ÍZLELTÉK A SZABADSÁGOT, KÜZDÖTTEK ÉRTE - Csorvási történetek

Csorvási históriák
Csorvási históriák
Tartalomhoz ugrás
III.
ÍZLELTÉK A SZABADSÁGOT,
  KÜZDÖTTEK ÉRTE

A századforduló utáni évtizedek helyi munkásmozgalmi eseményei a Viharsarok e parányi, történelmileg keveset jegyzett pontján — helytörténeti szempontból — érzékletesen nyomon követhetők.
Csorváson az első világháború utáni időszakban is — jóllehet a megyében már mutatkoznak jelei az iparosításnak — az agrárjelleg dominál.
A község beékelődött az uradalmak közé, s lakosságát a nagybirtok nem tudta mindig foglalkoztatni. Pedig erre nagy szükség lett volna, hiszen egy 1897-es birtokviszonyokat közlő adat szerint:
a község földterülete: 15 663 kh, ebből
a nagybirtok kezén van: 11 012 kh,
ami az összes földterület 70,3%-át teszi ki. (Wenckheim Géza 3393 kh, Wenckheim Antal és örökösei 2982 kh, Singer Henrik 912 kh, Fischer Pál 789 kh saját, illetve bérelt földdel rendelkezik. Voltak még tizenöten, akik 100—500 kh-as földbirtokosoknak vallhatták magukat, többek között Reck József és Prág Bonifác is.)
Így a község népességének (az 1910-es népszámlálás adatai alapján 5686 lakos) túlnyomó többsége tehát föld nélküli paraszt, agrárproletár. Egy sűrűn lakott parasztközség, melyben az úri birtokok aránya jóval felülmúlta az országos átlagot. Még az sem volt túl nagy vigasz, hogy egy parasztra is kimutattak földterületet, ami kb. 1312 négyszögöl volt.
Nem csoda, hanem valóság, hogy a frontról hazatért katonák és az itthon levők beszélgetéseiben egyre többször szerepelt a föld, a földosztás.
A község népét az 1918-as katonai összeomlás nem érte készületlenül. Id. Szász Pál, Mogyorósi Mihály koruk miatt nem voltak katonák, továbbá Kómár Mihály — aki Oroszországból érkezett haza — és mások, a régi mozgalmi emberek, élére álltak a tömegek követeléseinek.
Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom —   vi­dékünkön "novemberi" — Békés megyében november 1—2-a között tetőzött, majd november 7—15 között megállapodott.
Csorváson november 3-át jegyezhetjük. Megalakult a Nemzeti Tanács, személyi összetételét tekintve inkább polgári — értel­miségi jellegű volt: egy pap, egy orvos és egy tisztviselő. E há­romtagú Intéző Bizottságnak meghatározó személyisége Sipos András evangélikus lelkész, aki az első pillanatban szintén csat­lakozott a mozgalomhoz. A tény, tény: mindhárman az MSZDP tagjai.
A nemzeti tanácsok azonban nem statikus intézmények. Ki voltak téve mind a felülről, mind az alulról jövő nyomásoknak egyaránt. Valószínűnek tűnik, hogy nálunk az alulról jövő volt a domináns. A Nemzeti Tanács a dolgozók érdekeit tartotta szem előtt. így is cselekedtek. Hozzákezdtek a földosztás előkészítésé­hez, azonnal elkergették a főjegyzőt, elbocsátották a csendőrsé­get, elhatározták, hogy a hazatért katonákból 25 tagú nemzetőr­séget alakítanak, átveszik a lakosság hivatalos ügyeinek inté­zését.
A csorvási Nemzeti Tanács balratolódása a KMP megalakulása (nov. 24.) után még nagyobb mértékben tapasztalható. Egy­re merészebben intézkedtek. A föld igénylők száma: 631. Újra és újra a föld! Csorvás szegénynépei várják a küszöbön lévő földbirtokreformot. 1919 februárjában gróf Wenckheim Géza felajánlotta, hogy 4931 kát. hold összföldterületéből 800 kataszt- rális holdat, Farkas József bérlő, hogy 342 kh összföldterületéböl 150 katasztrális holdat átad az igénylőknek, nem tulajdon­jogilag. hanem részesművelésre, vagy pedig haszonbérbe. Hama­rosan kiderült, hogy nem ilyen   birtokrendezést kívántak a nincs­telenek. Egyszerűen nem vették át: „gyökeresebb birtokrefor­mot várnak, amennyiben ez bekövetkezik, a legnagyobb kész­séggel fogadják úgy a szóban forgó, mint általában rendelkezé­sükre bocsátandó egész földterületet megművelni” — jelenti a csorvási birtokrendező bizottság.
A Nemzeti Tanács sürgette a lakásínség megoldását is. 200 családi munkásház felépítését tervezték (elképzelésükben állami kölcsönnel), a földterületet Szucsu Irma és Emília földbirtokosok földjének kisajátításával.
1919. március 15-ét régen látott lelkesedéssel ünnepelték Csor­váson, valóságos tüntetéssé alakult: a szocializmus jegyében vö­rös zászlók és jelvények sokaságával demonstráltak. Ez már az „igazi” szabadság követelése, a forradalom továbbfejlesztése. A sok gátlással küzdő Nemzeti Tanács kezéből lényegében már ki­csúszott az irányítás.


A PROLETÁRDIKTATÚRA CSORVÁSON

A forradalmi fordulat Csorváson a budapestihez képest tíz nappal később, 1919. március 31-én következett be. A helyzet minden bizonnyal a történelmi átmenet belső logikájából, s a tájékoztatás-tájékozódási körülményekből fakadt.
Az egyesült párt a megye különböző helységeiben az időszerű politikai kérdésekről budapesti előadókkal — a Tanácsköztársa­ság vezetőinek részvételével — nagygyűléseket szervezett, hogy falun is megismertesse a proletárhatalom célkitűzéseit a töme­gekkel. Községünkben Nyisztor György földművelésügyi nép­biztos tartott előadást a proletárdiktatúráról. Az a Nyisztor György, akinek segítségével szerveződött újjá 1917/18 forduló­ján a helybéli földmunkásmozgalom. Ö egyébként 1918. május 7-én is nagy beszédet mondott Csorváson, ecsetelve benne a me­zőgazdasági munkások szerepének fontosságát, egységre szólítva fel a csorvási agrárproletárokat.
Pár napra rá újabb budapesti küldött érkezett községünkbe — a visszaemlékezések szerint egy Sustronovics nevű —, kinek közreműködésével „egy éjjel bizalmas tanácskozáson megalakult egy ötven tagú Munkástanács, benne 3 direktóriumi taggal. A direktórium tagjai voltak: Mogyorósi György, Kepka János és Szenteczki Mihály földmunkások, mozgalmi emberek ...” Más források szerint a tanácsválasztások előtti helyi direktórium sze­mélyi összetétele nem három-, hanem öttagú, mezőgazdasági munkásokból álló intéző bizottság volt.
A tanácsválasztásra egyébként április 7-én, hétfőn került sor. A lakosok ünneplőben, őszinte érdeklődéssel járultak az urnák elé, hiszen több évtizedes választójogi küzdelem győzelmes be­teljesedésének lehettek tanúi és egyben részesei. Részesei, mert amíg például a szavazati joggal rendelkezők 1910—15-ben a fa­lu lakosságának mindössze 7,35%-át tették ki, addig most 1752- en szavaztak, s ez 30%-nak felelt meg.
Lényeges, hogy a demokratikusan megválasztott 49 tagú Mun­kás-Paraszt és Földművestanácsban 11 nő kapott helyet — köz­tük Török Istvánné, a csorvási asszonyok, leányok bizalmi el­nöke.
A politikai hatalom átvétele után ezeknek a lelkes, de tapasztalatlan embereknek napról napra kellett megküzdeniük a napi és a korábban feltornyosult, bonyolult és sürgető teendőkkel, a forradalmak előtti gazdasági és szociális örökséggel.
Szorgalmazták a tavaszi munkák beindítását; szervezni kezdték a szövetkezeti mozgalmat; foglalkoztak a korábbi házhelyjuttatási akcióval; a művelődési ügyeket intéző bizottság megindította a felekezeti iskolák átvételi ügyeit; megalakították a Vörös Őrséget, sőt „forradalmi törvényszéket” is létrehoztak, Kepka János direktóriumi bíró vezetésével.
A törekvések óriási ínség és a proletárdiktatúrára nehezedő katonai támadási veszély közepette indultak a megvalósulás útjára.
A román királyi hadsereg csapatai április 16-án léptek akcióba, így megyénk települései közvetlenül tűzvonalba kerültek. A helyi direktórium legfontosabb feladata a védelem megszervezése, majd a kiürítés, a szervezett visszavonulás rendben történő elvégzése, az állami értékek és élelmiszerkészletek biztonságba helyezése lett.
Az Orosháza községi direktórium irataiból kiderül, hogy Csorvásról a Vörös Hadseregbe toborzott legénység között 12 huszár, 38 gyalogos, 1 árkász és 22 kiképzetlen szerepelt, összesen 73 proletárkatona.
Más források a Békés megyei vöröskatonák névsorában 77 csorvásit jelölnek meg. (Tanácsköztársaság Békés megyében 1919. című kiadvány.) E kötetben leírtak alapján határolható be megközelítőleg községünknek a burzsoá román egységek általi megszállásának, a helyi proletárdiktatúra megdöntésének időpontja.
"Április 26-án — a megye középső részének elvesztésével — közvetlen veszélybe került Orosháza is ... a román támadás Mezőkovácsháza, Békéscsaba—Csorvás ... irányából is megindult a varos felé ,. . Csorvás felöl. .. négy román század közeledett. . . 27-én estefelé Mezőhegyes—Mezökovácsháza—Csorvás vonalától már nyugatra állt az ellenség. . . Április 26-a a tiszántúli hadműveletek történetében fordulópontot jelent. Ekkor dőlt el végképp, hogy a vörös erők a Tiszántúlon nem képesek megállítani az ellenséget, és így onnan a Vörös Hadsereg egységeit ki kell vonni."
Községünkben tehát — az országos 133-mal szemben — mindössze 26 napot élt meg a proletárhatalom.
A hatalmat leverni igen, de az agrárproletárok, kisparasztok küzdeni akarását, a proletárhatalom emlékét megsemmisíteni nem lehetett.
A mozgalom élt, küzdött a Horthy-rendszer éveiben is.
A Tanácsköztársaság hőseinek tetteit őrizték a lakosok. Fiaiknak, unokáiknak adatott meg, hogy felszabadultan, nyíltan állítsanak emléket azoknak, akik életüket adták a proletárhatalom védelméért.
Vissza a tartalomhoz