V.
OKTÓBER FIAI OKTÓBERBEN HOZTÁK
A SZABADSÁGOT
A SZABADSÁGOT
A község történetének új fejezete 1944. október 6-án délelőtt 11 órakor kezdődött. Ekkor érték el területünket a felszabadító szovjet hadsereg, a Malinovszkij marsall vezette 2. Ukrán Front Plijev lovas-gépesített csoport és az 53. hadsereg egységei. Csanádapáca felöl Gerendáson át nyomultak előre, Csorváson gyorsan áthaladtak, nem ütköztek német, illetve magyar ellenállásba. A község elöljárói elmenekültek, elhagyták hivatalukat.
A felszabadulás után már három nappal — október 9-én — Tóth Czeper Pál és Öze József felkeresték Orosházán a felsőbb kapcsolatokat és a szovjet katonai parancsnokságot, támogatást kértek a Magyar Kommunista Párt csorvási szervezetének megalakításához. Segítségükkel és egyetértésükkel 1944. október 13- án — az ÁFÉSZ mai épületében —
MEGALAKULT A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT
HELYI SZERVEZETE.
Az alapító tagok többségében földmunkások, néhány iparos volt közöttük. A párt alapító tagjai az eredeti jegyzőkönyv felsorolása szerint: Németh János, Békési Lajos, Kómár Lajos, Öze József, Kovács Pál, Török Pál, Csuvár Imre, Sárközi András, Sasala György, Tóth Czeper Pál, Borsi Ferenc, Grek Pál, Grek István, Valach Imre, Hrabovszki János, id. Oszlács Mihály, Zsofcsin János.
Az alakuló ülés megválasztotta a végrehajtó bizottságot, annak titkára Békési Lajos lett.
A pártmunkát a vb tagjai megosztották egymás között. Például a malmokat Zsofcsin János, a gazdasági üzemeket Kómár Lajos és Öze József ellenőrizték. Megválasztották a közbiztonsági szerveket, a rendőrség tagjait és a kézbesítőket. A rendőrség első parancsnoka Hrabovszki János lett, később Vatta Mihály, majd Kómár Lajos látta el a parancsnoki tisztet.
1944 decemberéig a párt taglétszáma 47 főre emelkedett. Ez év decemberében megalakult a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete is.
A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete élére állt az új élet beindításának. A helyzet mielőbbi normalizálása érdekében felhívták a lakosság figyelmét a legfontosabb teendőkre: az őszi mezőgazdasági munkák mielőbbi befejezésére. Cáfolták a rémhíreket, agitáltak, mozgósítottak. Szervezték, hogy begyűjtsék a széthagyott fegyvereket, lőszereket, hogy beinduljanak a malmok. Rövid idő alatt helyreállt a közrend, kinyitottak, árusítottak az üzletek.
A végrehajtó bizottsági ülés 1944. október 22-én kelt jegyzőkönyvéből ez olvasható: „Csorvás községben a politikai és közigazgatási irányítást átvette a párt, és két megbízottal képviselteti magát az elöljáróság mellett működő tanácsban. Gondoskodás történt a nagybirtok(ok) ellenőrzéséről.
A kenyérellátás végleges biztosítására az elöljáróság elfogadta a párt javaslatát. Az itt áthaladó Vörös Hadsereg katonáinak ellátásáról a nagybirtok(ok) terhére gondoskodni kell.”
Érlelődtek a feltételei, hogy meginduljon a demokratizálódási folyamat. Jelentős szerepe volt ebben az 1945. január 8-án megalakult Nemzeti Bizottságnak, amelyet — személyi okok miatt — január 23-án újjászerveztek. A Nemzeti Bizottság elnökének Németh János földművest (1945. március 17-től pedig Dohányos Pált), titkárának Kőhalmi János tanítót választották meg. A Nemzeti Bizottság tagjai: Németh János. Dohányos Pál (Magyar Kommunista Párt). K. Kukla István, Bíró János (Szociáldemokrata Párt). Fórján András, Joó Péter (Független Kisgazda Párt). Oszlács Mihály. Kőhalmi János (Szabad Szakszervezetek).
A Nemzeti Bizottság a községi képviselőtestület létszámát 21 főben határozta meg. Ennek megoszlása: MKP — 5 fő; SZDP — 5 fő; FGP — 5 fő; Szabad Szakszervezetek 6 fő.
A múlt rendszerbeli elöljáróságot átszervezték. A régi főjegyző helyére Csabai Pál (a volt jegyző) került, a képviselőtestületi tagok között a dolgozók képviselői is helyet kaptak. (Lásd az előbbi jegyzőkönyvi kivonatot, illetve a Nemzeti Bizottság által delegáltak összetételét.)
1945. január 20-án megalakult az első tömegszervezet — az Országos Földmunkások Szakszervezete — helyi szerve. Vezetője id. Oszlács Mihály. Később ebből jött létre az Új Birtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége (UFOSZ), majd a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ).1945. május 26-án megalakult a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége csorvási szervezete, 45 taggal. Az MNDSZ vezetősége is koalíciós alapon szerveződött. Titkára — Bencsik Andrásné — MKP-tag volt. A nőmozgalom tömegbefolyásának erősödését bizonyítja, hogy a taglétszám 1953-ra 630 főre nőtt. Megszervezték, gyűjtésből, műkedvelő előadások bevételeiből üzemeltették a napközis óvodát. Sokirányú tevékenységük középpontjában a nők politikai felvilágosítása állt. Aktív részesei voltak az 1945-ös és az 1947-es választások felvilágosító munkájának.
1949-ben rendezték meg az első nemzetközi nőnapot. Ezen általános felajánlás hangzott el a baromfi- és tojásbeszolgáltatás túlteljesítésére, a ..Keltess több baromfit!” nevű mozgalomban. Teljesítéséért néprádiót kapott a szervezet. 1952-ben a koreai népet segítő bélyegárusítási akcióban megyei elsők lettek, s ezzel elnyerték a megyei vándorzászlót.
Az ország teljes felszabadítása után, 1945. április 29-én alakult meg a Nemzeti Paraszt Párt helyi szervezete, Kőhalmi János és Bella Bálint vezetésével.
ELDŐLT AZ „EZERÉVES PÖR”
Községünkben gyorsan kibontakozott az agrárforradalom. Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete alapján már 1945. máicius 15-én, 32 taggal megalakult a Földigénylő Bizottság. A bizottság a már előzőekben említett pártok küldötteiből állt. Elnöke id. Oszlács Mihály, titkára Balla Sándor lett. A bizottság első feladatát az uradalmi földek felmérése, a földigénylők számbavétele és az igények elbírálása képezte. Ezt követte az adminisztrációs és műszaki munka elvégzése. Az írásos tevékenységben sokat segítettek a nevelők — Horváth Irénke, Kelemen Margit, Kőhalmi János.
1945. április 17-én zeneszó mellett vonultak fel a főutcán a nincstelen parasztok, munkások és értelmiségiek, hogy ünnepélyesen, jelképesen megkezdjék a földosztást. Elsőként azok az agrárproletárok — Németh János, id. Dohányos János, Kómár Lajos — kapták meg régi jussukat, akiknek a Horthy-fasizmus idején, haladó gondolkodásuk miatt, a legtöbb üldöztetésben volt részük.
A bizottság április 26-án kezdte a történelmi munkát. 6677 kh földet osztottak ki 869 család között. Családonként 5 kh föld és gyermekenként plusz egy hold jutott. A családok közül 600 volt a nincstelen proletár, gazdasági cseléd. 100 család tartozott a kis- és szegény paraszti kategóriába.
A földosztás idején megtörtént a házhelyek kijelölése, az uradalmi épületek lebontása, az építési anyagok szétosztása. A bizottság 1947 februárjában fejezte be munkáját. Ezzel Csorváson is eldőlt az „ezeréves pör”. A föld kimérésénél tanúsított, fáradságot nem ismerő, igen lelkiismeretes munkájukkal kiérdemelték, hogy itt is szerepeljen a nevük: Turcsek Béla, Gyarmati Lajos és Bella Bálint.
Az újonnan földhöz juttatottak nagy lelkesedéssel, egy emberként összefogva dolgoztak azért, hogy új tulajdonukon a tavaszi mezőgazdasági munkákat időben elvégezhessék. Igavonó jószág alig volt. Voltak, akik ásóval kezdték meg földterületük bemunkálását. Mások családjukkal együtt éppen hogy nem maguk húzták a boronát, de bemüveletíenül nem hagyták a földet.
A reakciónak a földreform és újjáépítés elleni támadása községünket is elérte. 1946-ban, amikor a földosztás nagy része befejeződött, a nagybirtokosok egy része vissza akarta venni ingatlanjait. Reck Géza nagybirtokos a földjét, gróf Wenckheim Matild a malmát, egyes kulákok pedig tagosítást követeltek. A „földes vagyonfoglaló” törekvéseket a lakosságnak a múltbéli nyomorúság emlékéből is táplált harcos kiállása, erősödő egysége meghiúsította.
ERŐSÖDÖTT A PÁRT TÖMEGBEFOLYÁSA
A Magyar Kommunista Párt jól látta, hogy a hatalomért folyó harc még nem dőlt el. A párt helyi szervezetének tagjai — élükön Dohányos Pál titkárral — agitáltak, erősítették az új társadalmi rendbe vetett hitet. Arra törekedtek, hogy az SZDP-vel erősítsék a kapcsolatot. Ezt a célt szolgálták többek között a pártközi értekezletek. Az MKP kezdeményezésére megállapodtak a gazdasági és politikai együttműködés legfontosabb kérdéseiről, így: a gazdasági feladatok folyamatos egyeztetéséről, közös pártnapok, pártaktívák szervezéséről, közös ,,R”-gárda felállításáról. Erősödött a párt tömegbefolyása mind a községben, mind pedig a külterületen. (A külterületen élt akkor a lakosságnak több mint 40 százaléka.)
1947-ben önálló pártalapszervezet létesült Nagymajorban, Kis-majorban, Rudolf-majorban, Károly-majorban, Reck-külsőben. A párt taglétszáma ez időben 869.
Vessük össze a helybéli választási eredményeket:
Az 1945-ös őszi választások:
| |||
| FKP | 1444 | szavazat, az összes szavazat | 33,1 %-a |
| MKP | 901 | szavazat, az összes szavazat | 20,5 %-a |
| SZDP | 1593 | szavazat, az összes szavazat | 36,9 %-a |
| NPP | 374 | szavazat, az összes szavazat | 8,6 %-a |
| PDP | 29 | szavazat, az összes szavazat | 0,7 %-a |
Az 1947. augusztus 31-i választáson az MKP a legtöbb
szavazatot kapta. A leadott 4593 szavazat megoszlása a következő:
| |||
| MKP | -- | 31,66 % | |
| SZDP | -- | 24,58 % | |
| FKP | -- | 17,66 % | |
| NPP | -- | 11,83 % | |
A többi párt együtt 14,27%-ot ért el. Csorváson a két iik káspárt megszerezte a szavazatok több mint 56%-át, a koalíciós pártok pedig elsöprő sikert arattak. Ezen a választáson Csúvár Imre személyében először került csorvási állampolgár a Parlamentbe. (Csúvár Imre 1900. október 1-jén Csorváson született. Parasztcsaládból származik. Szegénységük, gyermekkorának sok mostohasága korán gondolkodó emberré tette. 1918-ban, 18 éves korában lett tagja a Szociáldemokrata Pártnak. A munkásérdekek mellett mindig bátran kiállt. Állandó kapcsolata volt az Orosházán és a Csorváson működő illegális kommunista sejttel. Tiltott gyűlések tartása miatt több alkalommal hetekig, hónapokig fogva tartották, a csendőrök többször megverték. 1944-ben internálták két hónapra. A felszabadulást követően a községházán dolgozott, egyik szervezője a földosztásnak, részese a helyi Földműves Szövetkezet létrehozásának, s megalakulásától egy évig annak elnökeként dolgozott. Nyugdíjazásáig, 1964-ig, megszakítás nélkül az államapparátusban dolgozott.)
Az 1949-es választáson falunk dolgozói is — 99 százalékos többséggel — a népfront jelöltjére adták le szavazataikat. Ez a demonstráció zárta le a koalíciós időszakot.
A felszabadulás után a község fiataljai tömegesen aktivizálódtak. Létrejöttek a rétegszervezetek. Ezek közül a legnagyobb tömegbefolyása — szorosan együttműködve a kommunista párttal — a MADISZ-nak volt. A MADISZ első elnöke Nagy Lajos, titkára Kovács József lett.
A két munkáspárt egyesülése után községünkben is létrejött az egységes ifjúsági szervezet — a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ). itkárának Zsiga Józsefet választották. Kiemelkedő munkát végző aktívák voltak: Bencsik Vera, Péli Etelka, Rusz Ilona, Tóth István, Vereska Anna.
Az MDP segítségével élénk ifjúsági élet volt a faluban és a külterületen. A fiatalok legfontosabb feladatuknak tartották a meggyőző, mozgósító, politikai-felvilágosító munkát. E célból rendszeresen szervezték az úgynevezett Önképző Köröket. Nagy figyelmet fordítottak a párt utánpótlásának nevelésére, sok ifjú tag került ekkor a párt soraiba. A párt megbízásából Havrán Mihály titkár és Bencsik Andrásné vezetőségi tag patronálták az ifjúsági szervezetet.
A DISZ-esek aktívan részt vettek a tanácsválasztás politikai előkészítésében, részt vállaltak a végrehajtásból. Segítették a békekölcsönjegyzést.
Megyeszerte ismert volt műkedvelő színjátszó csoportjuk, járták a falvakat, a tanyavilágot. A legnagyobb sikert a Tolsztoj: Feltámadás című darabjával érték el, amelynek bemutatója volt a békéscsabai Jókai Színházban. Részt vettek a községi dalárdában. Vasárnaponként bált rendeztek. Élénk volt a sportélet is. Kiemelkedő munkájuk elismeréséül 5 tagú küldöttség vett részt a budapesti VIT-en.
RÉGI HANGYA — ÚJ FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET
Községünkben a felszabadulás előtt a Hangya Szövetkezet vegyes kereskedése és kocsmája mellett 27 kiskereskedő működött. Felszabadulás után itt is megindult a küzdelem a régi szövetkezet demokratikus átszervezéséért. A Csorvási Földigénylö Bizottság 1945 júniusában azt jelentette a megyei Földbirtokrendező Tanácsnak, hogy „a Dolgozók Szövetkezete alakulása a régi Hangya Szövetkezet átszervezésével folyamatban van, amely termelő, fogyasztási és értékesítő szövetkezet lesz. Az alapszabály kidolgozása egy időben folyamatba van téve.” A jelentés azon alapult, hogy a kommunista párt helyi vezetőségének kezdeményezésére 1945 júniusában összeült a Hangya Igazgatósága. A régi vezető lemondott és helyébe a kommunista pártszervezet titkárát választották meg. Az új ügyvezető irányításával megkezdődött a szövetkezet átszervezése. Az elgondolás az volt, hogy a községben ne legyen másik szövetkezet, hanem a Hangyát kell átszervezni. A demokratikus pártok képviselőiből koalíciós vezetőségethoztak létre, a szövetkezet tevékenységét kiterjesztették a mezőgazdasági termelés, beszerzés és értékesítés területére is.
A terveknek megfelelően lemondatták a régi vezetőséget. A demokratikus pártok küldötteiből alakult egy szélesebb körű bizottság, amely az igazgatóság és a felügyelőbizottság összetételét személy szerint tárgyalta. A bizottságot az az elképzelés vezette, hogy a község minden rétege legyen képviselve a szövetkezet vezetésében. Az új vezetőség összetételében tükröződtek a helyi politikai erőviszonyok. A bizottság javaslata alapján megválasztott új igazgatóság ügyvezetője és négy tagja a kommunista párt, elnöke, további négy tagja a kisgazda párt képviselője volt. Az igazgatóságban egy-egy tagja volt a Szociáldemokrata és a Nemzeti Parasztpártnak. A felügyelöbizottságban ugyanilyen volt a arány.
A vezetőség kérelemmel fordult az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy a kiosztott nagybirtokon visszamaradt mezögazdasági gépeket, szerszámokat, épületeket és ipari műhelyeket, valamint a községben található gazdátlan lovakat utalja a szövetkezet kezelésébe azzal, hogy azokat a szövetkezet a földhöz juttatottak megsegítése érdekében hasznosítsa.
Ilyen előzmények után — 1945. december 2-án — alakult meg a helyi földművesszövetkezet. Az alakuló közgyűlésen 64 tag volt jelen. Az első igazgatósági tagok a következők voltak: Csúvár Imre, id. Balla Sándor, Jánovszki János, Seres Márton, Sztvorecz András, ifj. Oláh Imre, Tövisháti András, Melich János, Tóth István, Bíró János.
A földművesszövetkezet létrejötte után megnyíltak a különböző üzletágak.
Ide kívánkozik megemlíteni, hogy a felszabadulás után közvetlenül, az inflációs időszakban a piac „valutája” a tojás, búza, zsír és a sertés volt. A nagyobb városok ide utazó lakói az élelmiszerekért cserébe iparcikkeket adtak. A cserepiacon 1 malacért 1 pár lábbeli járt. Egy liter bor ára 3 kg búza volt. Egy mázsa búzáért 5 mázsa fát lehetett kapni. Egy kabát, vagy nadrág értéke 1 kg zsír volt. Egy lepedőért vagy párnahuzatért szintén 1 kg zsírt adtak, vagy ugyanannyi szalonnát.
1946 augusztusában az új forint bevezetésével a községben is helyreállt a normális gazdasági élet. 1949-re a szövetkezeti mozgalomnak ez az ága új fejlődést, ért el. A Hangya beolvadt a földművesszövetkezetbe, amellyel ezen a területen létrejött az egység.
A földművesszövetkezet megerősödése után fejlődésnek indult a kereskedelmi élet. Az 1950-es évek közepére a következő üzletek működtek:
1 vegyesáru üzlet1 textil szaküzlet1 dohánybolt1 húsüzlet1 zöldségbolt3 belterületi fiókbolt1 külterületi fiókbolt1 vegyesáru üzlet Gerendáson.
A vendéglátóiparban Csorváson 4, Gerendáson 1 egység állt a lakosság szolgálatában. Az évi forgalom 1954-ben meghaladta a 19 millió forintot. Ebben az időszakban szövetáruból, selyemáruból, rádióból, kisgépekből, kerékpárból jelentős volt a forgalmi növekedés.
LÉPÉSEK
A GAZDASÁGI FELEMELKEDÉS ÚTJÁN
A község fő jövedelmi forrását a mezőgazdaság képezte. A főbb mezőgazdasági kultúrák átlagtermése 1954-ben az alábbiak szerint alakult: búza 7,3 q/kh, kukorica 18 q kh, cukorrépa 145 q/kh.
A szarvasmarha-, ló- és sertéstenyésztés mellett igen jelentős a községben a baromfitenyésztés és a tojástermelés. 1954- ben 1149 ló, 1459 szarvasmarha és 5938 sertés volt a községben.
Az egyéni gazdák közül név szerint említésre méltó Fehér János — a későbbi Ady Tsz elnöke —, aki 16 kh földön gazdálkodott. Országos hírű, törzskönyvezett ló-, szarvasmarha-, sertés- és baromfiállománnyal rendelkezett. Több kiállításon nyert első díjat.
A község lélekszáma az első tanácsválasztás előtt 7799 fő volt. A népesség 44%-a akkor külterületen élt. A termclőszövetkezetek mellett két állami gazdaság alakult. A Sertéstenyésztő A. G. (Brucella) 1100 kh-on gazdálkodott, a Petöfi-pusztai A. G. 1800 kh-on termelt. Igazgatójuk Bénián József.
A község iparilag gyengén fejlett, némi fellendülést a Gazdép Tröszt működése jelentett. Létrejött a Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet, szabó, fodrász és cipész részleggel.
A lakosok közül sokan foglalkoztak háziipari tevékenységgel, kenderből, rongyból fontak szőnyeget, pokrócot. A szövőszékek is házilag készültek. A seprűkötésnek is régi hagyományai voltak. 1955-ben Csorváson 70 önálló kisiparos dolgozott.
A lakáskörülmények sokat fejlődtek. 1930-tól 1944-ig a községben alig épült új lakás. Különösen kevés a második világháborúra készülődés ideje alatt: pl. 1933-ban 3, 1934-ben 2, 1938- ban pedig 8. A felszabadulástól 1954-ig 250 új ház és 100 felújítás mutatja az építkezés fellendülését. Két év alatt — 1952-ben és 1953-ban 120 család költözött új lakásba. És ezek már nem azonosok az egykori vertfalú, földes, egyszobás, kisablakos lakásokkal. Nagy alapterületű, téglából épült, világos, parkettázott, jó részük fürdőszobás és természetesen villanyvilágításos otthonok. Elterjedt a központi fűtés, ami melegebbé, tisztábbá tette a helyiségeket.
A villamosítás fejlesztésével — a községet 1951-ben bekapcsolták az országos hálózatba — a vezetékhálózat 1946. évi 7,5 km-röl 1954-re közel 20 km-re nőtt. Erre az időre a fogyasztók száma több mint duplájára emelkedett, elérte az 1000 lakást.
Az egészséges ivóvízellátást — a mai Szabadság téren lévő — artézi kút, 5 szivattyús kút és egy ásott közkút biztosította.
A telefonhálózat 1955-ben bővült jelentősebben.
A község életében nagy esemény volt az 1950-ben megnyílt 7 ágyas községi szülőotthon.
A TANÁCS MEGALAKULÁSA
ÉS TEVÉKENYSÉGE
A proletárdiktatúra győzelmét követően nálunk is megszilárdult a politikai egység. Az élet minden területén egyre inkább a néphatalom célkitűzései váltak valóra. A választás közeledtével egyre erősödött a párt- és tömegszervezetek propagandafelvilágosító, mozgósító munkája. A belterületen és a tanyavilágban egymást követték a kisgyűlések. röpgyűlések. Elindultak a helyi és vidékről érkezett házi agitátorok — a népnevelők. Magyarázták a tanácsok megalakulásának jelentőségét, a feladatokat, az új típusú hatalom lényegét — ebben a dolgozó nép felelősségét, helyét, szerepét. Az agitációs munkában az MDP helyi szervezete járt az élen.
Ilyen előzmények után 1950. október 22-én Csorváson is rendben megtörtént a tanácsválasztás. A választók döntő többsége, a népfront jelöltjeire adta le szavazatát.
A tanács alakuló ülése a földműves szövetkezet tanácskozó termében volt. A tanácsba 81 rendes és 41 póttagot választottak.
A tanács elnökének id. Maczák Andrást választották, aki földművesként dolgozott az Új Élet Tszcs-ben, alapító tagként. Közmegelégedésre 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el ezt a felelősségteljes funkciót.
A tanács vb-titkára Temesi János lett, aki nyugdíjazásáig — 1973-ig — szintén eredményesen dolgozott.
Ebben a időben a legnagyobb feladat az apparátus kiépítése, az intézmények működtetése, a népképviselet biztosítása, az adóbeszedés és a beszolgáltaiás szervezése volt. Ezzel együtt fontos volt a mezőgazdasági munka szervezése az egyéni gazdaságokban, a tsz-ekben és az állami gazdaságokban. Nagy erőfeszítésekkel járt a közellátás biztosítása. Nem egy esetben okoztak gondot a szűkös anyagiak.
A végrehajtó bizottság hetente, a tanács havonta ülésezett. Az értekezletek vasárnapi napokon voltak, sokszor estig, éjszakába nyúlóan tartottak.
A tanács apparátusa 12—14 főből állt. A munkához sok segítséget adtak a tanácstagok. A községi és a járási tanácsban öbb mint 20 éven keresztül eredményesen tevékenykedett, többek között Fejér Jánosné, Sárközi Andrásné, Jurás István, Faragó Ferenc.
A tanács önkormányzati jellegének fejlődése, a önállóság, a lakossági összefogás erősödése azt eredményezte, hogy látványos fellendülésnek indult a község. A gyermekintézmények bővülését, az oktatás, a közművelődés feltételeinek kialakulását, az egészségügyi ellátás fejlesztését a lakosság egyetértése kísérte.
A tanács 1963-ban javasolta, hogy az ivóvízhálózat kiépítésére alakuljon Vízmű Társulat. A szervezésben a tanácstagok mellett részt vettek a Hazafias Népfront Választókerületi Bizottságának tagjai is. A lelkes agitáció ellenére sem sikerült a lakosság 51 százalékának igenlő szavazatát megszerezni, így akkor a társulat nem jött létre.
A tanács, a népfront újabb kezdeményezésére 1967-ben ismét megkérdezte a lakosságot, A próbálkozás sikerrel zárult. Létrejött a Vízmű Társulat, amely meg is építtette az ivóvízhálózatot és négy kutat fúratott a jó minőségű ivóvíz biztosítására. A szervezésben kiemelkedő munkát végzett dr. Csanádi József, a párt-végrehajtóbizottság tagja és dr. Lengyel Dezső, a Hazafias Népfront Bizottság elnöke.
Az egész lakosság, de főleg a naponta vidéki munkahelyre utazó több mint 1200 dolgozó helyeselte, hogy 1963—64-ben a község észak—déli irányú utcáiban megépültek a „gyűjtő járdák”, amelyek a község központjának és a vasútállomásnak a megközelítését szolgálták. A közlekedés színvonalát jelentősen emelte a 47-es út belterületi szakaszának és a Bajcsy-Zs. utcának a szélesítése, korszerűsítése. A munkálatok alatt a közlekedés a Gremsperger utcában létesített terelő úton bonyolódott le. Az ideiglenes terelő út később — megyei segítséggel — végleges burkolatot kapott.
Az évek múlásával egyre inkább fejlődött a helyi pártbizottság és a tanács gazdaságszervező tevékenysége is. Szinte az egész község felsorakozott a határozat mögé, amikor 1969-ben döntés született a Hódiköt csorvási üzemének telepítésére. A volt művelődési ház épületet (régebben Kisgazda Kör) kollektívák, kisiparosok társadalmi munkájának igénybevételével üzemcsarnokká alakították. így helyben munkát kapott 180 asszony, leány, akik addig a háztartásban vagy a mezőgazdaságban dolgoztak. Teljesítményük nyomán az üzem rövid idő alatt a vállalat egyik legjobb telephelye lett.
1979-ben a dolgozók korszerű, új üzembe költözhettek. Üzemvezetők 1969—1971: Földi Ferencné, 1971—1981: Széll Lászlóné, 1981 — Szkaliczki Jánosné. A Hódiköt telepítése a község társadalmi életében is mérföldkőnek számít. Helyben itt indult meg a munkássá válás folyamata.
A tanácstagok lelkiismeretes tevékenysége, az apparátus felkészültségének növekedése nyomán mind magasabb színvonalú lett a testületi munka, az igazgatási tevékenység. Dinamikussá vált a társadalmi, gazdasági fejlődés. Ezt ismerte el a Békés Megyei Tanács, amikor 1970. január 1. napjával az országban az elsők között Csorvás is megkapta a nagyközségi címet: íme, idézzük:
Békés Megyei Tanács
37/1/1969. (XII. 23.) számú
HATÁROZATA
A Békés Megyei Tanács az 1016/1969. (IV. 29.) Korm.
számú határozat alapján
számú határozat alapján
CSORVÁS
községet 1970. január 1. napjával
NAGYKÖZSÉGGÉ
és ennek megfelelően tanácsát nagyközségi tanáccsá szervezi át.
A községi tanács, a végrehajtó bizottság és az egységes
szakigazgatási szerv gyakorolja mindazokat a jogokat,
amelyek
a nagyközséget megilletik.
Békéscsabán, 1969. december hó 23. napján.
Klaukó Mátyás s. k. Dr. Kertész Márton s. k.
vb-elnök vb-titkár
Hadd említsük meg e helyütt, hogy a tanácselnöki tisztet a következő személyek töltötték be: | |
1950-től 1967-ig | id. Maczák András |
| 1967-től 1975-ig | Zsiga János |
| 1975-től | Szilágyi Menyhért |
A bizalommal és az új tanácstörvény által biztosított lehetőségekkel a tanács kezdeményezően, ugyanakkor nagy felelősséggel tudott élni.
1971-ben a nagyközségek közül az országban elsőként létrehozta az Általános Művelődési Központot, 1976-ban több évvel megelőzve az erre vonatkozó jogszabály megjelenését, megalakította Gazdasági-Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezetét.
Ugyancsak a országban elsők között létesült Csorváson az öregek Hetes Napközi Otthona. Kialakult a színvonalas egészségügyi alapellátás. 3 körzeti orvos, 2 fogorvos, 1 gyermekorvos dolgozik a községben. A legifjabbakat 3 védőnői körzetben gondozzák.
Az 1976-os években emelkedett a szolgáltatás színvonala is. Üj vágóhíd, benzinkút épült, új sütőüzem létesült, amely Csorvást és Gerendást látja el kenyérrel, péksüteménnyel. A régi kenyérgyár helyén 80 dolgozót foglalkoztató tésztaüzemet létesített a Sütőipari Vállalat. A kereskedelem és vendéglátás korszerűsítését szolgálta a fűszer-csemege bolt kialakítása és a Tompa utcában az élelmiszerbolt és a presszó megépítése.
Az egész községben ünnepnek számított az Iparcikk Kisáruház felavatása. A kereskedelem és vendéglátás terén a lakosság ellátását az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ biztosítja. (Létrejött 1976-ban 7 szövetkezet, köztük a csorvási ÁFÉSZ egyesülésével.)
A községi pártbizottság már 1970-ben szerepeltette a hosszabb távú elképzelések között a településnek a földgázhálózatba való kapcsolását. Ezt akkor még sokan utópiának tartották, de ma már megvalósult tény. A Lenin Termelőszövetkezet megépíttette a gerincvezetéket, így lehetőség nyílott a lakosság gázzal való ellátására is. A hálózat kiépítéséhez a háztulajdonosok anyagilag is hozzájárultak.
Megvalósult az elektromos hálózat rekonstrukciója, a köz világítás fejlesztése. A község elektromos energiával való ellátása jó színvonalon biztosított. A VI. ötéves tervben új kutak fúrásával elegendő vizet nyertünk, így korlátozásra nincs szükség.
A közműellátottság színvonala, az alapellátás fejlődése, a község jó megközelíthetősége elősegíti, hogy a népesség jelentősen ne csökkenjen. A lakosság a kevés helyi munkalehetőség ellenére szereti a települést, szívesen áldoz fejlődésére. Ezt igazolja az egyre emelkedő társadalmi munka értéke, amely például 1985-ben lakosonként meghaladta az 1000 forintot.
A községi pártbizottság, a tanács a lakosság előzetes véleményét kikérve felelősen tervez és a demokratikus fórumokon elhangzott vélemények, a választások tanúsága szerint élvezi az állampolgárok és az irányító testületek bizalmát. Ez tükröződött abban is, hogy Csorvás 1984-töl közvetlen megyei irányítású nagyközségként dolgozhat tovább. Ez azt eredményezte, hogy a lakosság ügyeit teljeskörűen helyben intézik, a döntések helyben születnek.
VÁLTOZOTT A SZELLEMI ARCULAT
A gazdasági élet fejlődése munkavégzési átrendeződést is mutat. A felszabadulás előtt a lakosság többsége nincstelen volt: uradalmi cselédek, kubikosok, vasúti pályamunkások. A falu kifejezetten agrárjellegű település volt. Ma a falu dolgozó lakosságának 1/3-át foglalkoztatja a mezőgazdaság — az is nagyüzemben.
A község dolgozóiból 88 főnek felsőfokú, 44 főnek középfokú végzettsége van, szakmunkás-bizonyítványa pedig 590 főnek.
A munkaképes lakosság jelentős része vidékre (Békéscsaba, Orosháza, Gyula, Telekgerendás) jár dolgozni, s alapvetően ipari jellegű munkát végez. Bizonysága ez a fejlődésnek, de a gondolkodásnak, a társadalmi tudat fejlődésének is.
Ami pedig a tudati, politikai fejlődést illeti, annak része, hogy Csorváson a 80-as évek közepén 9 alapszervezet 43 pártcsoportjában több mint 400 párttag van.A pártbizottság titkárai:
| |
| 1956-ig | Havrán Mihály |
| 1965-ig | Kovács János |
| 1967-ig | Zsiga János |
| 1971-ig | Totorán János |
| 1971-től | Széll László |
A KISZ-alapszervezet kereken 170 tagja, a többi tömegszervezet, a Hazafias Népfront-mozgalom mint a szervezettség megtestesítői, jelentős politikai nevelő tényező.
A KOLLEKTIVIZÁLÁS UTJÁN
A földosztás után a saját birtokán mindenki igazi gazda módjára akart dolgozni. A gondokat, nehézségeket vállalták. Igaz, akkor még nem világlott ki teljesen, hogy megannyi akadályt kell leküzdeni. A teher évről évre nőtt. Az egyik család jobban, a másik kevésbé tudott megbirkózni a nehézségekkel. Keresték, kutatták a kiutat, jobban szerettek volna élni a rég óhajtott szabadsággal. Jobban, okosabban akarták erejüket hasznosítani.
Néhány felvilágosult agrárproletár tudatában derengeni kezdett a közösről hallott jobb világ. Emlékezetükbe felidézték id. Oszlács Mihály beszédét, amelyet 1945. április 17-én Kisma- jorban a birtokátadó gyűlésen mondott: „Történelmi ülést nyitottam meg, amelyhez az orosz Vörös Hadsereg jóvoltából juthattunk el. Leterítette az élő nagybirtokrendszert, birtokba veheti a nép régi örökségét, amiért oly sokat szenvedett és éhezett. Dolgoztunk rajta eddig is, dolgozni kell ezután is . . . Egy nagy közös családot vélek látni a megjelentekben, kiket a szolidaritásnak érzése kell hogy összetartson ... hogyha nehéz is lesz a munka, mert hiszen országunk lerongyolódott az embertelen fasizmus által előidézett háború miatt. Átmenetileg nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy önmagunk is, de nemzetünket is boldogabb jövőbe tudjuk átvinni . . . Ezeket a gondolatokat ápolva arra a megállapodásra jutottunk, hogy a gazdálkodást egyedenként megkezdeni nem tudjuk. Lerongyolódásunknál fogva kénytelenek vagyunk egyetemesen (közösen, A szerk.) gazdálkodni, de az egyetemes (a kollektív, A szerk.) gazdálkodás megkívánja, hogy úgynevezett intéző bizottságot állítsunk fel”.
A nagybirtokok igénybevétele, s a földosztás után 1948 októberében 11 taggal (mind föld nélküli proletárból, akik valamennyien a kommunista párt tagjai voltak) megalakult a Sallai Imre Termelőszövetkezeti Csoport, a község első kollektív gazdasága. 1949 februárjában pedig Földbérlő Szövetkezet jött létre.
1949 szeptemberében 50 öntudatos parasztember találta meg a szövetkezés útját. Ekkor a faluban három kollektív gazdasá alakult: az Új Élet, a Vörös Október és a Szabadság. Az Új Élt 16 taggal — 298 kh. holdon, a Vörös Október 27 taggal — 31 kh. holdon, a Szabadság 7 taggal, 77 kh holdon lépett az új útra. Az Új Élet Tszcs elnöke Orbán György, a Vörös Októberé Varga György, a Szabadságé Szluka András lett.
A döntés előtt mindenki átélte a maga lélekviharát. Nem sajnálták azt, aminek hátat fordítottak, de tartottak az újtól, az ismeretlentől. Megsárgult okmányok, szófukar jegyzőkönyvek „vallanak” a megalakulásról, az azt követő nehéz évekről. Mind- annyiukban hit és bizakodás volt. Nagy volt a tettrekészség, az élniakarás. A kisközösségek összeadott vagyona csekély volt. Az eredeti okmányok tanúsága szerint az egyik alapító tag a következő eszközöket adta a közösbe: 1 db egytagú ekekapa, 1 db kéttagú borona, 2 db petróleumlámpa, 2 szál deszka.
Az alapító tagok családon belül is megvívták a maguk küzdelmét. Az asszonyok nem nézték jó szemmel az éjszakába nyúló üléseket, vitákat, a kevés keresetet. A közösben gyakran tartottak közgyűléseket. Ha két darab vödröt vagy egy pár kötőféket kellett venni, ehhez közgyűlési határozat, döntés kellett.
Az egyik jegyzőkönyvben ez olvasható: „El kell dönteni, hogy a járandóságot a bevitt föld arányában vagy pedig munkaegységre osszák szét”. Az első és az azt követő lépések nagyon nehezek voltak. Az idő múlásával gyarapodott — ha nehezen is — a tagok száma, nőtt a földterület. De a tagok jövedelme nagyon alacsony volt. Évente két-három esetben volt készpénzosztás.
Az elvégzett munkáról munkaegységet, a munkaegységre természetbeni juttatást számoltak el. Id. Mogyorósi József 1949—1950. évi munkaegységkönyvében juttatásként az alábbiak vannak bejegyezve: 2 liter sovány tej, 2 kg hús, 20 kg sárgarépa, 5 liter pálinka, 400 kg búza.
A volt Új Élet Tszcs iratai között kiosztókönyvben olvasható az ilyen természetbeni juttatás: rőzse, lekvár, mák, szalonna, kukoricaszár, ebéd. Az egyévi pénzbeli kereset a jobb években is alig érte el a 8000 Ft-ot.
Az alapító tagok a nehézségek, megpróbáltatások ellenére hittek a szövetkezésben, bíztak a jövőben. A munkaszervezés kezdetleges volt, de a szorgalom, az akarat mélyen gyökerezett. Gyalog jártak a mezőre dolgozni, gyakran 10—15 km-es távolságra. Nehezen várták az első aratást, mert a kenyér nem tartott ki újig. Amikor megkapták az első búzát a közösből, úgy érezték, hogy az abból sütött kenyér illatosabb, jobb ízű minden korábbinál.
Sokat segített a községben 1948-ban létesített mezőgazdasági gépállomás. Erőgépeivel — amely az első időben a nagybirtokokról származó traktorokból, gőzekékből, cséplőgépekből stb. állt, s ezt később állami fejlesztésből fejlesztették, korszerűsítették — mindenekelőtt az alakuló, erősödő kollektív gazdaságokat szolgálta. De munkálta a földhöz juttatott újgazdák, s a kisparasztok földjeit is.
1950-ben végrehajtották az első tagosítást, teltek a nehéz évek, nőtt a közös, de nem lett sokkal könnyebb az élet. Az 1950-es évek elején nehéz idők jártak a mezőgazdaságra. Sok kárt okozott az időjárás is. Az embereknek, de még az állatoknak is alig volt mit enniük. Vezetésbeli, emberi súrlódások nehezítették a helyzetet.
A javulás persze, ha lassan is, de megindult.
1956-ra a község mezőgazdasága kezdett kilábalni a bajokból. Utána voltak már a nagy gabonakifagyásnak, aminek következtében nem volt takarmány és kenyér sem volt elég. Megszűnőben volt a „virágzó” mezőgazdaság (így titulálták faluszerte a parlagon lévő földeket. A szerk.), az elhagyott földeket újra művelésbe vették. Enyhült a beszolgáltatás! kötelezettség is.
Az 1956-os évben a megelőző időkhöz viszonyítva, nőtt a község mezőgazdasági árutermelése. Kalászos gabonát 5028, kukoricát 2501, cukorrépát 640 katasztrális holdon termeltek. Akkor a búza kataszteri holdankénti átlagtermése 10,4 q volt.
A község állatállománya 1956. március 31-én:
| szarvasmarha | 1500 db |
| ebből tehén | 786 db |
| sertés | 7610 db |
| ebből anyakoca | 454 db |
| ló | 1237 db |
| juh | 91 db |
A tejtermelés örvendetesen emelkedett. Míg 1954-ben 3280 hl volt, addig 1956-ban elérte a 4658 hl-t. Ennek 67%-át az állami felvásárlásban értékesítették. Sertéshúsból is többet termeltek a gazdaságok, mint a megelőző években.
Így találta az ellenforradalom 1956 őszén a községet. 1949 óta a második nagy megrázkódtatás, ami elsősorban a termelőszövetkezeteket érte. A helybéli ellenforradalmi tanács próbálkozott a termelőszövetkezetek feloszlatásával, de ez nem járt sikerrel. Tény, hogy sok tsz-tag kilépett ekkor mind a három termelőszövetkezetből. Jószágot vittek ki, fogatot vittek ki, de az is tény, hogy az egyéni parasztok részéről támadás nem érte a termelőszövetkezeteket. A mezőgazdaságban az őszi munkák többségét az egyéniek is és a termelőszövetkezetek is elvégezték. Akik a termelőszövetkezetben maradtak, szép példáját adták az emberi magatartásnak. Az egész őszi vetést, a jószágok etetését sorban végezték, függetlenül attól, hogy mi volt az eredeti munkabeosztás. Éjszaka vasvillával tartották az őrséget, nehogy elvigyék az állatokat.
A MUNKÁSŐRSÉG HELYI ALEGYSÉGÉNEK
MEGALAKULÁSA
MEGALAKULÁSA
Az ellenforradalom Csorváson is támadott. Nagy volt a zűrzavar, a termelés és az ellátás majdnem megbénult. Volt tüntetés, könyvégetés, vöröscsillag-gyalázás. A legvéresebb szájú ellenforradalmárok elkészítették a „kivégzendők” listáját. Itt is voltak nehéz napok. Az ellenforradalmi tanácsot — szerencsére emberáldozat nélkül — 1956. december 11-én a karhatalom eltávolította.
Ezt követően még sok tennivaló volt az ellenség elszigeteléséért, a fejek „kitisztításáért”, a rend helyreállításáért. A feladatok élére a párt állt. 1956. december 16-án a községi tanácsházán 37 volt MDP-tag megalakította az MSZMP csorvási szervezetét. A párt titkárának Kovács Jánost választották meg. A taglétszám 1957. júniusára már 217 főre emelkedett.
A párt kezdeményezésére megalakult a pártőrség, röviddel ezután fegyverrel látták el feladataikat. Újból birtokba vették a pártszékházat, éjjel-nappal vigyáztak a rendre. A kijárási tilalom alatt a rendőrséggel éjszakai járőrözést végeztek. A pártőrséget a szükség alakította ki, tagjainak nagy része a volt „R”-gárdából szerveződött. Közülük — élen — id. Totorán Jánossal megkeresték, kitisztították a régi ,,R”-gárdista egyenruhát, azt büszkén viselték.
Az MSZMP helyi szervezete a Munkásőrség szervezéséhez 1957 februárjában fogott hozzá, és a hónap végén megalakult a csorvási alegység. A Munkásőrség magját a pártőrségben is szolgálatot teljesítők adták, Ők párthű, az osztályharcban már kipróbált, bátor emberek voltak. A szakaszba bekerültek fiatalabb, de politikailag szintén elkötelezett emberek is. A helyi szakasz alapító tagjai voltak: id. Araczki János, Búzás János, Hunya István. Havrán Mihály, Lazarenkó Imre, ifj. Maczák András, Maczák János, id. Popol Pál, Sárközi András. A szakasz parancsnoka, a pártőrség egykori vezetője, Hunya István volt, akinek kiemelkedő érdemei voltak a helyi szervezetnek a megteremtésében. A korabeli párttaggyűlési beszámolóból olvasható: „A Munkásőrség helyi szakaszának megalakulása nagyban hozzájárult a párttagság létszámának növekedéséhez, biztonságérzetet adott tagságunknak. A Munkásőrség olyan derék és elvtársakból tevődik össze, kiknek személye biztosíték arra, hogy a pártszervezet egész tevékenysége mellett, ha arra sor kerül, fegyverrel is kiállnak.”
Az eltelt 30 év alatt a szakasznak 96 tagja volt. A három évtized alatt az Orosházi Jambrik József Munkásőr Zászlóalj egyik legeredményesebb alegysége a csorvási volt. Politikai és szakmai feladataik ellátásában mindig élen jártak, több kiváló cím birtokosai.
Hunya Istvánt mindössze három parancsnok követte: Mátó János, Beregszászi Lajos és Sajti József.
KONSZOLIDÁCIÓ — MEGERŐSÖDÉS — ÚJ ÚT
Az ellenforradalom után a termelőszövetkezetek rövid időn belül talpra álltak, belső szervezetük rendeződött. A hangadók kiléptek, s azok maradtak bent, akik szívvel-lélekkel akarták a termelőszövetkezetet, a közös munkát. Három, viszonylag nyugodt esztendő következett. A termelőszövetkezetek megszilárdultak, egyre inkább érezni lehetett, hogy meghatározó tényezőivé váltak a község mezőgazdaságának. 1957 végére, 1958 tavaszára a korábban kilépők szinte mind visszakérték magukat a termelőszövetkezetekbe. A helyzet azonban megváltozott. Most a termelőszövetkezetek nem akarták felvenni a kollektív gazdálkodást hűtlenül elhagyókat. A kijózanodás egyébként már előbb végbement. Az elhurcolt tehenet, kocsit, lovat még 1956 őszén visszavitték a közösbe. A kilépők többsége rájött, hogy nem tud visszaállni az egyéni gazdálkodásra.
Az Új Élet Tsz ellenforradalom utáni újjáalakuló közgyűlésén a Kossuth Tsz nevet vette fel. Orbán György helyett — aki tehetséges tsz-vezetö volt, de a sok baj kikezdte a közte és a tagok közötti viszonyt — Stiegelmayer Lajost választották elnöknek.
1957 végén a termelőszövetkezetek földterülete és taglétszáma elérte, kismértékben meghaladta az ellenforradalom előttit:
| Termelőszövetkezet | összes terület | Családok száma | Tagok száma |
| Vörös Október | 565 kh | 67 | 98 |
| Kossuth | 431 kh | 39 | 49 |
| Szabadság | 325 kh | 16 | 19 |
A Szabadság Tsz nem jött rendbe az ellenforradalom után, az 1957-es éve rosszul sikerült. A munkákkal elmaradozott, az adóssága gyarapodott. Ezért, 1958. január 2-án — akkor 27 tagja, 376 kh földje volt —, a földművelésügyi miniszter engedélyével feloszlatták. A tagok túlnyomó többsége a Vörös Október Termelőszövetkezetbe lépett be, új tagként. Ez az intézkedés javította a termelőszövetkezetek helybéli pozícióit, a termelőszövetkezetek tekintélye az 50-es évek végére megszilárdult.
1958 végén megérett a helyzet arra, hogy ismét beinduljon a politikai agitációs munka a mezőgazdaság nagyüzemi átszerve zéséért. E munkát a községi pártbizottság irányította. 11 tagú szakmai bizottságot hozott létre. Részt vettek ebben agrárszakemberek, közgazdászok, tapasztalt tsz-szervezök. A bizottság kidolgozta az átszervezés módszereit, a szükséges gazdasági intézkedéseket. Hét termelőszövetkezet megalakítása szerepelt az el- képelésben. Az átszervezés tervszerűen folyt, de a valóságban bonyolultabb volt, mint azt előre látni lehetett.
Sok körülmény nehezítette az átszervezés előrehaladását, az egyéni gazdák termelőszövetkezetbe lépését. Nehezítette a meglévő ellenséges propaganda, az éveken keresztül még mindig tartó „csajkarendszer” meséje. Nehezítette, hogy Csorvás község parasztsága nagyon megosztott volt, ami lényegében az 1945 előtti birtokviszonyokon alapult.
A földtulajdon megosztásáról a korábbi fejezetben írtunk. Ehhez tartozik az a társadalmi körülmény, hogy a tulajdonos és használó is különvált, mert a község művelhető földterületének közel 30 százalékát haszonbérlet útján művelték. Ezzel együtt is mintegy 1000 „gazda” nem tudott megélni csekély földjének terméséből. Ehhez jött még kb. 700—750 agrárproletár, béres, cseléd, napszámos, akiknek semmi földjük nem volt. A föld nélküli agrárproletárt a középparaszttól és nagyparaszttól a megélhetés óriási különbsége választotta el, s őket kellett egy termelőszövetkezetbe szervezni.
Az agrárproletárok között nehezítette a szervező munkát nem ügynek az a nézete, hogy ti. „nem akar más lábakapcája lenni”. Hiszen hosszú időn keresztül tényleg az volt. Kísértett még a múlt, hiszen még közel volt az uradalmi nagyüzemben dolgozás minden keserve, a mi téeszeink pedig még nem voltak igazán vonzóak.
Az agitációs munka hatásosan folyt, aztán a kezdeti nehézségeken túljutva a vártnál is nagyobb eredménnyel járt. 1959 tavaszán három hét alatt, a nagyüzem aránya a községben meghaladta az 51 százalékot. Két I-es típusú tszcs alakult. Az egyik November 7. néven 135 kh-dal, a másik „Petőfi” néven 275 kh- dal. A Vörös Október Tsz területe 2044 kh-ra, a Kossuth Tsz területe 1337 kh-ra növekedett. Az egyénileg művelt terület azonban még mindig 7000 kh felett volt, s ebből jóval több mint 3000 katasztrális hold középparaszti tulajdonban.
Az 59-es év jól sikerült a termelőszövetkezeteknek. Belső viszonyaik rendeződtek, a termelésben elég jó eredményt értek el. Búzatermés átlaguk 3,5 mázsával lett több, mint az egyéni parasztoké. Az állami gazdaság termése ennél is magasabb lett.
Búzából 15,5, őszi árpából 20, kukoricából 30, cukorrépából 176 mázsát termeltek kataszteri holdanként.
Az egyénileg gazdálkodók helyzete ugyanakkor nehezebbé vált. A fiatalok tömegesen hagyták el a mezőgazdaságot, nem volt szabad munkaerő. A cséplőgépekhez csak nagy nehézségek árán lehetett összeszedni az embereket, pl. a ,,Református”-dűlőben a gazdák maguk álltak össze, hogy elcsépeljék saját gabonájukat.
A téeszszervezés ősszel újra folytatódott a községben. Az akció népes nagygyűléssel indult. Az tény, hogy ezen az egyéni parasztok közül nagyon kevesen vettek részt. November 30-án indultak az agitátorok, 240—250 ember — a helyi termelőszövetkezetek tagjai, földművesszövetkezet dolgozói, de nagyon sokan a békéscsabai MÁV-tól, orosházi intézményektől.
A szervezés kezdeti eredményei nem sok jóval kecsegtettek. Közel egy hónapon át karácsonyig, mindössze 150 család lépett be, főként idősek, özvegyek. A nagy tartózkodásnak többféle oka volt. Ahogy ’59 tavaszán leállt a szervezés, a parasztok úgy gondolták, az most is le fog állni, s az „jár jól”, aki kitart. Ez időszakban volt a párt VII. kongresszusa. Azt mondták, nem törődnek vele, hogy mit mond a csorvási vezetés, megvárják, mit mond a kongresszus. Az is közrejátszőtt, hogy a tavaszi új belépők bizony nem a legkedvezőbb híreket terjesztették a termelő szövetkezetről. Nem volt abban kifejezett hazugság — csak hé kizárólag a negatívumokat beszélték.
Egész télen folyt az agitációs munka. Az átszervezés kezdeti időszakában főként az új földhöz juttatottak beszervezésén fáradoztunk, s csak ezután következtek a középparasztok. Ez utóbbiak körében — érthető módon — nagyobb volt a tartózkodás. Beállott gazdaságuk volt, nagy volt a rokoni összefonódás. Jól felkészített agitátorbrigádokat alakítottunk. Ezeknek az úgynevezett vezérparasztok beszervezése volt a feladatuk. Mikor ők — köztük a sokak által ismert Fehér János — igent mondtak, a többiek is tömegesen léptek be a termelőszövetkezetbe.
Karácsony után egy csapásra megindult a belépés. Az ünnep utáni első napon 20, második napon 54, harmadik napon 106 család lépett a termelőszövetkezetbe, úgyhogy 1960. január 8-ára a csorvási földterület 80 százaléka került kollektív művelés alá. 1960. január 10-én községi nagygyűlésen bejelenthettük: Csorvás termelőszövetkezeti község lett.
Január végén már a földterület 93 százaléka nagyüzemben volt. A meglévő két termelőszövetkezet mellé még kettő alakult, Ady és Petőfi Tsz néven. Ehhez fogható nagy társadalmi változást csak a földreform jelentett a község parasztságának életében. Átrendezte a falu mezőgazdaságát társadalmi értelemben is, az emberek egymáshoz való viszonyában is, és a termelésben is.
Az átszervezés befejeztével a Vörös Október Termelőszövetkezetnek 470 tagja, 3200 kh földje volt, főként a sztojanovicsi, ladicsi, kismajori és gáliki földek. Volt földje a vasút alatti táblában is. A téesz elnöke Varga György lett.
A Kossuth Termelőszövetkezetnek 320 tagja 2400 kh földön gazdálkodott. Főként a volt Rudolf-majori és a Károly-majori földeken. Elnöke ekkor Ivanics József.
Az Ady Termelőszövetkezetnek 442 tagja 2500 kh földet művelt. A Fűzfás-dűlői, alsó-csárdai, felső-csárdái, vitézi és a szikes-dűlőkben. Elnökének, a korábbi példásan gazdálkodó Fehér János középparasztot választották.
A Petőfi Termelőszövetkezetnek 164 tagja 1500 kh földet vitt a közösbe, a rossz-csorvási, cukrosi, Szenes-pusztai területeken. Elnökének Valaczkai Ferencet választották.
A falu parasztsága a négy termelőszövetkezet között, a korábbi birtokviszonyok szerint oszlott meg. A Vörös Október és ' Kossuth Termelőszövetkezetbe zömében az újonnan földhöz juttatottak, az Ady és a Petőfi Termelőszövetkezetbe zömében a isparasztok és középparasztok léptek. Itt is érvényesült: „suba subához, guba gubához”.
Mint minden nagy eseményhez, az idő ehhez is sok legendát társított. Volt-e erőszak? Agitációval, felvilágosítással folyt az átszervezés, az viszont határozottan, célirányosan és szakadatlanul. Lehet ezt erőszaknak nevezni? Visszatekintve ez időre, jól látjuk: a szervezés idegmunka volt az agitátor részéről is, az egyéni parasztok részéről is. Előfordult, hogy a téeszszervező és a gazda összevitatkozott. Elcsattant egy pofon is. Az „agitátor” nem falubeli volt, soha többet nem jöhetett Csorvásra.
1960 januárjával tehát lezárult egy nagy időszak, ami valamikor 1945 után kezdődött, mert már akkor meg volt a szövetkezés gondolata. „A földhöz juttatottak 610-en, 15 ellenében elfogadták azt a javaslatot, hogy szövetkeznek és a gépeket megfelelő tervszerűséggel fogják használni. A szövetkezésre a mai viszonyok között szükség van ...” — hangzott el akkor. És 15 év kellett hozzá, hogy az akkori első gondolat faluszerte beteljesüljön.
1960 januárjában a nagy feszültségektől megszabadulva várta a falu a tavaszt.
A 60-as évek Csorváson a termelőszövetkezetek megszilárdításával teltek el. Közel 1000 embert kellett munkába állítani, megváltozott feltételek mellett számukra is javuló életfeltételeket teremteni.
Az első év elég jól sikerült, vitte a lendület a termelőszövetkezeteket. A tagok keresete is jól alakult. A búza átlagtermése meghaladta az előző évit. Kialakult a termelőszövetkezetek belső szervezete, a korábbi egyéni gazdák közül többen kiváló vezetők lettek.
Aztán az első évek után, elsősorban a növénytermesztésben jelentkeztek a bajok. A csapatmunka nem ment gördülékenyen, egyre jobban tapasztalható volt a széthúzás a tagok között. Nem lett ugyan „virágzó” (!) mezőgazdaság, de a növényápolási munkák mindig késedelemben voltak. Ehhez az is hozzájárult, hogy a közösben 18—20-féle növény termesztésével foglalkoztak. Ezek a bajok már 1961-ben is kiütköztek, hiszen december hónapban még 15 hold cukorrépa szedése, 220 vagon cukorrépa szállítása, 560 hold kukorica törése és 1800 hold mélyszántás volt hátra.
1962-ben jóval kevesebb búza termett, s az államnak a tervezett 111 vagon helyett csak 60 vagonnal tudtak eladni. A kukorica átlagtermése 19,8 mázsa májusi morzsolt volt kataszterholdanként, de az is igaz, hogy a háztáji területen elérte a 25 — 30 mázsát.
1964 őszén a községi pártbizottság a termelőszövetkezetek vezetésével egyetértésben, határozatot hozott a részesmüvelés bevezetésére, ami akkor a termelőszövetkezetek megszilárdulása szempontjából óriási jelentőségű volt.
Egy év múlva ennek a várt megszilárdulásnak határozott jelei mutatkoztak. Tiszta vagyonuk az 1960. évi 12 millió Ft-ról 32 millió Ft-ra nőtt. A növénytermesztés hozamai jelentősen meghaladták az 1960. évi szintet.
Átlagtermések q/kh | |||||
1960 | 1965 | ||||
Vörös Október | Kossuth | Ady | Petőfi | ||
| Búza | 11,8 | 17,3 | 18,1 | 16,6 | 12,3 |
| Kukorica | 14,5 | 24,0 | 27,4 | 23,1 | 21,3 |
| Cukorrépa | 87,0 | 161,6 | 177,4 | 172,6 | 190,0 |
Ez idő alatt a téeszek sok beruházást valósítottak meg. Tehénistálló, baromfiólak épültek. A Petőfi Tsz szinte egy új majort teremtett. A tagok helyzete is javult, jövedelmük 15%-kal nőtt. A munkaegység értéke meghaladta a 30 Ft-ot, az Ady Tsz-ben ez 34,9 Ft-ot tett ki. A községi gazdasági színvonal növekedésének javulását az is mutatta, hogy a lakosság — s ebben jelentős számú a téesztag — takarékbetét-állománya az 1960. évi 1755,— M Ft-ról több mint 7 millió forintra emelkedett, az iparcikkek forgalma 33%-kal nőtt.
A Vörös Október Termelőszövetkezetben 1962-ben nyilvánosságra került, hogy a termelőszövetkezet egyes tagjai hozzányúltak a szövetkezet vagyonához. Az ellenőrzés elmulasztása miatt a közgyűlés leváltotta Varga Györgyöt elnöki beosztásából. Helyette Kocsis Györgyöt, a termelőszövetkezet addigi főagronómusát választották. Varga György nagyon sokat tett a község szövetkezeti mozgalmáért. Becsületére legyen mondva, hogy leváltása után mindvégig, haláláig hű maradt a szövetkezeti mozgalomhoz.
A Petőfi Termelőszövetkezetben 1963 nyarán Valaczkai Ferenc helyett, akinek a képességeit meghaladták az elnöki feladatok, Göcző Andrást választják elnöknek. Göcző András az eIső években „csodákat művelt”, a tagok lelkesedtek. Két év lúlva pedig, teljes bizalmat vesztve le kellett váltani posztjáról. Helyette a közgyűlés Benczúr Jánost választja elnöknek.
A termelőszövetkezetek megszilárdulása a 60-as évek második felében is tovább tart, termelési hozamai nőnek, a kalászos gabona termesztése erre az időre már teljesen gépesített.
Az első kombájn a 60-as évek elején jelenik meg a termelőszövetkezetek földjén. A kezdeti idegenkedésre jellemző, hogy még a Petőfi Tsz akkori főagronómusa, Vági Adám is ellenezte az alkalmazását. A kukorica, cukorrépa s egyéb kapásnövények termesztése ez időben még kézi műveléssel történik.
A termelőszövetkezetek közös vagyona a lelkes és beinduló jó munka eredményeképpen az évtized végére jelentősen gyarapszik. 1970-ben: Vörös Októberé 25 677.— M Ft, Kossuthé 19 020— M Ft, Adyé 19 663,— M Ft, Petőfié 9620,— M Ft.
Az Ady Tsz sertéstelepet épít, a Kossuth Tsz vasvázas színeket, szarvasmarha-istállókat. A Vörös Október Tsz gabonamagtárt, szarvasmarha-istállókat. A gépállomás 1968-ban megszűnt Csorváson, gépeit megvették a termelőszövetkezetek, az épületeket az Ady Tsz vásárolta meg, 1000 M Ft-ért.
Nagy jelentőségű intézkedés, hogy 1972. január 1-jével a termelőszövetkezetek megszüntetik a munkaegységrendszert, és helyette készpénzfizetést vezetnek be úgy, hogy év közben a megkeresett munkabér 80 százalékát fizetik ki.
Az 1970-es évek elejére új ellentmondás keletkezik a helybéli termelőszövetkezetek gazdálkodásában. Mégpedig az, hogy nincs elég fejlesztési pénzeszközük, a tagok jövedelmének veszélyeztetése nélkül nem tudnak beruházni. A tagi részesedés sem nő az elvárható mértékben.
Az egy tízórás munkanapra jutó tagi részesedés (Ft/nap):
1968 | 1969 | 1970 | 1971 | |
Vörös Október | 86 | 99 | 83 | 106 |
Kossuth | 91 | 111 | 91 | 101 |
Ady | 99 | 105 | 88 | 113 |
Petőfi | 91 | 92 | 86 | 88 |
A szükséges beruházások megvalósítása érdekében társulások jönnek létre. A Vörös Október és az Ady Tsz közösen vásárolnak egy K—700-as traktort. A csorvási és gerendási termelőszövetkezetek együttesen elhatározzák egy szakosított sertéstelep megépítését, ami 1974-re el is készül. Nagy gondol jelent a terményszárító hiánya. Ezt is közösen kellene megépíteni, de a Vörös Október és aztAdy Tsz külön-külön épít magának egy- egy kis teljesítményű zszárítót. A pénz- és eszközhiány egyre jobban sürgeti a termelőszövetkezetek egyesülését.
Az Ady Tsz gazdálkodása viszonylag kiegyensúlyozott volt.
A Kossuth Tsz-ben 1967 nyarán Ivanics József helyett Móricz Ferencet, az addigi főagronómust választják elnöknek, de rövid elnöksége alatt a szövetkezet gazdálkodása teljesen leromlott. Az 1970-es évet a Kossuth Tsz több mint 3 millió Ft pénzügyi hiánnyal zárja. 1970 nyarán Móriczot leváltja a közgyűlés, helyette Kovács Jánost választják elnöknek.
A Vörös Október Tsz beruházásai miatt nem tudja kifizetni az 1972-es zárszámadáskoi' a 20 százalékot. A közgyűlés nem fogadja el a zárszámadást, általános az elégedetlenkedés.
1967 októberében Benczúr János, a Petőfi Tsz elnöke elhunyt. Utódjaként Bor Lajost választják meg. A tagi jövedelmeket úgy- ahogy szinten tartják, de a termelőszövetkezet eszközei csökkennek, 1973 végére az istállói jószerivel üresen állnak.
1974 a vezetöségválasztások — benne az elnökválasztás — soros éve lett volna. Minden körülmény a termelőszövetkezetek egyesülését sürgette, s erre már 1973 végén meg is érett a hely-
zet. A kérdés csak az volt, ki kivel egyesül? A termelőszövetkezetek területi elhelyezkedése miatt az let volna az ésszerű, hogy a Vörös Október és az Ady, a Kossuth és a Petőfi egyesüljenek. De nem így történt. (S ez rögtön azt is jelentette, hogy az első egyesülés csak átmeneti.)
Az első lépést az Ady és a Petőfi Tsz tette meg. 1973. szeptember 21-én az Ady, 22-én a Petőfi Tsz közgyűlése határozta cl az egyesülést. Tehát a két ,,középparaszti” termelőszövetkezet egyesült elsőnek. Ez szükség szerint történt így, amit a közgyűlések beszámolója is igazol: „Hogy miért éppen ez a két termelőszövetkezet egyesüljön? Mert azonosak a körülményei, gazdasági, gazdálkodási feltételei. Mind a két termelőszövetkezet. . . 1960-ban alakult, azonos összetételű középparasztsággal, nézetük még sok mindenben azonos, igy az egymás megismerésére, megszokására hamarabb lehet számítani.” Az első közös közgyűlést november 23-án tartották. Elnöknek Bor Lajost, elnökhelyettesnek Fehér Jánost választották meg. A termelőszövetkezet a Hunyadi nevet vette fel.
A Vörös Október Tsz 1973. október 22-én, a Kossuth Tsz október 23-án, közgyűlésen döntött az egyesülésről. Az első együttes közgyűlést november 10-én tartották, ahol elnöknek Kovács Jánost, elnökhelyettesnek Kocsis Györgyöt választották meg. A termelőszövetkezet neve Rákóczi lett.
A termelőszövetkezetek egyesülése nagyjából azonos gazdasági alapon ment végbe. Egyik sem volt olyan szegény, hogy a másikat tönkretette volna. De az évek közös munkája előkészítője volt egy újabb szakasznak. Már 1975. május 12-én összeült a két tsz egyesítését előkészítő bizottság abból a célból, hogy 1976. január 1-jével egyesüljön a két termelőszövetkezet. A Hunyadi Tsz augusztus 29-én tartotta közgyűlését, ahol titkos szavazással 413-an szavaztak az egyesülés mellett, 24-en ellene. A Rákóczi Tsz egyesülő közgyűlése augusztus 30-án volt, ahol 499-en szavaztak igennel és 2 fő ellene. 938 téesztagból tehát 912 megszavazta az egyesülést.
Az együttes közgyűlést szeptember 20-án tartották, ahol elnöknek Kovács Jánost, elnökhelyetteseknek Kocsis Györgyöt és Bor Lajost, az Ellenőrző Bizottság elnökének Fehér Jánost választották meg. A termelőszövetkezet főagronómusa Balázsik Mihály, főkönyvelője Horváth József lett. Az MSZMP titkári funkcióba — a párttagság bizalma alapján — Farkas Istvánné került. A termelőszövetkezet a Lenin nevet vette fel.
így valósult meg az „egy falu, egy téesz”. Ezzel az egyesüléssel megnyílt a lehetősége a mezőgazdasági termelés nagyobb ütemű fejlesztésének, olyan tíz év következett, amelynek főleg az első felében felgyorsult a termelőszövetkezet minden oldalú és irányú fejlődése.
Az egyesült termelőszövetkezet rövid idő alatt túljutott az egyesülés nehézségein. Kezdetben legnagyobb akadály a megszokottság volt. A tagok ragaszkodtak a korábban kialakult munkahelyükhöz, szervezeti formákhoz, személyekhez. Külön is vigyáztak arra, hogy a „volt termelőszövetkezetük” nehogy valamiben hátrányosabb helyzetbe kerüljön. Általános tapasztalat volt, hogy az egyesülés után mindenki jobban szerette a „volt termelőszövetkezetét”, mint az egyesülés előtt, összevitatkoztak azon, hogy ebben a „házasságban” ki volt a „menyasszony”, ki volt a „vőlegény”. Érdekes, hogy mindenki vőlegény akart lenni. (!)
A 76-os év jól sikerült az egyesült termelőszövetkezetnek, szinte mindenben meghaladta a korábbi éveket. Nyeresége a 75. évi 9 millió Ft-ról 1976-ra 15 millió Ft-ra, 1977-re 28 millió Ft-ra nőtt.
Legnagyobb fejlődés a termelésben ment végbe. Az üzemi termelési érték a 75. évi 107 millióról 1980-ra 182 millióra, 1985- re 260 millió Ft-ra nőtt. A növénytermelésnek megváltozott a vetésszerkezete, kevesebb növényre specializálódtak. Fő termelési irány a gabona, cukorrépa és a vetőmagtermelés lett. Végbement a növénytermesztés teljes gépesítése, általánossá vált a vegyszeres növényvédelem, a műtrágya-felhasználás 25 százalékkal nőtt. A termelés alapvető folyamataiban teljesen megszűnt a kézi munka. Az állattenyésztésben a 70-es évek derekán megkezdődött a szarvasmarha tejirányú keresztezése, a sertéshústermelésben a szakosított sertéstartás került előtérbe.
Árutermelés fejlődése | ||||
| 1975 | 1976 | 1985 | ||
| Búza | ha | 2019 | 2150 | 1695 |
| to/ha | 3,6 | 4,8 | 6 | |
| össz. to | 7268 | 9890 | 10 064 | |
| Kukorica | ha | 1463 | 1104 | 1880 |
| to/ha | 6,1 | 5,0 | 6,7 | |
| össz. to | 8924 | 5520 | 12 596 | |
| Cukorrépa | ha | 345 | 467 | 818 |
| to/ha | 356 | 282 | 34,9 | |
| össz. to | 12 282 | 13 169 | 28 588 | |
| Tej | 1000 l | 739 | 744 | 1704 |
1 tehénre jutó termelés | l | 2296 | 2707 | 5211 |
| Összes hústermelés | to | 659 | 1495 | 2021 |
| ebből sertéshús | to | 317 | 1001 | 1339 |
A termelés növekedését segítették a 10 év alatt végrehajtott beruházások. Az egyesült termelőszövetkezet több pénzt tudott költeni fejlesztésre.
A vagyongyarapodás mutatói | ||||
| 1975 | 1976 | 1985 | ||
| A felhalmozás aránya % | 35,6 | 40,8 | 24,0 | |
| Közös vagyon növekedés M Ft. | 99,1 | 107,4 | 265,9 | |
A termelőszövetkezet gépállománya megduplázódott, korszerű, nagy teljesítményű gépek kerültek a termelésbe. Kialakultak a növény termesztési munkák komplex gépsorai, az anyagmozgatás túlnyomó többségét is sikerült gépesíteni. A növény termesztés segítette, hogy 1978-ban megépült a nagy teljesítményű szárító, melléje az 1000 vagonos gabonatároló, 1979-ben répamagszárító, 1980-ban a 4300 négyzetméter alapterületű vetőmagtároló és -feldolgozó, 1983-ban további 600 vagonos terménytároló, és jelenleg is folyamatban van egy 600 vagonos terménytároló megépítése.
Az állattenyésztésben sor került a tehenészeti telep korszerűsítésére. Ez szabadtartásos rendszerű, modern fejöházzal és tej- házzal. A termelőszövetkezet megvette a szakosított sertéstelep gerendást részarányát, ezzel bővítve saját sertéshústermelését.1983-ban új, korszerű gépműhely épült, 1984-ben a termelőszövetkezet minden energiát használó egysége gázt kapott — s ez óriási eredmény.
A most már falutérségű téesz területrendezési és rekultivációs munkákat hajtott végre. Ennek eredményeként korszerű táblarendszert és úthálózatot alakított ki. A korábbi 66 táblából 33 lett, 180 hektár az átlag táblanagyság.
A tagok létszáma a gépesítés előrehaladásával csökkent. Nőtt a dolgozó tagságon belül a szakképzett dolgozók aránya, az egyetemet, főiskolát végzettek száma megduplázódott, jelenleg 23 fő. A dolgozó tagok több mint kétharmadának van szakvégzettsége.
A tagok közösből származó jövedelme évről évre egyenletesen nőtt. 1978. január 1-jével a termelőszövetkezet áttért a 100 százalékos munkabérfizetésre, nyereségrészesedést minden évben tudott osztani.
Létszám és tagi jövedelem
változása
| ||||
| 1975 | 1976 | 1985 | ||
| Létszám | fő | 671 | 617 | 454 |
| Munkabér | M Ft. | 22 429 | 22 574 | 29 762 |
| Nyereségrészesedés | M Ft. | 243 | 215 | 7 257 |
Nyereségrészesedés | % | 1 | 0,8 | 20 |
| Összes jövedelem | M Ft. | 22 672 | 22 789 | 37 019 |
| 1 főr jutó évi jöv. | Ft. | 33 788 | 36 935 | 81 540 |
A termelőszövetkezet a 10 év folyamán eredményesen gazdálkodott, nyeresége tartósan 40 millió Ft felett volt. Háromszor — 1977-ben, 1978-ban, 1981-ben — nyerte el a „Kiváló Termelőszövetkezet” címet.
OKTATÁSÜGY A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN
Csorvás községben az iskola története az 1859-es évbe nyúlik vissza. Ekkor nyitotta meg kapuit a református egyház által alapított iskola, amelynek első tanítója Hegedűs Károly volt. 14 évvel később, 1863. szeptember 1-jén létesült az ún. katolikus iskola, 1908-ig három tanerővel működött. 1908. szeptember 1-jén nyílt egy újabb kéttanerős iskola, apácák vezetésével.
1873-ig a Petőfi u. 10. sz. alatt (mai utcanév) működött egy tanulócsoporttal, majd a bővítés következtében (1873. ill. 1902.) a Petőfi u. 8. szám alatt két tanulócsoport foglalkoztatására nyílt lehetőség. A mai István király utcai iskola régi szárnyrészében kapott helyet a katolikus iskola két tanterme. Az igazgatói tisztet 1925-től az államosításig Gulyás Mihály töltötte be.
1874-ben az evangélikus egyház állított fel iskolát a mai István király utcában, a lelkészi lakással egy épületben. Első lelkésztanítója Freitág János 18 éven át dolgozott itt. Az elmondottak tükrözik, hogy a településen az oktatás-nevelés a múlt században, sőt még a századforduló után is, 1907-ig, egyházi irányítás alatt állt. Az időben a tanító személyéről az iskolaszék döntött.
1907-ben nyílt meg az állami elemi népiskola, amelybe akkor beleolvadt a református és evangélikus iskola is. (Ez a mai Arany János utcai iskolánk.) A katolikus iskola egyházi irányítás alatt maradt. A hattantermes tanintézményt a község elöljárósága építtette fel. Benne pl. az 1931/32. tanévben 378 gyermek tanult. Itt tanított 1917-től több évtizeden keresztül Kelemen Margit tanítónő, az igazgatói feladatokat pedig közel két évtizeden keresztül — 1907-től 1926-ig — Horváth Lajos látta el.
A múlt század 80-as éveiben még sokan éltek tanyákon. Nagy létszámú volt az uradalmi cselédség is. Az ő gyermekeik tanulási lehetőségei megteremtése érdekében nyíltak a tanyai, illetve uradalmi iskolák. Ezekben egy összevont tanulócsoportban folyt a tanítás. 1880-ban gróf Wenckheim Géza földbirtokos Károly-majorban létesített uradalmi iskolát. Az uradalom ezt 15 évig tartotta fenn, majd elnéptelenedése miatt megszűnt a tanítás.
1884-ben — a korabeli feljegyzések szerint — nyitotta meg kapuit a Nagymajori iskola. Csak három tanéven át működött, mert a birtok akkori tulajdonosa 1887-ben áthelyezte azt Kis-majorba. 1893-ban kezdődött meg a tanítás a Rudolfmajori iskolában, ez mint uradalmi római katolikus iskola működött az államosításig.
1907-ben Kiscsorváson is beindult a tanítás az állami népiskolában. Említésre méltó, hogy 1927-ben a községben ipartanonciskola indult. Ennek önálló működése addig volt biztosított, míg a szabó, cipész, csizmadia, asztalos, ács, lakatos, kőműves tanoncok száma 15—20 fő volt. 1932-ben ez a létszám 10 alá csökkent, emiatt az iskolát megszüntették. A tanintézet a továbbiakban az orosházi ipartanonciskola kihelyezet tagozataként működött. Tanulóit helyben foglalkoztatták, vizsgázni azonban Orosházára jártak.
1925-ben indult meg a foglalkoztatás a gazdasági népiskolában. Ez a gyermekek gazdasági, gyakorlati képzését szolgálta. Tevékenysége 1945-ig tartott.
1944-ben Csorváson, belterületen a 6 tantermes állami iskola és a 7 tantermes katolikus egyházi iskola működött. A külterületen lévökben átmenetileg szünetelt a tanítás.
1945-ben, a felszabadulás évében, 13 tanító dolgozott belterületen, 5 pedig külterületen, tanyai iskolákban. Ezek a volt uradalmi iskolákból szerveződtek. Érdekességként még meg említendő az, hogy 1947-ben Bacsópusztán, a tanyai lakosság kérésére, új iskolát is építettek. Ezt az akkori gyermeklétszám indokolta. Az 1948/49-es tanévben a tanyai (külterületi) iskolákban már 10 tanító dolgozott, az 50-es évek második felében a számuk 13.
Már az előzőekben is említettük, hogy a község belterületén két iskola működött külön-külön igazgatás alatt: az Állami Elemi Népiskola és a Római Katolikus Iskola. 1948-ban, az államosítás után az előbbi 1. számú, az utóbbi 2. számú általán iskolaként működik tovább, külön igazgatás alatt. Az 1. sz. iskola első igazgatója Matterny István, a 2. sz. iskoláé Gulyás Mihály lett. 1951-ig a külterületi iskolák egy része az állami (1. sz.), másik része az egyházi (2. sz.) iskolához tartozott. 1951-ben a két belterületi iskolát összevonták, közös igazgatás alá helyezték. Igazgatója Fejér Jánosné. Ugyanebben az évben a külterületi iskolák külön igazgatás alá kerültek. Az igazgatója Kiss Ferenc.
Az 1964-ben létrehozott diákotthon megoldotta a tanyai gyermekek elhelyezését. Ennek következtében a külterületi iskolák fokozatosan megszűntek, az utolsó 1971-ben, Petőfi-pusztán. A diákotthon négy csoportjába 90 tanulót helyeztek, külön-külön a fiúkat és a lányokat. A leányok a Batthyány utca 4., a fiúk a Széchenyi utca 24. szám alatti lakóépületből átalakított helyiségekben laktak.
Az évek múlásával javultak az oktató-nevelő munka személyi és tárgyi feltételei. 1959-ben már 41 nevelő dolgozott: 28 belterületen, 13 külterületen. A tantermek száma gyarapodott: az István király utcai iskola 1955-ben három, 1959-ben négy tanteremmel bővült. A tanulók létszáma ez időre 850 főre emelkedett.
1954-ben egy csoporttal, 40 tanulóval megnyílt az iskolai napközi otthon. Az első napközi otthonos nevelő Pásztor Rezsőné tanítónő, aki az élelmezésvezetöi feladatokat is ellátta. A napközisek egyáltalán nem ideális körülmények között, az Arany János utcai iskola pincéjében kialakított szükségtanteremben végezték munkájukat. Megbirkóztak a nehézségekkel. A gyerekek eredményesen tanultak. A napközi hasznosságát bizonyítja, hogy újabb igények jelentkeztek. Két évvel később egy újabb, ugyancsak 40 fős csoport alakult. Az 1970-es évek második felére pedig 6 csoportra bővült, benne 164 tanuló kapott helyet. Nemsokára már az osztálytermekbe költözhettek. Jelenleg — az 1985/86-os tanévben — 8 csoportban 208 gyermek részére biztosítottak a napközis munka feltételei.
Az 1971-es esztendőben jelentős változás történt az oktatás és a közművelődés szervezeti felépítésében: a nagyközségi tanács úgy határozott, hogy az általános iskolát és a művelődési házat közös irányítás alá vonja. A kedvező tapasztalatokra támaszkodva 1972-ben tanácsi határozat született valamennyi, a ulturális ágazathoz tartozó intézmény (óvoda, iskola, napközi otthon, diákotthon, művelődési ház, községi könyvtár) integráljának végrehajtására. Célként fogalmazódott meg, hogy az átszervezéssel létrejött intézmény az oktatás, a nevelés, a társasélet, a közösségi társadalmi tevékenység, a művelődés, a szórakozás szervező központjává váljon, és tevékenységének hatóköre a lakosság minden rétegére kiterjedjen.
A komplex intézményen belül az évek során olyan kapcsolatrendszer alakult ki, amelynek eredményeképpen az egyes nevelési-oktatási, közművelődési intézmények segítik, kiegészítik egymást. Az egységes irányításból adódóan — a változatlan személyi és tárgyi feltételek ellenére is — hatékonyabb munkát lehet végezni. Ez megnyilvánul a gazdaságosabb helyiség-kihasználásban, az eszközök célszerűbb felhasználásában és a szakemberek képesség szerinti foglalkoztatásában, a szakkörök, tanfolyamok, klubélet, községi könyvtár nevelést-oktatást segítő szerepében. Az intézményben folyó munkát ismerte el a Művelődési Minisztérium azzal, hogy 1981-ben országos kísérletbe vonta be intézményünket, s ez időtől Általános Művelődési Központként működik.
A Békés Megyei Tanács elismeréseként a nevelőtestület a megyében elsőként kapta meg a „Czabán Samu -díjat.
A tanulók képességének fokozottabb kibontakoztatása és fejlesztése érdekében 1971-ben az általános iskolában matematika tagozatos osztály indult. Működése rendkívül eredményes volt, amely abban is tükröződött, hogy a tanulók továbbtanulását jól készítette elő. Az itt tanulók 80 százaléka középiskolában tanult tovább, s közülük már 12-en szereztek főiskolai vagy egyetemi végzettséget. 1979-ben indult a másik matematika tagozatos osztály. A középiskolában hasonló arányban tanultak tovább.
Ugyancsak 1971-ben indult meg a képzés a kisegítő osztályban, egy tanulócsoporttal, amely a későbbiekben még két csoporttal bővült. Ez az oktatási-nevelési forma — figyelembe véve a gyermekek képességeit — eredményesen zárkóztatja fel őket a tanulmányi követelményekhez, biztosítva számukra az általános iskola elvégzését.
A mezőgazdasági gyakorlati foglalkozás az 1958/59-es tanévben indult be az ötödik osztályokban. A tanulás-gyakorlás céljaira a téesz szántóföldet és gyümölcsöst bocsátott rendelkezésre. A tanulók ebben a munkában szívesen vettek részt, megfelelő ismereteket szerezve a növényápolás területén. A későbbiekben palántanevelő melegágyat, majd fóliasátrakat alakítottak ki. A termést főképpen a napközi konyhájának értékesítették. A befolyt összeget egyrészt az étkezési norma javítására, másrészt eszközvásárlásra fordították. A téli időszakban a gyakorlati műhelyben dolgoztak, amelyet az Arany János utcai iskola pincéjében — az időközben onnan elköltözött napközi helyén — alakítottak ki. A leányoknak háztartási ismereteket és kézimunkát tanítottak, a fiúknak famegmunkálást, egyszerűbb gépek szerelését, szerszámhasználatot.
Az 1960-as évek végén az Arany János utcai iskolánál a megszűnt szolgálati lakásból két szaktanterem létesült. Ezeket gyakorlati foglalkozás céljára használták fel, külön a leányok és a fiúk számára. 1978 után a technika tanítása került előtérbe, most már fiúk és leányok számára egységes tanterv alapján. Ez vezetett ahhoz, hogy a tanulók korábbi mezőgazdasági gyakorlati képzése megszűnt.
1956-ban nyílt meg a tanulószövetkezet boltja az iskolában. Tanárelnökként Pásztor Rezső felügyelte. A tanulók által vezetett üzlet nagy forgalmat bonyolított le. Eredményeit dicséri és fémjelzi, hogy a tanulószövetkezetek országos versenyében 1958-ban második helyezést ért el.
Az iskolarendszer fejlődéséhez és színvonalához tartozik, hogy Csorváson 1946 őszén, 40 vállalkozó fővel és az általános iskola tanítóinak odaadó munkája révén megkezdte működését a Dolgozók Gimnáziumának I. osztálya. 1948-ban az osztály létszáma — részben lemorzsolódás, részben a felnőtt tanulók funkcióba állása, elköltözése miatt — annyira megfogyott, hogy őket Orosházára irányították, s ott fejezték be tanulmányaikat.
1964 őszén ismét sor került általános gimnáziumi osztály indítására, majd 1965-ben még egy évfolyam indult. A gimnázium tanulói helybéli és gerendási gyermekek voltak. Több osztályt nem indítottak, azonban a két évfolyam itt fejezte be tanulmányait, 56 tanuló tett érettségi vizsgát. Továbbtanulási szándékuk, felsőoktatási intézménybe kerülésük nem volt rosszabb a szomszédos városi arányoknál. 1969-ben, ötévi működés után a gimnázium — a demográfiai hullám miatt beállt tanulóhiány következtében — megszűnt. Tevékenysége azonban jelentős volt a község kulturális élete számára.
Annak érdekében, hogy a felnőtt lakosság körében minél többen elvégezzék az általános iskolát, 1960-tól több éven keresztül működött a dolgozók esti iskolája. Itt sokan szereztek 8 általános iskolai végzettséget, olyanok, akik korábban csak 6 elemit jártak. A végzettek száma évenként átlagosan 25—30 fő volt, s igy az iskola működése alatt közel 300-an kaptak végbizonyítványt.
A tanítás-tanulás feltételei az évek folyamán fejlődtek. Ez megnyilvánult abban, hogy a 60-as évek végén és a 70-es évek végén nőtt a tantermek száma. Az István király utcai iskolában két tanterem épült fel. Ezt a tornacsarnok megnyitásáig tornateremként használták. A ,,Gulyás’’-iskolában a szolgálati lakás helyén három tantermet építtetett a tanács. Ennek megvalósításában jelentős társadalmi segítséget kapott az iskola. A Felsőnyomási Állami Gazdaság telekgerendási egységének szakemberei 100 ezer forint értékű munkát végeztek. Korszerűsítették a ,,Kőhalmi”-iskolát is. Az osztálytermek száma 26-ra emelkedett. Ez nagy fejlődés. És az igényeket mégsem elégíti ki maradéktalanul, mert a 29 tanulócsoportból három mégis szükségtanteremben tartja az óráit. (Ez a három kisegítős tanulócsoport, amely az alacsonyabb osztálylétszám miatt kisebb helyiségben is elhelyezhető.) Nőtt a lehetőség az oktatási segédanyagok beszerzésére is. A szemléltetőeszközökre fordított összeg évről évre emelkedett.
1959-ben az összes szemléltetőeszköz értéke 43 000 Ft volt. Most egyetlen tanévben ennek több, mint kétszeresét költjük eszközvásárlásra. Ha ebből bizonyos áremelkedéseket leszámítunk, akkor is nyilvánvaló a fejlődés. Ez azt jelenti, hogy az iskola eszközellátottsága jó közepes szinten biztosított.
A pedagógusok létszáma — az 1945-ös évhez viszonyítva — közel háromszorosára növekedett, 41 fő. Az ágazatban dolgozók összlétszáma 78 fő.
Az iskolában folyó tartalmi munka színvonalát bizonyítják a tanulók eredményei, amelyeket a tanulmányi és sportversenyeken értek el, s nem utolsósorban az, hogy a 8. osztályosok továbbtanulása 94 százalékos. A tanköteles korú tanulók 95—97 százaléka végzi el az általános iskolát.
Az oktatás a felső tagozaton szaktantermi keretek között folyik. A tanulók képességének fejlesztését eredményesen segítik a különböző szakkörök: képzőművész, matematika, hely történeti, könyvbarát, díszítőművész, néptánc, röpülj páva, sportkörök stb. A 7—8. osztályos tanulók részére bevezetett fakultáció tovább bővítette a lehetőségeket: gépszerelés, közlekedési ismeretek, számítástechnika, műszaki rajz, irodalom, honismeret.
A tanulók kulturális igényét és a kielégítés lehetőségét szép példák igazolják. 1971 óta működik a 40 fős iskolai fúvószenekar. Létrehozásában és működtetésében megbecsülést szerzett Koter István zenetanár. Az ö vezetésével számos rendezvény sikeres szereplője volt a zenekar, s több éven keresztül a zánkai úttörőtábor nyári programjában is részt vett. A zenekar tagjai közül nyolcán tanultak tovább zeneművészeti szakközépiskolában, ill. zeneiskolában. A nyolcadik osztály elvégzése után is kötődnek a zenekarhoz a fiatalok, részt vesznek munkájában. A Koter István halálával ért súlyos veszteség éreztette hatását a zenekar munkájában. Az utóbbi időben reményt keltő törekvések tapasztalhatók, az ifjú zenészkollektíva a megújulás útján jár.
Az iskolában 1984 óta Szabó Györgyné tanárnő vezetésével 80 fős vegyes énekkar működik, amely a gyermekek számára a közös éneklés örömét jelenti és szereplési lehetőséget biztosít számukra.
Az iskola több mint 125 éves múltjára visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a feltételek és a szervezeti keretek változtak, módosultak, de mindig megőrizték azt a szép és nemes feladatukat, hogy ismerethez juttassanak, értékeket közvetítsenek, alkalmassá tegyék a fiatalokat a társadalmi beilleszkedésre, munkavégzésre, felkészítsék őket az életre. Ezt teszi a ma iskolája is, jobb, differenciáltabb lehetőségek között és magasabb színvonalon.
AZ OVODÁSKORÚ GYERMEKEKÉRT
80 évvel ezelőtt, 1906-ban nyílt meg az első községi óvoda Csorváson. Vezetésére Monspart Józsa kap megbízást. Őt 1906- tól 1908-ig tartó működése után özv. Békésiné Titl Emília követte. (1908-tól 1925-ig), 1925-től özv. Orbánné Mold Anna lett a kicsik nevelője. 1942-ben Verbényi Irén került az óvoda élére. Az igények mértékére jellemző az, hogy évtizedeken keresztül egy óvónő és egy dajka el tudta látni a feladatokat. A mai István király utcában lévő óvodában abban az időszakban csoportbontás nem volt, a gyermekekkel összevontan, egy csoportban foglalkoztak. Étkeztetésben nem részesültek.
Gyökeresen megváltozott a helyzet a felszabadulás után. Megnőtt az igény az óvodai szolgáltatás iránt. A fejlesztés először abban nyilvánult meg, hogy az egycsoportos óvodát háromcsoportossá fejlesztették, megteremtve azt a lehetőséget is, hogy a gyermekek étkezzenek is. A csoportlétszámok ekkor rendkívül magasak voltak (35—40), ami nehezítette a nevelői munkát. Az édesanyák munkába állásával tovább nőtt az igény a gyermekek elhelyezése iránt, amelyet most már — hiszen a férőhelykihasználtság 130—140%-os volt — csak helyiség bővítéssel lehetett megoldani. Újnak az építésére nem volt anyagi lehetőség. Azonban a megszűnt szülőotthon helyén, a Bajcsy-Zsilinszky Utcában, a tanács megfelelő átalakítással megalapította a 2. számú óvodát. Ebben először két, majd három csoport működött. A személyi feltételek biztosítottak voltak: mindegyik csoportnak volt óvónője és dajkája. A későbbiekben a nevelő-gondozói létszámot — indokoltan — emelni kellett. Ez az óvoda is napköziotthonos, az ebédet a központi konyhájából szállítják. A községi tanács a felújítások során fokozott figyelmet fordított arra, hogy igyekezzék megoldani a gyermekek korszerű elhelyezését.
A demográfiai helyzet alakulása azonban ismét elhelyezési gondokat vetett fel. A csoportlétszámok újból magasak lettek. Keresni kellett a megoldás lehetőségét, s ez vezetett el a 3. számú óvoda megnyitásához. Megvalósítását az tette lehetővé, hogy az általános iskolai leány diákotthonban lecsökkent a létszám — a diákokat egy épületben lehetett elhelyezni — s így a Batthyány utcában a Lenin Mgtsz nagyarányú társadalmi segítségével, szakembereinek közreműködésével rendkívül szép, az igényeknek megfelelő, korszerű óvodát alakítottak ki. Ünnepélyes átadására 1982. november 7-én került sor.
A három óvoda kilenc csoportjában 245 gyermek részére megoldott az elhelyezés. Mindegyikben kis, középső és nagy csoportban foglalkoztatják a gyermekeket. A játékudvarok kialakításában tevékeny szerepet vállaltak a községi munkahelyek szocialista brigádjai és a szülői munkaközösségek. így a szabadtéri játéklehetőség is biztosított.
Nagy utat tettünk meg az elmúlt évtizedekben, s ma azt mondhatjuk, hogy az óvodáskorú gyermekeink részére hosszabb távra is adottak az igények növekedéséhez is igazodó feltételek. A személyi ellátottság megfelel a követelményeknek. Az óvodákban dolgozó 27 fő közül 16 óvónő.
A gyermekek óvodáskor előtti gondozását, foglalkoztatását és nevelését szolgálja az 1983. augusztus 23-án átalakított 40 férőhelyes bölcsőde. Az intézmény tervezett költsége 8 millió forint volt. A termelő üzemek társadalmi munka szervezésével segítették az építkezést. Kiemelkedő munkát végzett a Lenin Mgtsz Zalka Máté szocialista brigádja. Tagjai az egymillió forint értékű teljes villanyszerelési munkát végezték el. A bölcsödében Kiss-Antal Istvánné vezetésével 17 fő dolgozik. A kihasználtság 75—80%-os, az átlagéletkor 1985-ben 24 hónap volt. Egyelőre nincs gond az új jelentkezők fogadásával.
A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL
Ha a helytörténet régi dokumentumai között kutatunk, akkor arról győződhetünk meg, hogy a csorvási emberekben már a múlt században megfogalmazódott olyan igény, ami a közös kulturális tevékenység iránti szükséglet irányában hatott. Ezt példázza az is, hogy 1881-ben Csorvás községben Olvasókör alakult meg, amely a megőrzött jegyzőkönyvek tanúsága szerint az első világháború kitöréséig folytatta munkáját.
A felszabadulás előtt a község kulturális életében meghatározó szerepet töltött be és nagy érdeklődéssel kísért tevékenységet folytatott a Csorvási Dalegylet, amely 1902-ben alakult meg. Alapszabályát Csorváson a Forgách nyomdában adták ki. Első karnagya Sebők József volt. Gulyás Mihály tanító 1929-től vezette a dalárdát. A dalosok nyilvános szereplése a felszabadulás után is — az 1960-as évek elejéig — sok emlékezetes, felejthetetlen órát jelentett a 60—80 szereplőnek és a mindig nagy számú közönségnek egyaránt. A dalárda elismeréséről oklevelek és más tárgyi emlékek tanúskodnak. Az ötvenes években több nagy hírű versenyen értek el I. helyezést. Lemezfelvételük is készült „Hej halászok, halászok" címmel.
A színházi előadásokat a felszabadulás előtt majdnem kizárólag az öntevékeny színjátszó csoportok lelkes munkája jelentette. Előadásaikat mindig nagy érdeklődés kísérte. Szerepelt a községben többször vándorszínház társulata is. A maihoz hasonló érdeklődést váltott ki a vándorcirkuszok előadása. Akinek nem volt pénze belépőjegyre, az fizethetett kukoricával, tojással vagy éppen csirkével. (Ezzel a lehetőséggel — szüleik tudtával (?) — jobbára a gyermekek éltek.) A színjátszó csoportok olyan körülmények között készültek előadásaikra, hogy nem volt — mai értelemben — művelődési ház. A rendezvények céljára az egykori Ipartestület nagytermét, majd a Kossuth Lajos utca 11. szám alatti Kisgazdakor épületét használták. Ez utóbbi lett a felszabadulás utáni közművelődési-kulturális élet központja. Ezt a szerepét ismerték el 1948-ban, amikor művelődésügyi intézménnyé nyilvánították — Ortutay Gyula művelődésügyi miniszter avatta fel —, azonban hivatalos működési engedélyét 1953-ban kapta meg. Rendezvényeire mozgósítani tudta a lakosokat, pedig a lehetőségei szűkösek voltak, „színházterme” 200 fő befogadóképességű volt. A kultúrcsoportok különböző színdarabokat mutattak be helyben és vidéken nagy sikerrel, telt ház előtt. Emlékezetes darabok voltak: Tűzkeresztség, Liliomfi, Úrhatnám polgár, Csikós, Dankó Pista. Ebben az épületben helyezték el a 860 kötetes községi könyvtárat is. Alapterülete mindössze 25 m²-t tett ki. Itt jegyezzük meg azt, hogy a könyvtár helye az évek során sokszor változott, s elhelyezése mindig csak szükségmegoldást jelentett.
A „Kisgazdakor”-beli művelődési ház szűknek bizonyult. Ezt ismerte fel a községi tanács, amikor az 1961. június 15-i határozatában megfogalmazta: új művelődési házat kell építeni! A határozatot tett követte, és igen rövid határidőn belül, 1963. október 6-án — a község felszabadulásának 18. évfordulóján — átadásra került a mintegy 3,5 millió forintértékben felépült intézmény. Ebben 320 fős színházterem (moziterem), könyvtár, öltözők és klubhelyiség kapott teret. Továbbra is gondot jelentett azonban, hogy a művelődési ház nem tudott helyet biztosítani a kiscsoportos foglalkoztatásoknak és a kisebb rendezvényeknek, értekezleteknek, táncos rendezvényeknek. Ez szükségszerűen vetette fel a bővítés gondolatát. Mindezt úgy kellett elvégezni, hogy a kibővült intézmény alkalmas legyen a több célú felhasználásra 1972. szeptember 29-én megnyílt az új szárnyrész. Létrejött a csorvási „Művelődési és Ifjúsági Ház”. Beruházási költsége egymillió forintot tett ki, amelyből a KISZ KB 350 ezer forintot biztosított.
A művelődési ház tevékenysége elsősorban a kiscsoportos foglalkozások, a művészeti csoportok, a tanfolyamok, a klubok, a szakkörök életére épül. Ezek jó lehetőséget teremtenek a szabad idő hasznos eltöltéséhez. A művelődési ház számos „felnőtt”- műsort is szolgáltatott. Az 1970-es években a lakosság mintegy évi 200 színházi bérlettel rendelkezett a békéscsabai Jókai Színház előadásaira. Évente 8—10 előadást látogattak így. Az utóbbi években ez a bérletrendszer megszűnt, csökkent a felnőttek részére szervezett színházi előadások száma — ezt befolyásolta az árak emelkedése is —, ugyanakkor nőtt a gyermekszínházi előadásoké. A szervezők természetesen más jellegű kulturálódási lehetőségről gondoskodnak. Az új szárnyrész megnyitásával
— ahol a nagyterem mellett kiállítási csarnok is helyet kapott
— évről évre emelkedett a különböző kiállítások száma.
Rendszeresen tartja kiállításait — a megyeszerte ismert — díszítőművész szakkör, képzőművészeti szakkör, a kertbarátok köre stb. Volt vadászati kiállítás, kisállat- és madárkiállítás, népművészeti kiállítás és még sok egyéb. Ezek a rendezvények vonzották az érdeklődőket. Hadd említsük büszkeséggel azokat a kiállításokat, melyeken községünk szülöttei mutatkoztak be:
Csarejs Jánosné naiv festő két alkalommal állította ki képeit (1981. május 14—23, 28 kép — 200 néző; 1984-ben szabadtéri kiállításon 23 kép, 1300 néző).
Szlota András grafikus 1980. május 13—23 között mutatta be 15 alkotását, amelyet 320-an néztek meg.
Kukla Imre fafaragó népi iparművész a díszítőművész szakkörrel együtt állította ki 10 munkáját 1981. május 1—8. között, amelyet 1320-an tekintettek meg.
A Művelődési és Ifjúsági Ház keretén belül működik az Értelmiségi klub és a „Mozaik” ifjúsági klub. Ez utóbbi 1976-tól biztosít programot a fiatalok számára.
Az első TIT-csoport 1960-ban alakult meg. Évente átlagosan 90—100 ismeretterjesztő előadást szervezett a lakosság különböző rétegei számára. Egy-egy előadáson 30—32 fő vett részt, ami azt jelentette, hogy több mint 3000-en hallgatták meg az előadásokat. 1981-től a községben önálló TIT-alapszervezet működik, amelynek munkájában 36-an vesznek részt. .
A fiatalok számára a Művelődési és Ifjúsági Ház szombatonként diszkót szervez, amelynek látogatottsága az utóbbi időben egy-egy alkalommal eléri a 250—300 főt. 1983-ban a művelődési ház belső udvarát az igazgatóság úgy alakította ki, hogy alkalmas szabadtéri rendezvények tartására. 198-1 telén például ezen a területen jégpályát alakítottak ki.
A házban működő Május 1. mozi heti öt alkalommal tart előadást. Műsorajánlata megfelelő látogatottságot biztosít. Az általános iskolás gyermekek körében kedvelt az ifjúsági mozibérlet akció.
A szabad idő hasznos eltöltésének, a sportolási lehetőségeknek ad otthont korszerű körülmények között a Tornacsarnok, amelyet községünk lakossága 1981-ben vehetett birtokba. Építéséhez a lakosság 500 ezer forint értékben téglajegyek vásárlásával járult hozzá. A közel 6 millió forintba került létesítmény az elmúlt években sok sikeres rendezvénynek volt a színhelye: meghívásos nemzetközi társastánc-verseny, teremlabdarúgás karate, farsangi rendezvények stb. A tornacsarnok megoldotta az iskolai testnevelés és sportolás sok évi gondját is, s nem utolsósorban a felnőtt tömegsportét.
A sportolás, a testedzés iránti igény régi időbe nyúlik vissza. Ennek szervezeti keretét biztosította az 1919-ben (1920-ban? — pontos adatunk nincs) Csorvási Sportklub — CSSK néven alakult sportkör, amelynek működését a község elöljárósága és a korabeli módosabb gazdák támogatták. Ekkor — és még sok év múlva is — egy szakosztály, a labdarúgóké működött. (A 40-es években atlétikai szakosztály is alakult, ahol kiemelten a futószámokban értek el jó eredményt.) Szereplésüket a lakosság fokozott figyelemmel, érdeklődéssel kísérte, mérkőzéseikre több százan voltak kíváncsiak. Akkor is a megyei első osztálynak megfelelő szinten játszott a csapat. Még ma is sokan emlékeznek kedvenceik játékára. Csak néhány nevet említünk: a Dávid testvérek, Paulcsula (akik később NB II-ben játszottak), Péli, Szökő, majd későbbi években Lestyán, a két Kiskó, Takács, Neller.
1948-ban a TOTÓ nyári kupában jól szerepelt a csorvási csapat, továbbjutott a békéscsabai AK-kal szemben is, majd az ötödik fordulóban esett ki. 1952 óta a megyei I. osztályban játszik a labdarúgócsapat, igaz, hogy egy-két alkalommal búcsút mondott ennek az osztálynak, de mindig vissza küzdöttek magukat. A sportkör különböző név alatt szerepelt: az 50-es években Traktor SE. majd Falusi Sportkör, MEDOSZ és a mai TSZSK. Az 1970-es években alakult a sakk szakosztály. Az 1960-as évek elején a kézilabdacsapat a Falusi Spartakiádon országos 2. helyezést ért el. A sportkör színe régebben a zöldsárga volt, ma a zöld-fehér.
Napjainkban — a hagyományoknak megfelelően — labdarúgóink és sakkozóink a megyei I. osztályban, a női kézilabdacsapat a megyei II. osztályban szerepelnek. Üj szakosztály a természetjáróké. Az utóbbi időben népszerű a karate.
Községünk történetének lapjain szerepel egy más jellegű egyesület is, amelyet fontos közösségi igény, a tüzesetek elleni védekezés hozott létre. A századforduló után, 1909-ben alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület (ÖTÉ). Az egyesületnek 1937 óta tagja Ivanics András, aki hosszú évekig parancsnok is volt.
1951-töl az ÖTÉ irányítását kinevezett parancsnok látja el, de a feladatot társadalmi megbízatásként végzi. Ezt a tisztet két évtizeden keresztül (betegségéig, amely sajnos legyőzte szervezetét) magas színvonalon Nagy Gábor látta el. Az egyesületnek jelenleg 27 felnőtt, 11 ifjúsági korú és 15 úttörő tagja van. Az utánpótlás tehát biztosított. A tagság képzése folyamatos, kiképzési terv szerint történik. Az egyesület tagjai az utóbbi 20 évben eredményesen vettek részt a járási versenyeken. A felnőtt csapat rendszerint I. vagy II. helyezést ért el. Kiemelkedően szerepeltek az egyesület tűzoltói 1973-ban, kategóriájukban országos első helyezést értek el. A községben mindig nagy érdeklődés kíséri a tűzoltónap eseményeit.
A nagyközségben társadalmilag elismert az MHSZ-klub honvédelmi nevelő, oktató és sportmunkája.
Most térjünk vissza ismét a közművelődéshez, az előzőekben már említett községi könyvtárhoz, amely szűkös körülmények között végezte nagyon fontos munkáját. A felszabadulás után két könyvtár működött: a Népkönyvtár és a Földművesszövetkezet könyvtára. Ennek könyvállománya jelentős részben már a múltban is működő, a Földmunkás Szakszervezet, illetve a Szociáldemokrata Párt könyveiből állott. A minisztérium és a párt felső szervei segítettek a szükséges felfrissítésben és a gyarapításban. A Népkönyvtár az Orosházi Járási Könyvtár fiókkönyvtáraként működött különböző helyen: az Arany János utcai iskolában, a volt Kisgazda-körben, a volt Katolikus-körben. A Népkönyvtár állománya az 1950-es évek második felében 986 darab volt. Az új könyvtár ünnepélyes megnyitóját 1963. december 1-jén Darvas József Kossuth-díjas író tartotta. A községi könyvtár állománya 1978-ban 13 000 kötet volt, 1985 végére pedig 14 665-re növekedett. A községi könyvtár 1972 óta az integrált intézmények tagja. Az új művelődési házban a könyvtár alapterülete 51 m2 lett — az előzőnek több, mint kétszerese —, azonban a kötetek számának emelkedésével a zsúfoltság fokozódott. A könyvtár lelkes vezetőjének, dr. Koczoh Ferencnének irányításával és szervezésével, a szocialista brigádok és a KISZ- fiatalok bevonásával a könyvtárat bővítették, s ennek eredményeképpen az alapterület 136 m2-re növekedett. Külön olvasóterem áll a művelődni, olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvtárnak 936 olvasója van, a kölcsönzött kötetek száma évi átlagban meghaladja a 13 ezret. Külön kölcsönző és feldolgozó helyiséget is kialakítottak (1974-ben). A könyvtárban végzett eredményes munkát ismerte el 1976-ban a Művelődési Minisztérium, amikor a könyvtár miniszteri dicsérő oklevelet kapott. 1981-ben Bartók Béla csorvási kapcsolatainak emlékére (Bartók Béla szülei Csorváson kötöttek házasságot; 1910-ben népdalgyűjtő kőrútján itt járt. Több dalt jegyzett le, ezek egyike szerepel népdalgyűjteményében az alábbi szöveggel: „Ha csakugyan, ha csakugyan nem találok szeretőt, felszántatom a csorvási temetőt") a Békés Megyei Tanács Művelődési Osztálya hozzájárult a könyvtár névfelvételéhez, ettől az időtől kezdve, mint Bartók Béla Nagyközségi Könyvtár működik. Ekkor rendezték meg a Békés Megyei Népújság „Köröstáj” napját is.
A könyvtárban külön zenei részleg is működik. Itt zenehallgatáson kívül lehetőség van nyelvtanulásra és mesehallgatásra is. Ezt 522 darab lemez, ill. magnószalag biztosítja. A könyvtárban az érdeklődök 37 féle folyóiratból válogathatnak, olvashatnak. A lakosság művelődési, szórakoztatási és kulturált szabadidő-eltöltésének egyik fontos lehetőségét, választékát biztosítja a televízió. A községben 1832 TV-előfizető van, vagyis a családok 75—80 százalékának van készüléke.
Az eltelt évtizedekben a művelődési ház és a könyvtár szerepe meghatározó volt a község életében, mert programjaival, rendezvényeivel, az egész tevékenységével arra törekedett, hogy a szabad idő hasznos eltöltésével, a szórakoztatás különböző formáinak, lehetőségeinek biztosításával ízlést formáljon, s egyben igényt is ébresszen az ifjú és idősebb lakosokban egyaránt.
A FEJLŐDÉS MÉRTÉKEGYSÉGBEN 1945-1985
A felszabadulás után 1985-ig 1014 lakóház épült. | |
Létesítnómények: | |
| 1961 | Községi ravatalozó |
| 1963 | Tejbegyűjtő |
| 1964 | Művelődési Ház |
| 1966 | Posta |
| 1968 | Orvosi rendelő |
| 1970 | Vágóhíd |
| HÓDIKÖT (új épület 1979) | |
| 1971 | Községi Vízmű |
| 1973 | Benzinkút |
| 1974 | Sütőüzem |
| 1975 | Élelmiszer bolt (Tompa u.) |
| 1976 | CITÉV zelephelye, Presszó (Tompa u.) |
| 1977 | Házasságkötő terem |
| 1980 | Tornacsarnok |
| 1982 | OTP fiók |
| 1983 | Iparcikk Áruház |
| Bölcsöde | |
1985 | Tsz irodaház |
Méterek, kilóméterek, százalékok | |||||
Megépült új járda | 20 900 m | ||||
| ezzel az ellátottság | 90,6%-ot ért el | ||||
| Burkolt útszakasz | 23,8 km | ||||
| ebből belterületen | 11,7 km | ||||
| Ivóvíz-csőhálózat hossza | 46 km | ||||
| ezzel a lakások | 84,6%-a rendelkezik vezetékes ivóvízzel | ||||
| Középnyomású gázvezeték | Vágóhíd | ||||
| hossza ezzel a lakások létesítmények | HÓDIKÖT (új épület 1979) | ||||
| Autóbuszjáratok a község bel- területén, illetve Gerendásra | 1963-tól | ||||
| A község belterületén Közvilágítási lámpa | 438 db | ||||
| Iparcikk Kisáruház 1985. évi forgalma | 30 622 43 Ft. | ||||
| A népesség száma | |||||
| 1980. december 31-én | 6511 fő | ||||
| 1985. december 31-én | 6317 fő | ||||
| Év | Születések száma | Házasságkötések száma | |||
1981 | 100 | 46 | |||
1982 | 75 | 44 | |||
1983 | 74 | 42 | |||
1984 | 69 | 44 | |||
1985 | 72 | 46 | |||
A területmérték-rendszerről
— az olvasó tájékoztatására —
A Minisztertanács 6/1976. MT sz. rendeletében szabályoz Magyarországon a használható törvényes mértékegységeket, az SI (Systéme International) bevezetését. A kormányrendelet szerint az Sl-n kívüli mértékegységek 1979. december 31. óta nem törvényes mértékegységek.
Az a gyakorlat, hogy a területmérést — a korábbi négyszögöl, kishold, katasztrális hold helyett — mint Sl-n kívüli, de 1980 után is megengedhető mértékegységben, hektárban (jele: ha) fejezzük ki.
Kiadványunkban a korábban kat. hold stb. mértékegységgé mért területnagyságot a régebbi mértékegységgel kifejezve közöltük, a jelenlegi körülményekre, előírás szerint, az új formát, a hektár jelölést alkalmaztuk.
| Ime segítségképpen néhány átszámítási megoldás: | |
Katasztrális holdról hektárra | |
1 kh = 1600 négyszögöl = 5755 mm2 | |
| 1 kh = 0,5755 ha | |
10 kh= 5,7546 ha | |
100 kh = 57,5464 ha | |
1000 kh = 575,4642 ha | |
Hektárról katasztrális holdra | |
1 ha = 2780 négyszögöl = 10 000 m2 | |
| 1 ha = 1,7376 | |
10 ha = 17,3761 | |
100 ha = 173,7619 | |
1000 ha = 1737,6194 | |
Négyszögölről négyzetméterre | |
0,1 négyszögöl = 0,36 m2 | |
1,0 négyszögöl = 3,60 m2 | |
10,0 négyszögöl = 35,96 m2 | |
100,0 négyszögöl = 359,67 m2 | |
1 000,0 négyszögöl = 3 596,65 m2 | |
10 000,0 négyszögöl = 35 966,50 m2 | |
Négyzetméterről négyszögölre | |
0,1 m2 = 0,03 négyszögöl | |
1,0 m2 = 0,28 négyszögöl | |
10,0 m2 = 2,80 négyszögöl | |
100,0 m2 = 27,80 négyszögöl | |
1 000,0 m2 = 278 négyszögöl | |
10 000,0 m2 = 2 278 négyszögöl, | ez egyenlő 1 ha |