményét - eredményét mutatja, hogy az 1880-1881-ben végzett kataszteri felméréskor már 287 tanya volt a határban. Ha az egy lakóházra jutó lakók számát az akkor általános 7 főnek vesszük, úgy 1700-1800-nak vehetjük a község külterületén lakók számát.
A kataszteri felméréskor számba-vették a bel-és külterületen kialakult birtokrészletek számát. Ebből kitűnik, hogy a legtöbb birtoktag a belterületen jött létre: 559, az összesnek közel 30%-a. A legkevesebb a legkisebb területű Szikes dűlőben volt: 76. Az egyes tagok területátlaga azonban közel azonos volt a szomszédos dűlök átlagával.
A legjobb termőföldű Sashalmi, Alsó csárdai és Felső csárdai dűlőkben területnagyságuk arányában 177-177, illetve 100 volt a birtoktagok száma. Fűzfás dűlőben annyi birtoktag volt, mint az egész külterület közel felét adó Úri dűlőben: 392, illetve 393. Az 1890-es években parcellázott Prág, Rácz és Trautmannsdorff birtokokból létrejött kisbirtokkal további 70 birtoktag keletkezett.
A parasztgazdaságok mellett jelentős változás történt az uradalmak területén is. 1864-ben meghalt gróf Wenckheim Antal. Örökösei 1866-ban egy uradalomba egyesítették a Wenckheimek Eleken, Gyula-Benedeken, Dobozon, Vésztőn, Szeghalmon és Csorváson lévő birtokait. Az uradalom központja Dobozon volt. A taggazdaságok feladatait az éves egyeztető tanácskozáson jegyzőkönyvbe vették. Ennek alapján, ennek megvalósítására szervezték a taggazdaságok megbízott vezetői a termelés, értékesítés, karbantartás és fejlesztés évi tevékenységét.
A csorvási gazdaság központja a régi gazdaság majorja volt. A majorban' már 1864-ben két "cselédlak" volt, egyik 22 öl hosszú /41 ml épület, a másik 18 öl /34 ml, mindkettő náddal fedett. Az 1853. évi vagyonmegosztás után épült egy 20 öl hosszú, zsindellyel fedett cselédlak. 1881-ben Kismajorban is megépült egy kilencszobás, közös konyhás lakóépület. / III.-IV. melléklet/
A gazdaságban már 1857-ben 57 alkalmazott volt, néhány kivétellel nős, családos. A két majorban összesen 180-190 "lélek" élt. Ezen kívül minden uradalmi birtokon volt major 2-10 családdal lakottan. A cselédakón kívül minden majorban volt "tisztilak", Nagyimajorban a majorgazda is külön épült lakásban lakott.

A külterület lakásépítéseivel párhuzamosan haladt a belterületi építkezés is. Ezt mutatják az 1885. évi összeírás adatai. A beépítetlen telkek többnyire olyan tulajdonosoké, akik a házhelyek kiosztásakor több telket kaptak. Egy telekre lakóházat építettek a családnak és azt lakták, a többit eladásra szánták.

Csorvás község belterülete 1885-ben
Utca oldal telekUtca oldaltelek
beépített
üresbeépítettüres
Szélső déli1512Kelet
nyugati
11
északi1223
keleti
temető
Serepes
déli
1520Pacsirta
nyugati
1
9
északi
1916
keleti
-
2
Virág
déli
2015Iskola
nyugati
1
2
északi
1916
keleti
1
5
déli
1817Piac
nyugati
-
5
északi
1612
keleti
-
3
Templom
déli
1513Kereszt
nyugati
2
8
északi
1911
keleti
1
5
Hajnal
déli
1611Selyem
nyugati
2
7
északi
1817
keleti
temetők
Tégla
déli
2114
északi
1718


Szélső
déli
1619


északi

1


Összesen:
242222953
A község népességének alakulásában jelentős szerepe volt azoknak a beköltözéseknek, amelyek során a lakóhelyükkel elégedetlen vagy más -ok miatt települtek Csorvásra. A község "vonzóereje" erős volt. A beköltözőket beépítetlen telkek "várták". Az épülő Alföld-Fiumei vasút Orosháza-Csaba közötti vonalának szinte a közepén volt a falu, közel 20 kilométer volt a határban épülő vonala. Az építéshez szükséges munkaerőt elsősorban abban a helységben toborozták, amelynek a területén folyt a vonal építése. A megépült vasúton 1870-ben megindult a forgalom. Csorváson lakóknak is lehetőségük volt arra, hogy távolabb is munkát vállaljanak.
A községi elöljáróság figyelemmel kísérte a beköltözéseket, a beköltözöttek megtartására törekedett. Már az 1860-as évek végén sok volt az olyan lakos a községben, akinek nem volt földje a község határában abból élt a család, amennyit munkaképes tagja napszámmal, alkalmi munkával keresett. Amíg épült a vasút, az építés első szakaszában 1864-ig ott találtak munkát, később a folyószabályozásoknál  a gátépítés földmunkájánál "kubikoltak". Azonban e keresetek időszakosak voltak, alacsony bérekkel, "enni meg minden nap kellett". Az elöljáróság ismerte helyzetüket. Kereste a módját, hogyan tud segítségükre lenni. Ennek egyik példáját mutatják az elöljáróság földvételeiről, földhasználatáról tanúskodó jegyzőkönyvek. "Csorvás község béllakossága nagyobb részt csupán egy béltelkes házzal bíró belterület egyénekből áll, s tisztességes, némi vagyonnal bíró települök a különben még sok üres beltelekkel ellátott községben azért nem jelentkeztek, mert a község nagyobb birtokkal van körülvéve, s a lakosságnak állandó használatára nincsen föld, miből szükségleteit fedezze."
A képviselő-testület e nagyon érezhető bajon segítendő, rég foglalkozott azon tervvel, hogy alkalomadtán a község közelében némi kis földbirtokot vásárol oly célból, hogy azt a szerényebb lakosságnak 550 négyszögöles részletekben több időre bérbe és használatba kiadja, miáltal elérve lesz helye a terjeszkedésre, esetleg a vásárolt föld bélteleknek avagy szőlőknek több évi letörlesztésére később időben eladható lesz. /7/
Ilyen "alkalomadtán" vette meg az elöljáróság Prág Bonifáctól a község belterületéhez csatlakozó 200 hold földjét Rácz Lipótnétól szintén a belterület melletti 60 holdat, majd a Trautmannsdorff birtokból 290 holdat. Minden megvett területet "a érezhető bajon segítendő" használta fel. Az elöljáróság vigyázott arra, hogy tisztességtelen, munkakerülő, eltartásra szoruló ne legyen a beköltözők között. Már a község megalakulásakor hozott határozatában kimondta, hogy az elöljáróság engedélye nélkül senki nem költözhet Csorvás községbe: "Minden idegen, aki Csorvás községben letelepedni kíván, ha becsületes, jó erkölcs magaviselet tanúsító elöljárósági elbocsátó bizonyítványt előmutatni képes, mint házatlan zsellér 1 forint, ha mint házas vagy telkes lakosítandó 5 forint fizetésére köteleztetik." /4/

A beköltözések folyamatosak voltak. Első nagyobb hulláma a vasútépítés idején volt, a második az uradalmi majorok lakásépítésének idején, az 1880-as években. A közbeeső és a századforduló éveiben is évente 2-3 testületi ülésnek volt napirendje a lakosítási kérelmek elbírálása. /V. melléklet/
Az elöljáróságok a község megalakulása után keletkezett ügyiratai elvesztek, csak a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei maradtak meg. Így nem maradtak meg a lakosítási engedélyt kérők adatait tartalmazó beadványok, a lakóhelyről hozott igazolások sem. A képviselő-testület elé terjesztett jelentésekben csak a kérelmezők neve szerepelt és az, hogy megadható vagy elutasítható a kérelme. Hogy honnan költözik Csorvásra, nem adtak tájékoztatást. Erről valóságnak megfelelő ismeret nyerhető az egyházi, majd 1895 után az állami halotti anyakönyvekből. 1906-ig rovata volt a halott születési helyének a bejegyzésére is. Nyilvánvaló, hogy ha nem Csorváson született, azonban csorvási lakosként halt meg, beköltözöttnek tekinthető. Az anyakönyvből megállapítható a halott születési helye. Az adat felhasználásával megközelítően valós képet kapunk az évek során beköltözök számáról. A beköltőzés idejének ismerete ez alkalommal nem bír érdemi jelentőséggel.

A halottak száma születési hely szerint
Év
Halottak
száma
összesen
Csorváson
Csabán
Gyulán
Orosházán
Békés megye
más
helységében
Máshol az
országban
A nem Csorváson
születettek száma
1896144
96
21141848
1897134
81
3014953
1898170
118
3014852
1899160
110
25101550
1900129
82
2315947
1901177
108
32201769
1902213
133
38261680
1903160
113
2021647
1904173
99
20252974
1905202
148
2025954
1906186
106
27223180
Forrás: Csorvás Nagyközség halotti anyakönyve

A kimutatásból látható, hogy ló év átlagában a halottak 65,4 százaléka született Csorváson és 34,6 százaléka más helységben.

A község lakossága megalakulásakor 811 fő volt. Ezzel a tanyákon élő népességgel indult a községgé válás folyamata. Ennek irányítása, szervezése a mindenkori képviselő-testület elöljáróság feladata-felelőssége volt. E dolgozatnak nem célja annak a tevékenységének az idézése amelyhez a képviselőtestület végzett a belterület beépítése, iskola, óvoda, templom, utak, artézi kút, vágóhíd, stb. létesítésében, a lakosság igényeinek megfelelő szolgáltatások szervezésében, a növekvő számú munkaképes népesség foglakoztatásának, művelődésének elősegítésében, stb.
Indokoltnak tekinthető azonban annak vázlatos áttekintése, hogyan változatos hogyan fejlődött a községgel együtt annak képviselő-testülete, szem előtt tartva a község megalakulásakor kitűzött célt: "...ez ujdon keletkező község legszebb jövőjét"-
Az önálló községgé válás feltéték volt a község önálló közigázgatási egységgé szervezése. Csorvás pusztát érintő közigazgatási feladatokat, jog - és hatásköröket Gyula város törvényhatósága - képviselő-testülete gyakorolta, mint a városhoz tartozó területét. Az úrbériség megszüntetésekor létrejött "Úrbéri örök egyezség"-ben a Gyulához tartozó Csorvás pusztának önálló községgé alakításában is megállapodtak a "szerződő felek". Gyula város és a városhoz tartozó pusztákon, közöttük Csorvás pusztán lévő úrbéri földeket az egységességben megosztották. Mint előbb láttuk, Csorvás is birtokába vette az őt illető területet, ezzel megszűnt a városhoz kötő vagyonközösség. Közigazgatási úton való elválása már 1856-ban, adóközséggé válásakor kezdetét vette. Közvetlen felettes hatósága a csabai járás szolgabírósága lett, besorolást nyert a járáshoz tartozó községek közé. 1856 november 1-től "egy bíróból, egy jegyzőből és két esküdtből álló, kinevezett Elöljáróság alakult, amely Csorváson általában minden ügyet intézett." /5/
A kinevezett elöljáróságot választott elöljáróság váltotta fel a község megalakulása után. Erről tudósít a csabai járás főszolgabíró jelentése. "Csorváson megválasztattam az elöljárókat. A nép teljes öntudattal, s az eljáráshoz méltó higgadtsággal megválasztotta: bíró Szabados János, törvénybíró Tar István, fizetéses esküdt Dán Mojsza, tiszteletbeli esküdt Grim Károly és Radovics Szilárd helyi lakosokat." /6/
Az 1867. évi kiegyezés után, 1868-ban 15 tagból álló képviselő-testületet választottak és az választotta meg az elöljárókat. Mint Csorvás történetében első választott községi képviselő-testület tagjait, megilleti őket az a tisztelet, hogy nevük ismert legyen utódaik előtt.
A képviselő-testület elnökének Paraszka Jánost, alelnökének Stojanovits Szilárdot választotta. Mindkettőjüknek vezető szerepe volt Csorvás pusztának önálló községgé alakításában. A község megalakulásakor még Gyulán laktak. Tekintettel az elöljárók állandó jelentésének fontosságára, a már helyben lakók közül választották az elöljárókat. A képviselő-testület általában negyedévenként esetleges szükség szerint tartotta gyűléseit, ennek munkájában már részt tudtak venni.
A képviselő-testület bírónak Menyhárt Mihály, albírónak Kukla Mihályt, esküdtnek Dán Mojszát, Merza Gergelyt és Sebestyén Jánost választotta meg.
A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. évi törvény új helyzetet teremtett a képviselő-testület és elöljáróság tagjainak a választásban. Mindkettőt a községben választójoggal rendelkezők "választóközség" választotta meg nyílt szavazással.
A törvény szerint Csorvás nagyközségnek 24 tagú képviselő-testülete lehetett. Az 1872-ben tartott választáskor 49 személy kapott szavazatot, a legtöbb szavazatot kapott 12 személy lett a képviselőtestületnek taga: Béres András, Dékán István, Gőg György, Gombkötő András, Kecskés Mihály, Kukla Mihály, Menyhárt Mihály, Radovits Szilárd, Szabados Mátyás, Szilágyi József Stojanovits Szilárd, Tar István. A 12 virilista képviselő közül öten az uradalmak tulajdonosainak a megbízottjai voltak Heten a Gyuláról jött középbirtokosok közé tartoztak: Csausz István, Farkas József, Ormós János, Prág Albin, Rácz Lipót, Reck József, Stojanovits Gyula.

A községnek előnyére vált, hogy vezetésében már a község megalakulásától kezdve részt vettek a Csorváson földet vett gyulai tisztviselők. Valamennyien a megye közigazgatási szervezetében voltak vezető beosztásban. Széles személyi ismeretséggel, sok tapasztalattal rendelkeztek, mint csorvási földbirtokosok érdekeltek voltak a község sikeres fejlődésében. Az önérdek gyakran párosult a köz érdekével. Különösen kitűnt ebben a Stojanovits családból jött képviselő. Már a községgé alakulásban is aktívan közreműködő Stojanovits Szilárdot a tárgyalt ötven esztendőben utódai követték a község vezetésében.
A község megalakulása utáni fejlődése azt mutatja, hogy mindenkori vezető testülete előrelátó, az adott időszak lehetőségeit felismerő, azokat hasznosító tevékenységet folytatott. Ennek főbb eredményeit mutatják az előzőekben leírtak. A község népességének számát, a folyamatos növekedést összefoglalóan mutatják a tíz évenként tartott népszámlálás adatai. Összevetése a térségben közeli, régebben alakult községek adataival látható: Csorvás már a megalakulása utáni évtizedben felzárkózott e községek sorába, a századforduló idején már a legnépesebb község volt közöttük.

Népszámlálási adatok és ebből számított évenkénti növekedés
község18571870növekedés1880
növekedés
1890
növekedés
1900
növekedés
Apáca205723402873171827363045936388
B.sámson17642655291234529032779323919642
P.földvár1447166321616922925108182726216
Újkígyós34643516523500-1640485414286238
Csorvás811226514543148883424911014961712
448 gazdaság, 536 lakóház, 4961 lakos az ötven esztendő "mérlegeredménye". Igazolta a szolgabírót: "megtörtént egy erőteljes község valóságos megalakulása".
1896-ban "Magyar Ország ezeréves fennállásának évfordulója" alkalmával rendkívüli ülést tartott Csorvás nagyközség képviselő-testülete. Elhatározta, hogy "Magyar Ország ezer éves múltja feletti kegyeletteljes hála érzelmeit saját maga dicsőségére és az utókor épülésére jegyzőkönyvbe iktatja". VI. melléklet
Az utókor e dicsőséget megérdemeltnek tekinti.
Zalai György
      
Telekgerendás, 1998. szeptember 20.
Jegyzék

l. Mogyoróssy János: A Wenckheim Hund család eredete /Gyula,1864./
2. Békés Megyei Levéltár V.a. 101. b.
3. Ugyanott: IV.B. 156. /518/1883.
4. Ugyanott V. 307.a. 106/1861
5. Ugyanott IV.B.a. 156/9156/859
6. Ugyanott V.307./9/1865.
7. Ugyanott IV.B.25 1./198/XIII.B.
8. Ugyanott V.307.a./5/1871.
9. Ugyanott V.307.a./5/1872.
10.Ugyanott V.307.a./1/l889.

Melléklet

I-II.: Békés Megyei Levéltár Bm.T. 16.
III-IV.: u.o. XI.602.j./106/
V.: U.o.307.a.25/1998.
VI.: U.o. 8/1896.
Vissza a tartalomhoz