A PUSZTA KORA - Csorvási történetek

Csorvási históriák
Csorvási históriák
Tartalomhoz ugrás
BEVEZETŐ
MINT I. FEJEZET

895-ben a 841 méter magas Vereckei-hágón át új nép érkezett a Kárpátoktól nyugatra eső területre — a magyar. A 895. évi honfoglalás lehetővé tette, hogy az ezt követő években a hét — Nyék. Megyer- (amelyből a magyar elnevezés származik), Kürt­gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi — összesen 103 nemzetsé­get összefogó magyar és három kabar törzs népe előnyomuljon Erdélyből és a Felső-Tisza-vidékről a Tisza és a Zagyva vona­láig. 900 nyarára a Kárpát-medence teljes egészében a magya­rok kezére került.
Új történelme kezdődött ezzel népünknek. Ennek részeként — nem sokkal több mint 300 esztendő múlva — elkezdődött a mi falunk története is.
Históriaírásunk az ezredfordulót tekinti annak az időszaknak, amikor a nemzetségi szervezetben élő ősközösségi társadalmi vi­szonyokat a feudális viszonyok korai szakasza váltja fel.
A letelepedés — mert az új hazában ez történt — új gazdál­kodási, új élet- és kapcsolatformát, új társadalmi formát ered­ményezett.
I. István, az ország 997-től   fejedelme, 1001-től koronázott ki­rálya megalapította az új államot. Törvényeivel új rendre szok­tatta, ahol kellett, kényszerítette az egykori törzseket, nemzet­ségeket.
Létrejött a megyerendszer. István király megyéi között sze­repel Békés megye (Békésvár székhellyel), Újvár, Biharország (1). Zaránd, Csanád és Csongrád által határoltam [A honfoglaló ma­gyarok a Körös folyók összefolyásánál Békés nevű földvárat építettek, s ez lett a megye székhelye. Ez nem azonos a gyulai kő (tégla) várral. Ez utóbbit 1435-ben Maróthy János emeltette.]
Az Árpád-házi falukép (a földbe ásott házak, tűzhelyek, cse­répedények, kaptár alakú, földbe ásott gabonaverem) világossá teszi, hogy a gazdálkodásban a nomád állattenyésztést is fenntartva, a földművelés fontos helyet tölt be. A telkes művelés honosodott meg, amelynek lényege az, hogy a téli szállás mel­lett levő, állati trágyával telkesitett földet művelték meg.
A térségben feltárt, s köztük sok, a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeumban őrzött lelet — edények, szerszámok, fegy­verek, ékszerek — arról tanúskodik, hogy a mai falutól észak­keletre volt ilyen település. (A Hármas-Körös vidék ura a bete­lepülés korában — a feljegyzések tanúsága szerint — Csolt nemzetségfö volt. Nemzetségét illeti hát konkrétabban az előde­ink tiszteletét sugalló elnevezés.)
Veres József orosházi evangélikus lelkész, az orosházi válasz­tókerület képviselője 1886-ban az általa készített történeti és statisztikai adatokban azt adja közre, hogy Csorvás Igen régi község; már 1217-ben falu volt.” (A Révai Nagy Lexikona ezt, vagy az erről szóló azonos forrást használhatta — amelyet, ugyancsak évfordulóbizonyságként, előbb idéztünk.)
A csorvás szó az ószláv nyelvben „homokos”-t jelent. Jól utal ez a térség szükebb helyi talajviszonyára — az idősebbek még emlékeznek az Elekes-malom melletti „homokos”-ra —, ami pe­dig a szláv jövevényszót illeti, az nem is lehet furcsa. A szláv hatás nyelvünk fejlődésében, szókincsében is visszatükröződik. A kása, lepény, galuska, kalács, tarhonya, tészta, szalonna, zsír, paprika, asztal, tányér, villa, pohár, pálinka, ruha, gatya, nad­rág, kapca, konyha, szoba, kamra, szomszéd, asztag, talicska — mind, mind a szlávból   jött.
Az 1217-béli falul 1241-ben a tatárdúlás elpusztította.
A pusztítás valóban óriási volt. IV. Béla (1235—1270)   király azonban helyes újjáépítési, védelmi bel- és külpolitikájával ki­vezette az országot a mélypontból.
Csorvásról mint birtokról azonban csak több mint 200 év múl­va, Hunyadi János, majd fia, Mátyás király korában bukkan fel adat (egy időben Chorvas-nak, ill. Cyorvas-nak is írják).
A "Békés megye a honfoglalóktól a török világ végéig” című helytörténeti kiadvány idézi Mátyás király oklevelét, amelyben ez szerepel: "Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország stb. ki­rálya ... üdvöt és kegyet. Megfontolván Gerla-i Ábrahámfi Ta­más hű szolgálatainak érdemeit... a BÉKÉS (Bekes) megyében lévő Gerendás (Gerendas), Csorvás (Csorvas), Kétsopron (Keth Sopron), Apáca (Apacza)... nevű birtokokat... előbb mondott Gerla-i Ábrahámfi Tamásnak és összes örököseinek és utódainak új adomány címén... örökre adjuk. Kelt Budán, 1458. július 25-én.”
Később, a XVI. század közepén már nemcsak birtokként, ha­nem ismét faluként is szerepel Csorvás neve. Dr. Maday Pál Bé­kés megye története című munkájában arról ír, hogy a török defter (adóösszeírás) adatai szerint Csorváson 1552-ben 5, 1553- ban 13, 1556-ban már 25 kapu után fizettek adót. A falubán 53 család élt, a lélekszám 285.
1580-ból még felbukkan az iratokban Csorvással kapcsolatos történeti adat — a falu azonban 16 esztendővel később, sok más kisebb-nagyobb településsel együtt újból a pusztulás sorsára jut. Feltehetően 1596-ban a törökök és az oldalukon harcoló más idegen csapatok a földdel tették egyenlővé, lakosait szablyaélre hányták vagy rabláncra fűzték.

A falu immár másodízben lett mi volt, puszta.
MSZMP Csorvás Nagyközségi
  Bizottsága
Csorvás Nagyközség
Tanácsa
Vissza a tartalomhoz